Drága-e az energia – mennyi a „szomszéd” rezsije?

Uniós átlag a magyar rezsiár, nem úgy a fizetés, Szerbiában olcsó a gáz, de rossz minőségű, van viszont általános rezsitámogatás.

A rezsicsökkenés kapcsán az a legfőbb érv, hogy ne a multik zsebét tömjük, maradjon több pénz a polgároknál. Egy kicsit szétnéztünk a világban, a szomszédban, hol miként küzdenek az elharapódzó rezsiköltségek ellen, hogyan készülnek a jövőre, továbbá mennyire beszélhetünk magyar specialitásról. Fontos előrebocsátani, a rezsi a világ legtöbb országában nő, és nem feltétlenül azért, mert a kormányok lefeküdtek az energiamultiknak. Inkább azért, mert egyfelől a nyersanyagok ára is nő, a környezetvédelem költségeit is terítik az államok a fogyasztók között, illetve az alternatív energiatermelési eljárások eleinte magas fajlagos költségeit a fejlett társadalmak felvállalják a jövőbeni függetlenség és egészségesebb életért cserébe.

Bulgáriában nem tudtak rezsit csökkenteni – a kormány lemondott

Kérdésünkkel megkerestük a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt, amelynek bár nem feladata, csak figyelemmel kíséri a külföldi rezsicsökkentésekkel kapcsolatos adatokat.

Horváth Andrea

kommunikációs munkatárs közbejárásával érdeklődésünkre készítettek egy összeállítást a nemzetközi szakmai sajtóban megjelent ezzel kapcsolatos információkról. Az Európia Unióban Belgium, Bulgária, Dánia, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia és Spanyolország esetében a lakossági villamos és gáz árak egyaránt szabályozva vannak. Észtország, Ciprus és Málta csak a lakossági villamos árakat, Írország, Lettország csak a lakossági gázárakat szabályozza (forrás: CEER/ACER). Árcsökkentő gyakorlat az EU-ban: A francia kormány választási ígérete volt a progresszív árak bevezetése, amivel a szegény és középosztálybeli fogyasztók tarifáit szándékozott alacsonyan tartani, függetlenül a felhasználás helyétől. A gáztarifák kétéves befagyasztását a legfelsőbb közigazgatási bíróság tavaly megszüntette és 2013. januártól árat emeltek. Az alacsonyabb villamos tarifákat 2013 őszétől tervezi a kormány bevezetni. Az iparág erősen tiltakozik. A szabályozó hatóság a következő 5 évben 30 százalékos áremelkedéssel számol. Bulgária esetében a villamos energia árcsökkentését követelő lakossági nyomás miatt a bolgár kormány februárban lemondott. A tarifacsökkentésen jelenleg dolgozik a bolgár szabályozó hatóság. Korábbi példák közé tartozik Görögország esete: A görög kormány EU és IMF nyomásra módosítani kényszerült a korábban mesterségesen alacsonyan tartott tarifákat, és csökkentenie kellett a keresztfinanszírozást a villamosenergia-szektorban. Emiatt tavaly és idén is jelentős mértékben nőttek a villamosenergia-árak. Spanyolországban a villamosenergia-piac liberalizálását követően közel egy évtizedig a kormány a kis- és nagyfogyasztók által fizetett villamosenergia-díjat alacsonyan tartotta, hogy elkerülje az inflációt, fenntartsa az ipar versenyképességét és megvédje a fogyasztókat. Az így keletkező hiányt a közművek a következő években keletkező bevételekből fedezhették volna. A hiány lefaragása érdekében végül a spanyol kormány intézkedések sorát vezette be 2012-ben: emelte a végső fogyasztói árakat, csökkentette a szén, az atomipari és megújuló támogatásokat. Hollandiában 2007-ben a holland energiahatóság a fogyasztói tarifák mérséklődését a hozzáférési díjak csökkentésével kívánta elérni, arra hivatkozva, hogy az elosztók indokolatlanul magas profitokra tettek szert ezekből a díjakból.

