Kardos Péter: Az erkölcsi győzelem nem számít a tabellán

Cikkünk frissítése óta eltelt 8 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

SZEDEAK_SZMBH_02_il A Szedeák elnöke azt mondja: klubjuknak mindig is az anyagi stabilitás volt a legfontosabb, hazárdírozást nem hajlandóak vállalni. Ugyanakkor – véli – vezetőedzőt talán hamarabb kellett volna váltani. A SZEGEDma.hu szezonértékelő interjút kért Kardos Pétertől.

– A szezon előtt kitűzött cél, a rájátszásba jutás nem sikerült, a csapat a 10. helyen végzett. Ezek után hogyan értékeli a Szedeák 2012-13-as idényét?

– Amikor tavaly az edzőváltás mellett döntöttünk, az volt a célunk, hogy az érkező tréner új színt, új hangokat vigyen a mindennapi munkába. Nem titok, jó néhány edzővel tárgyaltunk, de különböző okok miatt egyikükkel sem született megállapodás. Volt olyan szakember, aki úgy vélte, távozik a csapatától, aztán mégis maradt, volt, akit a nyugati országrészből a földrajzi távolság tartott vissza, és nem titok, olyan is volt, aki a mi költségvetésünkkel mérve magasnak számító fizetési ajánlatot szerénynek tartotta. Ezek után került a képbe Molnár József, aki a tárgyalások során meggyőzött bennünket az elhivatottságáról, és a szakmai elképzelései is beleillettek a képbe. A mai napig azt gondolom, hogy Molnár József remek szakember, és ismeri a kosárlabda minden csínját-bínját, nincs viszont még birtokában annak az edzői rutinnak, amely a mi csapatunkhoz elengedhetetlen lett volna.

– Például a légiósok kiválasztásában?

A vezetés maximálisan az új edzőre bízta a keret kialakítását, mind a magyar mag, mind a légiósok tekintetében. Ennek megfelelően elfogadtuk Molnár József döntését, és jóváhagytuk az általa kiválasztott játékosok Szegedre hozatalát. Így került a csapathoz Kevin Sims és Troy Brewer, akikről sajnos alig két hét után kiderült, hogy nem fogják megváltani a világot, Brewert a ZTE is kipróbálta, de ők is gyorsan elköszöntek tőle. Sims ügye rejtély, a statisztikái, a felvételek és a róla kapott személyes információk alapján joggal remélhettük, hogy komoly értéke lesz a csapatnak. Valamiért mintha nem érezte volna jól magát, csendes volt, szavát sem lehetett hallani, nem tudott beilleszkedni a csapatba.

szedeak_szolnok09_gs

– A két hátvéd posztra tehát új játékosokat kellett keresni…

Viszont ekkor már szeptember végét írtuk, és az elvesztegetett hetek miatt időzavarba kerültünk. Ekkor jött John Gilchrist, aki egészen kivételes képességű kosaras, de a két éve szerzett sérülése nem múlt el nyomtalanul, ráadásul rögtön az első mérkőzésen, a Debrecen ellen újabb bokasérülést szenvedett. Sajnos innentől képtelen volt az elvárt szinten teljesíteni, de én azt gondolom, hogy egész másképpen alakult volna a szezonunk az ő sérülése nélkül. A másik kiválasztott pedig az az Anthony Gurley lett, akiről Molnár József Új-Zélandról ugyan rendkívül pozitív visszajelzéseket kapott, de az európai tapasztalat hiánya gyorsan kiütközött nála, ráadásul kiderült, hogy a védekezési alapelvek és azok végrehajtása finoman szólva sem tartozik az erősségei közé. Volt olyan mérkőzés, így elsőre a januári, jászberényi találkozó ugrik be, amelyen konkrétan nem lehetett a pályán tartani, olyan elképesztő hibákat követett el védekezésben.

– Ekkor már túl voltunk az edzőváltáson. Időben történt a csere?

