Írjon nekünk

Bulvár

BOR-line: Szalay István korábbi polgármesterrel beszélgettünk + FOTÓK, VIDEÓ

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/szmamanager.jpg

Megjelent:

A politikában ma sokkal kevesebb az egymás iránti jóindulat, mint az 1990-es években. Térségünket átugrotta a nyugati tőkehenger, az uniós forrásokkal viszont jól sáfárkodott Botka László, aki akár miniszterelnök is lehet, ám még tanulnia kell a kompromisszumokat – mondta többek között városunk korábbi vezetője.

A borfesztivál első napján Szalay István, városunk 1994 és 1998 közötti polgármestere volt a SZEGEDma.hu vendége a portál standjánál, a Vásárhelyi Pál-szobor mellett. Szerkesztőségünk a fesztivál alatt minden hétköznap egy-egy neves szegedi polgárral készít online interjút.

18.00: Megérkezett Szalay István a standunkhoz. Egy Lantos kékfrankost és egy Ráspi rozét ajánlott fel a BOR-line estéink borszakértője, a Filoxéra bortéka vezetője, Csiszér László. Ezzel kínáljuk meg vendégünket. A következőkben a saját kérdéseink mellett az olvasók által beküldött kérdéseket is feltesszük neki.

– Mielőtt rátérünk a komoly kérdésekre, kezdjünk a borral, hiszen a borfesztiválon vagyunk. A Soproni borvidéket jelölte meg, mikor a kedvelt borairól kérdeztük. Miért éppen Sopron?

– Sopron ugyan nem a szülővárosom, de oda jártam általános és középiskolába, ott nőttem föl. Hegykőről származom, ami nincs messze Soprontól. Itt nagy hagyománya van a bor tiszteletének. Valaha volt egy bányamérnöki főiskola Selmecbányán, mely a soproni felsőoktatás előzménye, itt szabályos hagyományai voltak a bortúráknak. Sopronban egyébként számos helyen ma is láthatunk kitett cégért, sok a híres pince. Azt, hogy miért a kékfrankos a kedvencem, nem tudom pontosan megmondani. A soproni hegyek, vagy fogalmazzunk inkább úgy: dombok most is tele vannak szőlőtőkékkel, a szőlő itt szőlőt követ, és a legtöbbet ezt, a kékfrankost kortyoltuk.

1994-98: Szeged az autópálya hiányát és a délszláv háborút nyögte

– Olvasóink számos kérdést intéztek önhöz, a továbbiakban igyekszünk ezek közül csemegézni. A legtöbben arra kíváncsiak: így csaknem másfél évtizednyi távolságból visszatekintve hogy értékeli az 1994 és 1998 közötti polgármesterségét, valamint milyen különbségeket, hasonlóságokat lát Szeged akkori és jelenlegi helyzetét, lehetőségeit, kilátásait illetően?

– Nagyon jó a kérdés! A korszakokat mindig össze kell hasonlítani az adott realitásokkal, helyzettel. Van egy nagyon jó sorozat: a Szeged története monográfia. Nem mondom, hogy betűről betűre ismerem, de igyekeztem alaposan elmélyülni benne, hogy megismerjem a város múltját, történetét, adottságait. Nagyon fontos körülmény egyébként, hogy hány évig polgármester valaki. Olyan polgármester, aki nem állt huzamosabb ideig a város élén, igazán nagy dolgokat nem tud elérni, építeni. Az egykori nagyok tízéves időszakokban voltak polgármesterek. Papp Gyula tanácselnök alatt épültek ki a lakótelepek, ekkor érte el Szeged a 170 ezres nagyságrendjét, huzamosabb időszak alatt lehetett látványos változtatásokat lehet eszközölni.

A jelenlegi polgármester, Botka László a harmadik ciklusát tölti, s véleményem szerint a keze nyoma meg is látszik a városon. Ugyanakkor mikor összehasonlítjuk a jelenlegi adottságokat az 1994 és 1998 közötti helyzettel, nem szabad figyelmen kívül hagyni két lényeges körülményt. Az egyik az autópálya, ami akkoriban még nem volt kiépítve. Emellett a délszláv háború is folyt akkor, Szeged pedig közel volt a tűzhöz. A NATO-csapatok használhatták az ország légterét, ami ellen a város képviselőjeként felszólaltam én is 1998-ban a Parlamentben, mondván: ne felejtsük el, miért lett Teleki öngyilkos! Kaptam is érte Orbán Viktor miniszterelnöktől! No, de a nagyobbik baj ebben az időszakban az volt, hogy Szegeden vertek tanyát bizonyos délszláv maffiózók, bűnözők, akik e várost használták főhadiszállásként. Veszélyes idők voltak, számos robbantásról és egyéb esetről beszélhettünk akkoriban.

