Újkígyóson rendezték meg a IV. Szögedi Nemzet találkozót + FOTÓK

Határon túlról is szép számmal érkeztek a IV. Szögedi Nemzet találkozóra, melynek idén Újkígyós adott otthont.

Horváth István Károlyné

, az "Ötágú síp" Kulturális Egyesület elnöke az alább olvasható beszámolót juttatta el portálunkhoz. "A 2013-as III. "Szögedi Nemzet" találkozón a szegedi kirajzású Újkígyós polgármestere -

Szebellédi Zoltán

- írásban is megismételte a 2012-ben szóban közölt meghívását. Ez úgy hangzott, hogy mivel 2014-ben Újkígyós megalapításának 200. évfordulóját ünnepli, legyen náluk a IV."Szögedi Nemzet" találkozó, beleillesztik 3 napos ünnepség-sorozatukba a mi programjainkat is. Elfogadtuk és kitűnő ötletnek tartottuk, arról nem is beszélve, hogy az egész közönség tapssal jutalmazta ezt a meghívást. Így kerültünk Újkígyósra, 2014. június 21-22-én. Megjelent vendégeinket

Harangozó Imre

(néprajzkutató, az "Újkígyósért Alapítvány" elnöke) köszöntötte, elmondta - többek között -, hogy a Szegedről kirajzott szorgalmas dohány-kertészek "szaktudásukkal a pusztaságot virágzó termőföldekké változtatták". Azitt működő Ipolyi Arnold Népfőiskola gyűjti a dohány-kertészet és az állattartás tárgyi eszközeit is - az ősi módszerek bármikor "visszatanulhatók"! Az egyesület elnöke az egybegyűltekkel közölte a szomorú hírt, hogy a találkozók egyik "ötletgazdája", lelkes és eredményes munkát végző szervezője -

Pataki Sándor

- meghalt. Méltatta munkásságát, követendő példáját, de azt nem tartja valószínűnek, hogy pótolni lehetne őt. Esetleg helyettesíteni, az ő szellemében továbbdolgozni, az talán lehetséges. Egy perces, csendes felállással emlékeztünk rá, s közben,

Miklós Tamara

(Erdély) nagyon halkan és szívhez szólóan elmondta

Kányádi Sándor

ide illő versét (Címe: Sárga kankalin). Erdélyi tagunkaterdélyi költő szépséges versével búcsúztattunk. Levezető elnökünk -

Forró Marianna

(kertész, tájépítész) - megkérte az első alkalommal megjelenő tagokat, hogy mondjanak jellegzetes történeteket, amik településükön ma is élnek, vagy gyermekkori emlékeket,amikre sokan emlékeznek. Miután ezek elhangoztak, sor került felkért előadónk Tari István (költő, grafikus, közéleti személyiség Óbecséről, Délvidékről) "A magyar nyelv megőrzésének lehetőségei az elszakított területeken" című előadásának megtartására.

Tari István

tömör, fajsúlyos, nagy figyelemmel kísért mondanivalója rímelt az előző programpontra. Hangsúlyozta, hogy a nyelv és az identitás úgy őrizhető meg, hogy "mondjuk a történeteinket" egymásnak kis és nagyobb közösségekben, a gyermekeinknek pedig otthon. A közösségeket szervezni tudó emberek feladata ezek összetartása, az emberek szóra bírása. Példának a délvidéki, földdel egyenlővé tett Terjánt említette. Ezt a falut - talán elsőként a Kárpát-medencében - lerombolták és megtiltották az újjáépítését. A falu neve, történetei mégis fennmaradtak, mert egy kiváló költő, aki ott született, egész életében a falujáról írt, s így többet tudunkTerjánról, mint sok, ma is létező faluról. Tehát: mondani kell a történeteinket újra és újra!