Nyolc év Rákosi és Kádár börtöneiben - egy törött pisztoly miatt
"Azon állítása, hogy Jugoszláviával áll kapcsolatban és onnan kap fegyvert, nyilvánvalóan hazug volt. Ez azonban bűnösségén mit sem változtat" - állt abban a vádiratban, melyet Kiss János ellen fogalmaztak meg az úgynevezett második Fehér Gárda perben 1955-ben.
A
Rákosi
és
Kádár
börtöneiben nyolc évet raboskodó nyugalmazott gépészmérnök február 25-én 10 órától középiskolás diákokkal ismerteti meg a kommunista diktatúra börtöneinek, internáló- és munkatáborainak kegyetlen világát az Emlékpontban. A hódmezővásárhelyi közgyűjteménybe kedden délután öt órára várják a kommunizmus áldozataira emlékezőket. A Magyar Országgyűlés 2000-ben elfogadott határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. E napon emlékezünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. Mindazokra, akik a rendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre, akiket a rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott. Maga az emléknap
Kovács Béla
, a Független Kisgazdapárt főtitkárának Szovjetunióba hurcolásához kötődik. A kommunista diktatúra évtizedeit bemutató hódmezővásárhelyi kiállítóhelyen az emléknapon 10 órától rendhagyó tanórán mondja el történetét fiataloknak a rendszer egy meghurcoltja. A nyolcvankettedik évében járó
Kiss Jánost
a vásárhelyi fehér gárdisták elleni második, úgynevezett Szántó-per II. rendű vádlottjaként szervezkedés vezetésének és kezdeményezésének, valamint fegyverrejtegetés bűntettében találták bűnösnek 1955-ben. A koholt, koncepciós vádakat jól érzékeltetik a vádirat megállapításai, miszerint kútba dobott egy használhatatlan, kettétört, lyukas csövű forgópisztolyt - még 1945-ben! Fő bűne azonban az volt, hogy egy lakodalomban állítólag elhatározták, hogy a fehérgárdista ‑ az egyik legjelentősebb antikommunista ellenállási ‑ szervezkedést újrakezdik, és annak vezetője lesz. Kiss János felajánlotta (nem létező) fegyvereit és rádióadóvevő-készülékét is. A 12 évi börtönbüntetés indoklásában az állt, hogy "a megyei bíróságnak semmi kétsége nincs a tekintetben, hogy netán alkalom adódása esetében a vádlott és társai valóban aktívan működtek volna közre egy imperialista támadás sikerének előmozdításában." Édesapja több kegyelmi kérvényt is benyújtott ‑ sikertelenül ‑, melyekben kitért az ügy azon abszurditására (is), hogy fia az ítélet szerint 1952-ben követte el a terhére rótt bűncselekményt, de csak '55-ben vonták felelősségre, jóllehet sohasem bujkált, sőt közben két évig katonai szolgálatot teljesített. Kiss János nyolc évet töltött letartóztatásban: a tatabányai és csolnoki bányákban kényszermunkán, valamint a váci fegyházban. Itt együtt raboskodott
Göncz Árpáddal
és
Darvas Ivánnal
, akiket személyesen is ismert. Az Emlékpont február 25-én 17 órakor kezdődő hivatalos megemlékezésén köszöntőt mond
Árva László
, a közgyűjtemény szakmai főtanácsadója. A vörös diktatúra hétköznapi terrorját
Miklós Péter
történész idézi fel előadásában. A rendezvényen verset szaval
Benkő Brigitta
, a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ színkörének vezetője, gordonkán játszik
Suhanyeczné Puskás Barbara
művésztanár. A megemlékezés végén a meggyilkoltak, a börtönbe vetettek, a meghurcoltak emlékére gyújtanak mécseseket az Emlékpontnál.