– Utólag könnyen okos az ember, talán hamarabb kellett volna lépni, esetleg már a súlyos körmendi fiaskó után. A döntést persze nehéz szívvel hoztuk meg, de a nyíregyházi vereséget követően úgy éreztük, nincs mire várni, fel kell rázni a társaságot, és kibillenteni abból az apátiából, amit a sorozatos vereségek okoztak. A Szombathely legyőzése igazolta, hogy valóban tenni kellett valamit, és a Bonifert Domonkos, Simándi Árpád edzőpáros a későbbiek során is nagyszerű munkát végzett. Ne feledjük, menet közben újabb amerikai játékos, Anthony Jones csatlakozott a kerethez, ma már tudjuk, a szlovák bajnokság pont- és gólpasszkirályaként előzetesen tőle is többet vártunk, mint amit végül le tudott tenni az asztalra, de ár-érték arányban vele elégedettek lehetünk.

– A januári fellángolás, a Kaposvár, a ZTE és a Sopron magabiztos legyőzése visszaadta az esélyt a rájátszásra. Végül miért nem sikerült a legjobb nyolc közé jutás?

– A sorsunkat a Körmend elleni hazai vereség pecsételte meg. Azon a mérkőzésen sajnos csapatként nem működtünk úgy, ahogyan az előtte megnyert három bajnokin, és nem volt olyan játékosunk, aki a nehéz helyzetekben átlendítette volna a társaságot a holtpontokon. Emellé kaptunk egy meglehetősen furcsa felfogású, helyenként egyoldalú játékvezetést, amit a mi csapatunk még nem bír el, és hiába érkeztek újfent a szakmai berkekből az együtt érző és egyetértő hívások, sajnos az erkölcsi győzelmet a táblázat soha nem tartalmazza. Arra a meccsre aztán ráment a Pécs elleni hazai fellépés is, és azzal tulajdonképpen eldőlt, hogy nem lesz esélyünk a playoffra.

szedeak_alba_08_il

– A középszakaszt Anthony Gurley-t leszámítva a teljes kerettel vívta meg a csapat. Ez tudatos koncepció volt?

– Nézze, mi igyekeztünk az elsőtől az utolsó pillanatig a lehető legkomolyabban venni a szezont. Ehhez hozzátartozik, hogy a mi klubunk számára mindig is az anyagi stabilitás volt a legfontosabb, hazárdírozást eddig sem vállaltunk, és nem is vállalunk a pünkösdi királyság reményében. Halkan jegyzem meg, jót tenne a magyar kosárlabdának, ráadásul reálisabb erőviszonyokat teremtene, ha mindenki hasonlóképpen gondolkozna, és ugyanilyen felelősséggel viszonyulna a gazdálkodáshoz. Anthony Gurley is velünk maradt volna, amennyiben nem szegi meg a szerződését, erről azonban többet nem szeretnék mondani. Úgy gondolom, minden klubnak kötelessége lenne azzal is megtisztelni a magyar bajnokságot, hogy a legutolsó mérkőzésig teljes erőbedobással készül és harcol a győzelmekért. Nekünk ez ebben az idényben a 10. helyre volt elegendő. Az összképet tekintve ez természetesen csalódás, de az elmúlt három évben mégis a legjobb helyezésünk, és kis szerencsével még ennél is jobb lehetett volna.

– Lehet-e már konkrétumokat tudni a következő szezonnal kapcsolatban?

– Természetesen minden fronton zajlanak a tárgyalások, de érdemi információkról egyelőre korai lenne beszámolni. Mielőtt azonban előre tekintenénk, szeretnénk megköszönni a Gellért család egész éves támogatását. Az a háttér, amit a Naturtex Kft., valamint Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Szegedi Tudományegyetem ebben az évben is nyújtott, elengedhetetlen volt a nyugodt munkához, és reményeim szerint az idei tapasztalatokat felhasználva egy év múlva még előrébb léphetünk.

Előző sztori

Jó Arcokat keres a SZEGEDma: Békési Bálint

Következő sztori

Drága-e az energia – mennyi a „szomszéd” rezsije?

Legutóbbi hasonló cikkek