A szomszédban csak 8% az áfa, zónákra osztják az áramdíjakat

Szerbiában is szétnéztünk, hiszen déli szomszédunk ugyanúgy nem dúskál energiaforrásokban, mint Magyarország, sőt nekik Paksuk sincs. Az energetikai minisztérium a minap rendeletet adott ki, miszerint a rászorulók és a szociálisan hátrányos rétegek védettséget élveznek, nekik ingyen jár majd bizonyos mennyiségű áram, meg földgáz. Az egyedül élőknek akkor, ha havi bevételük nem haladja meg a 12 900 dinárt (1 dinár kb. 2,5 forint, tehát 32 250 forint), a 2-3 fős családban pedig az összbevétel nem magasabb 18 788 dinárnál (46 970 forintnál). A 4-5 tagú családok esetében ez az összeg nem haladhatja meg a 24 672 dinárt (61 680 forint) havonta. Az „energiavédett”fogyasztó a bejelentés szerint havonta 35-75 köbméter gázt kap ingyen. A Magyar Szó újságírója kiszámolta, mit jelent ez számszerűsítve. Ha 50 köbmétert veszünk alapul, akkor ez havi 2235,50 dinár (5588 forint). Továbbá a minisztériumi rendelet értelmében 120-250 kilowatt óra áramra jogosult az „energiavédett” fogyasztó. Ha ebben az esetben – mondjuk –200 kilowatt órát veszünk alapul, akkor az olcsó áram árával számolva havonta ez hozzávetőlegesen 250 dinár (625 forint). Erre jön még a villanyszámlán található két-háromféle kiadás, legyen ez a kiszámolt összeg kétszerese: havi 500 dinár (1250 forint). Nos, mit is érnek ezek a kedvezmények? Mennyit segít a rászorulókon? Szerbiában a 700 000 szociális segélyből tengődő mellett 88 898 olyan nyugdíjas él, akinek havi járandósága 12 898 dinár (32 245 forint). Tehát elméletileg ők is jogosultak az ingyenes áramra, gázra. A felsoroltakon kívül itt vannak még a láthatatlan szegények, akik nem kapnak sem szociális segélyt, sem családi pótlékot, mert nincs munkahelyük, nincs egészségügyi biztosításuk, márpedig erre szükség van, hogy az ember fia bekerüljön a rendszerbe. Akkor ki is kap tulajdonképpen támogatást? Azok, akik bevallottan vagy be nem vallottan éheznek. A kormány szerint 350 000-en lehetnek, a statisztikai hivatal szerint kétszer ennyien, a szakemberek pedig ennél is jóval több rászorulóval számolnak.

Szerbiában edényben mérik a szemétszállítást

Hogy össze tudjuk hasonlítani a magyar rezsidíjakat, csokorba gyűjtöttük a vajdasági szolgáltatók árait, díjszabásait. A szomszédban, miként nálunk is, településenként különböznek a díjszabások, ezért többnyire a magyarkanizsai árakat vettük alapul. Például a szemétszállítás díja ott edényenként 131,05 din (327 forint) +8% áfa, Szegeden kéthavonta 6606 forintot fizetünk. A vajdasági kutakból nyert gáz ára köbméterenként 43,70 din (109 forint) +8% áfa. Erre jön az évi illeték: 1370 dinár (3425 forint), amit akkor is kell fizetni, ha a fogyasztó egyáltalán nem használja a gázt. A helybeliek szerint a kutakból nyert gáz fűtőértéke igen silány, ezért aki teheti, mással fűt. A gáz köbmétere nálunk adókkal mintegy 135 forintot kóstál. A víz köbmétere 29,88 din (75 forint) + 8% áfa, a számlázási díj havonta 55,17 din (138 forint) +20% áfa (ez fix költség, akkor is kell fizetni, ha nem használjuk a vizet). Minden elfogyasztott köbméter után fizetni kell a szennyvíz elszállításának és tisztításának a díját is, ami 26,04 din (65 forint) +8% áfa. Nálunk a víz és szennyvíz adókkal, járulékokkal kb. 620 forintba kerül köbmétere. A telefon előfizetési díj odaát 430 din (1075 forint) +20% áfa. Az előfizetésbe nagyjából 300 impulzus is beletartozik, ezen felül 0,4043 din (1 forint) +20% áfa minden további impulzus. Magyarországon újabban többnyire csak csomagban kínálják a vezetékestelefon-előfizetést TV vagy internet mellé. Az egyik szolgáltató például havi 1150 forintért, 2 év hűségnyilatkozattal akkor is, ha egyszer sem emelem fel a kagylót.

