Közélet

A Szegedről deportáltakra emlékeztek + FOTÓK

A Szegedről deportáltakra emlékeztek + FOTÓK

2013. június 30., vasárnap
A Szegedről deportáltakra emlékeztek + FOTÓK
holokauszt_emlekmu_mj 24

Nemcsak azokra kell emlékezni, akik nem tértek vissza a munkatáborokból, hanem azokra is, akik nem születtek meg – fogalmazott Markovics Zsolt főrabbi a szegedi és város környéki zsidóság deportálásának hatvankilencedik évfordulóján.

„Napjainkban, amikor őseink, rokonaink, felmenőink, közeli és távoli barátaink megsemmisítő táborokba indításának 69. évfordulójára emlékezünk, kötelességünk feleleveníteni múltunkat, emlékeinket. A zsidóság több mint 260 éve van jelent Szeged városában. A közösség első bélyegzője 1781-es évszámot tartalmaz. Szerepvállalásuk hatással volt a nagy árvíz utáni újjáépítésre, Szeged iparosodására, a kereskedelem fejlődésére, a tudományra, a kultúra gazdagodására, polgárosodásra. Értéket adtak a városnak, az utókornak és utódoknak voltak, akik zsidó magyarként, mások magyar zsidóként” – emlékeztetett

Lednitzky András

egykori szegedi téglagyári gettónál felállított emlékoszlopnál a Cserzy Mihály utcában. A Szegedi Zsidó Hitközség elnöke, Izrael állam tiszteletbeli konzulja hozzátette, volt, amikor Szeged zsidósága meghaladta a 8000-ret, a holokauszt előtt 5500-n, míg a felszabadulás után 1500, míg napjainkban 4-500-an gazdagítják Szeged lakosságát. Lednitzky emlékeztetett a Zsidó Világkongresszuson elhangzottakra, amelyen a kormány képviselője részéről kijelentette, a jogszabályalkotás terén zéró tolerancia lesz, nem engednek teret a gyűlöletkeltésnek és kirekesztésnek. Az emlékoszlopnál

B. Nagy László

kormánymegbízott szörnyű időszak szörnyű végkifejletének nevezte a szegedi zsidóságot is érintő gettósítást és kitelepítéseket. „Abban a városban történt mindez, ahol a zsidóság több száz éves múltra tekinthet vissza. Szeged volt talán az első volt az országban, amely a zsidó hitközségi iskolát 1861-ben 500 forinttal támogatta, ahol ugyanebben az évben a katolikus egyház javaslatára a város képviselő testületébe zsidókat is választottak” – emlékeztetett a fideszes országgyűlési képviselő. B. Nagy kijelentette, tennünk kell azért, hogy a következő generációk megismerjék ezeket a gyalázatos tetteket és érezzék át annak súlyát, hogy a művelt Európa szégyenéért még sokáig vezekelni kell. „A holokauszt zsidó és magyar áldozatai, akiket nem megfelelően védtünk meg, köztünk élnek, ezért nehéz szembenézni a múlttal, de nem zárkózhatunk el előle. Az elmúlt években többet tettünk e témában, mint bárki az előző évtizedekben” – idézte beszédében Orbán Viktor miniszterelnök szavait. A kormánymegbízott leszögezte, a mi nemzedékünknek nem csak emlékeznie és vezekelnie kell, hanem döntéseivel igazolnia, nem tűri el, hogy Magyarországon bárkit származása vagy vallása miatt emberi méltóságában megsértsenek, megalázzák vagy megszégyenítsék. 2014-ben emlékezünk meg a magyarországi zsidóság deportálásának 70. évfordulójáról. Ezzel kapcsolatban B. Nagy László elmondta, a kormány azért hozta létre a Magyar Holokauszt-2014 Emlékbizottságot, mert kiemelten fontosnak tartja a szembenézést és a bocsánatkérést.

