/

P. Hess Szegeden: Nehéz magyarnak maradni + FOTÓK

Cikkünk frissítése óta eltelt 8 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

5_gsA Kanadában élő ’56-os magyarokban még volt tartás, ezért a helybeliek is becsülték őket. Az utóbbi évek gazdasági emigránsai között nagyon sok a kalandor, a szerencselovag, akik sokszor hazájuk pocskondiázásától, a bűnöző életmódtól sem riadnak vissza, ezért a magyarok ázsiója is jelentősen visszaesett.

Többek között erről is beszélt P. Hess István atya, aki „Egy magyar lelkiközpont Torontóban” címmel tartott előadást a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) által szervezett Katolikus Szabadegyetem rendezvényén a szegedi KDNP székházában. Az atya áttekintette a magyar emigráció történetét, amely az 1848-49-es szabadságharc után kezdődött, és a több hullámban folytatódó kivándorlás szinte napjainkig tart. Menekültek ebbe a távoli országba bukott magyar kommunisták 1919 után csakúgy, mint az első világháborút követően határon túli magyarok.

A ’30-as években elszegényedő hivatalnokok kötöttek útilaput a talpukra, a második világégést követően pedig csendőrök és katonák jöttek tömegesen. Legtöbb emigráns ’56 után érkezett, mintegy 35 ezer, de sokan jöttek Romániából és a háborúzó Szerbiából is a ’80-as, ’90-es években.

Eleinte az egyháznak sokkal erősebb volt a nemzetmegtartó ereje, egyfajta kultúrmissziót is teljesített. A kanadai magyarok gyülekezőhelyévé vált a templom, és a körében működő, a legkülönbözőbb közösségi rendezvényeknek, bálaknak, cserkésztalálkozóknak otthont adó magyar ház. Az emberek 50-100 kilométert is kocsikáztak, hogy vasárnaponként meghallgassanak egy magyar nyelvű misét. A Torontóban élő mintegy 50 ezer magyar közül már csak az idősek beszélik a magyar nyelvet. Ők még idehaza erős közösségi szellemben nevelkedtek, s ezt a fajta elköteleződést az újvilágba is magukkal hozták.

Megosztott a kanadai magyarság is

A globalizáció erős térhódításával, az értékrend relativizálódásával a magyar ősökkel rendelkező fiatalokból, sajnos, egyre inkább kiveszni látszik ez az érzés, nehéz nekik átadni a speciális magyar értékeket. Ők egy történelem nélküli országban nőnek fel, ahol a kereszténység és a nemzeti érték csupán egy a sok közül, sőt a vallási egyenlőség jegyében még azt sem szabad kimondani, hogy karácsonyi ünnepek, mert az sértheti a muzulmánok vagy buddhista vallásúak érzékenységét.

Már csak a magyar általános iskolában tanulhatnak magyar nyelvet, történelmet, magyar kultúrát 8 évfolyamon az ide jelentkező diákok. Azt is megtudtuk az atya előadásából, hogy a mintegy 300 ezer fős kanadai magyarság legalább annyira megosztott, mint az itthoni, nem beszélve arról, hogy az erősen liberalizálódó országban, ahol rengeteg náció és vallás képviselői élnek egymás mellett, nehéz is magyarnak és igazi hazafinak maradni.

Az utóbbi években a megnövekedett migrációs nyomás miatt a hatóságok szigorúbban ellenőrzik a menekültstátuszért folyamodók kérelmeit, ennek következtében egyre több magyart is egyszerűen hazaküldenek. Szegény, becsapott emberek, akik idehaza mindent eladtak és pénzzé tettek, hogy kijuthassanak Kanadába, most jönnek vissza a semmire. A hallgatóság érdeklődve figyelte az előadást, és a végén számos kérdést intézett P. Hess István atyához.

no images were found

Előző sztori

Kosárlabda határok nélkül Vásárhelyen

Következő sztori

Szegedi és makói családok kerülhetnek utcára? – kétszer fizettetné ki a bank a lakásokat