Az áram díjszabása a szomszédban zónánként változik: zöld zóna magas tarifával: 5,012 dinár (12,5 forint) +20% áfa, zöld zóna alacsony tarifával: 1,253 dinár (3,1 forint) +20% áfa, kék zóna magas tarifával 7,518 dinár (18,8 forint) +20% áfa, kék zóna alacsony tarifával 1,880 dinár (4,7 forint) +20% áfa stb. Magyarországon közel 45 forintba kerül az áram kilowattja. Aki egyenként, minden tételnek utánaszámol, rájön, szinte minden jóval olcsóbb, mint nálunk, a szemét, a víz és a villany díjszabása például a magyar árak töredéke. A távhőszolgáltatás Újvidéken 105,8 dinár/négyzetméter (264,5 forint), a meleg víz ára pedig 266, 49 dinár (666 forint). Ez is jóval az itthoni árak alatt van. A leírtak után nyilván senki sem vitatja, hogy a rezsi a helyi pénztárcákhoz mérten mindenhol magas, Szerbiában is, nálunk is, s ha csak lehet, csökkenteni kell. Lehet-e azonban másként, úgy, hogy közben nem haragítjuk magunkra a világ fejlettebb felét, nem pusztítjuk el a befektetői bizalmat, nem sújtjuk plusz terhekkel az egyébként is nehezen megélő kkv-szektort, és közben még a lelkiismeretünk is tiszta maradhat.

Fizessünk kevesebbet!?

Többféle módja van a villamosenergia-takarékosságnak, íme, a szakemberek által ajánlott néhány: A csökkentés például ne általános legyen, hanem az átlag felénél kevesebbet használó kisfogyasztókra vonatkozzanak ennél is jobb tarifák, kiegyenlítve az átlag fölöttiek tarifájával. További kedvezményért legyen olyan tarifa, ami nyári időszakban, például 11 és 14 óra között nem ad áramot (amikor egyébként a legnagyobb a fogyasztási igény az országban). Egy vidéki tanyán például nem okozna gondot ehhez hozzászokni: a napnak ebben a szakában nincs életbevágó fogyasztói indok, miközben a városokban a csúcsidős vételezést ilyenkor a légkondik képezik. Persze itt csakis a lakossági vételezés részesüljön kedvezményben. A 27 százalékos áfakulcs is sokak szerint túlzott teher. Egyesek szakemberek állítják: tévedés azt hinni, ha ebből lead az állam, akkor az egyenesen arányos veszteséget okoz. Eleve, ha megfizethetőbb a villany ára, akkor magasabb a fizetési hajlandóság. A megtakarított pénzen meg nyilván sok egyéb olyan dolgot fizetnek ki az emberek, amin ugyanúgy van áfabevétele az államnak. Ne tévesszük szem elől, hogy például az áram árának több mint háromnegyede adó és egyéb állami és vállalatokhoz befolyó díjtétel, olvasható az ELMŰ honlapján. Miért lenne ez a többi energiaszolgáltató esetében másként? A kormányzat és a közvélemény vélekedése ellenére a hozzáférhető EU által közreadott statisztikai adatok nem igazolják a hazai energiaszolgáltatási árak irreálisan magas voltát. A hazai gáz- és villanyárak például az EU országok árainak középmezőnyében helyezkednek el. A különböző hivatalos adatok alapján eléggé egyértelműnek látszik, hogy a lakossági költésben kiugróan nagy arányt képviselő gáz- és villanykiadás nem elsősorban a magas árakkal, az irreális profittal van összefüggésben, hanem döntően és meghatározóan a lakosság igen szerény jövedelmével. Az adott helyzetben tehát az árak csökkentésével a kialakult arányokat tartósan aligha csökkenthetjük. Talán a bérekkel és jövedelmekkel is tenni kéne valamit…