Salamon István, a Szegedi Zsidó Hitközség alelnöke négy éves volt a holokauszt idején. Elmondta, a véletlen játszott közre abban, hogy életben maradtak. A kitelepítéskor a harmadik szerelvényre kerültek, amit egyesek szerint hibás váltóállítás, mások szerint háttéralkuk miatt nem Auschwitzba, hanem először Bécsbe, s onnan Strasshofonba irányítottak. Az alelnök beszámolt arról is, hogy kilencvenkilenc szegedi zsidót a háború után gyilkolták meg. „A szegedi zsidóság egy síremlékkel áldoz emléküknek. Rokonságomban volt egy jobb módú, áldozatkész férfi, aki egy házat adott el, hogy a szülei és 97 sorstársa hazai földben nyugodhasson. Érdekes, hogy a magyar zsidóság még holtában is ragaszkodott ahhoz a földhöz, amely 1920-tól kezdve kivetette magából” – fogalmazott.

Markovics: hiszünk abban, hogy közösséget építhetünk

Az emlékoszlopnál tartott beszédek és koszorúzás után tizenegy órától az új zsinagógában gyászistentiszteletet tartottak. Ujhelyi István az országgyűlés MSZP-s alelnöke úgy fogalmazott, történelmi tapasztalat, hogy a kirekesztő gyűlölet leginkább akkor hatalmasodik el a világban, amikor a fennálló társadalmi viszonyok meginganak. Hozzátette, a szélsőséges, a radikális eszmékre egyre többen fogékonyak Magyarországon és Európa-szerte egyaránt. Hangsúlyozta, Magyarország nem fasiszta ország, és a magyar kormány sem az, de a szocialista politikus szerint tény, hogy a kirekesztést és az antiszemitizmust hirdető szélsőjobboldal ma parlamenti és önkormányzati képviselőkkel is rendelkezik, például Szegeden is. Ujhelyi úgy látja, nincsenek egyértelmű határok és állásfoglalások, csak aktuális politikai és egyéb érdekek mentén kimondott ítéletek. „A kimondott és ki nem mondott elvek csak addig élnek, amíg az érdekek engedik” – fogalmazott hozzátéve, nap mint nap ezzel találkozik a politikai életben. Ujhelyi István meggyőződése, hogy közösen kell fellépni a szélsőjobboldal előretörése ellen. Benyik György, a Gál Ferenc főiskola tanára a gyászistentiszteleten elmondta, amikor ránéz arra a falra, amelyen a szegedi zsidó áldozatok nevei vannak feltüntetve, sokkal jobban érzi a zsidóság hiányát, ők a magyar társadalomból hiányoznak. Felidézte a különböző korok antiszemitizmusának jellemzőit, melynek egy közös kapcsolódási pontja van a mai antiszemitizmussal, méghozzá a gyűlölet. Úgy fogalmazott, a holokauszt miatt a mai európai zsidóság nem ugyanaz, s a magyarországi sem. A Gál Ferenc főiskola tanára elmondta, olyan jövőről álmodik, amikor újra megtelik hívekkel a szegedi zsinagóga, s kifejezte reményét, hogy megújul és élettel telik meg újra a helyi zsidó közösség. „Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a világ változatlan. Hatvankilenc évvel a szörnyűségek után abban a percben és órában, amikor a múlt fájdalma, a jelen kétségbeesése és a jövő bizonytalansága találkozik, jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy ’mi lett a hatalmas városból és a hatalmas közösségből’” – fogalmazott Markovics Zsolt. A főrabbi hangsúlyozta, nem csak az áldozatokra kell emlékezni, hanem a meg nem született fiúgyermekekre, a meg nem ült ünnepekre, esküvőkre. Egy közelmúltbeli felmérés eredményét is ismertette Markovics, mely szerint Magyarország lakosságának 68%-a elutasítja a hazánkban élő zsidóságot. A Nemzeti Alaptanterv első és ötödik osztályban által előírt hittanoktatással kapcsolatban hangsúlyozta, Budapesten kívül egyetlen nagyvárosban sem volt öt olyan gyermek, aki vállalta volna származását és identitását, így vidéken nem lesz sehol zsidó hittanoktatás szeptembertől. A főrabbi leszögezte, nem amerikai, vagy épp haszid irányzatra van szükség, hanem arra, hogy a világháború előtt létező szegedi hagyományt újjáélesszék. „Mi még mindig hiszünk az ember jóságában, s abban, hogy a Tiszának különleges illata van. Mi még mindig hiszünk abban, hogy közösséget építhetünk, nemcsak a város, hanem az ország javára is” – jelentette ki Markovics Zsolt szegedi zsidóság deportálásának hatvankilencedik évfordulóján tartott gyászistentiszteleten.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.