Szerencsére polgármesteri munkámat mindenben segítette és támogatta Tóth László jegyző, valamint Básthy Gábor gazdasági alpolgármester. Nem szerettünk volna hitelt felvenni a működéshez, csak a fejlesztéshez. Ez utóbbi bőségesen megtérül! Azt az alapelvet fektettük le, hogy talán nem túl látványos, de fontos dolgokat hajtunk végre: ilyen volt például a szennyvíztisztító mechanikai része, ami az én időszakomban kezdődött épülni. Körülbelül kétmilliárdos fejlesztést kell elképzelni (persze részben hitelből) az akkor alig nem hatvan-, hanem mintegy tízmilliárdos költségvetésű városban! Erénynek tartom, hogy soha nem vettünk fel úgy fejlesztésre hitelt, hogy ne tudtuk volna visszafizetni, főként a MOL-részvényekre támaszkodtunk bankzálogként.

Persze mindez nem jelenti azt, hogy a látvánnyal nem törődtünk volna. A Kárász utcai vezetékek rekonstrukciója is igen komoly munkálatokat jelentett, valamint befejeztük a Dóm tér rendbe tételét, amit még elődöm, Lippai Pál kezdett meg. A villamosokat is fejlesztettük: a még ma is működő Tatrákat ekkor vásároltuk. Egy ilyen nagy megrendelést jól át kellett gondolni, s bizony akkoriban is akadtak viták! Nem ezek a villamosok számítottak a legszebbeknek, ám lényegesen olcsóbbak és használhatóbb voltak, mint a konkurensek. Ha kellett, egyedül is tudott járni egy-egy villamos, de nagy forgalomban kettőt is össze lehetett belőlük kapcsolni, ez tette ezt a típust költséghatékonnyá.

Hadd jegyezzem meg: az én időmben is sokan mondták, hogy minél több munkahelyet kell teremteni. De ez nem az önkormányzat feladata, annak inkább a megfelelő infrastrukturális hátteret kell megteremteni ahhoz, hogy vállalkozások jöhessenek ide. El kell ismernem, akadt baklövésünk is regnálásom alatt: a telefonközpont-rendszer kiépítésére gondolok, hiszen mire ez a nagy program elkészült, megjelentek és áttörtek a mobiltelefonok.

Stratégiánkban összességében az volt a leglényegesebb elem, hogy a várost működőképes állapotban, működési hitel nélkül örökítsük át a következő vezetésre, s ennek meg is tudtunk felelni.

Csökkent a politikában a belátás és az egymás iránti jóindulat

– A részletes kitekintést követően egy újabb olvasói felvetés: változott-e a politikai élet és általában a közélet és mennyiben az ön polgármestersége óta?

– Változott, éspedig sajnos rossz irányba. A külső megjelenésből és a belső dolgokból is láthatják ezt a lakosok. Az én polgármesterségem sem volt egy fáklyásmenet, a 44 tagú közgyűlésből nem volt többségem mint kormánypárti MSZP-SZDSZ jelölt – 20 főből állt a polgármestert támogató csapat. Világos volt, hogy csak kompromisszumokkal lehetett irányítani, egymás kölcsönös megbecsülésével. Az SZDSZ-nek például az volt az egyik feltétele, hogy politikusuknak, a Lippai Pál alatt is alpolgármesterként tevékenykedő Tűhegyi Józsefnek meg kell őriznie a pozícióját. Az ő népszerűsége azonban rendkívül megcsappant, s nem akarta megválasztani a közgyűlés többsége.

Miért volt szálka a szemükben? Egy francia cég kezébe került a szegedi víz még Lippai Pál idejében. Ez ellen a választások ellen hónapokkal tiltakoztak a szocialisták is. A szegedi víz azért volt gazdag, mert nem kellett sokat ásni érte – nyilván nagy üzlet rejlett benne. Nem lett volna szabad a polgármesternek utolsó hivatali napjaiban ezt az ügyletet végigvinni, de a választások előtt mégis jónak tűnhetett. Sokan Tűhegyihez is kötötték ezt a manővert, s ezért vállalhatatlannak tartották.

Én minden egyes képviselőt behívtam magamhoz, hogy négyszemközt beszéljünk, s megtaláljuk az alternatívákat. Az MDF-es Ványai Éva két napot kért, hogy megszerezze a támogatást. Három nap után a Fidesz, MDF, FKGP és KDNP is mögé állt. A választás is érdekes volt: a szocialisták Ványaiért – aki szintén alpolgármester lett – egy második szocialista alpolgármestert, Básthy Gábort kérték cserébe Csenke László mellé. Végül sikerült megegyezniük a különböző erőknek, s így ment ez a következő években is. Az egész vezetés belső kompromisszumok tömege volt: egy művelődési ház ide, egy templom oda, úgy mondtam ezt később. Érdekes, hogy azért ment a dolog. Jóval nagyobb volt a belátás és az egymás iránti jóindulat, mint manapság. Az én polgármesterségem alatt épült fel a piarista gimnázium, de nem volt ebből gond, egyöntetűen állt mellette az MSZP is. Érdekes, hogy a Tűhegyi-történet miatt az SZDSZ viselkedett csak a szocialista polgármester ellenzékeként ebben a ciklusban, miközben országosan koalícióban kormányzott a két párt…

Átugrott bennünket a nyugati tőkehenger

– Mi a véleménye arról, hogy az elmúlt 10 évben Szeged teljesen lecsúszott, költségvetési várossá zsugorodott, ahol nulla a gazdasági potenciál, miközben minden környező város elhúzott mellettünk? – érdeklődik szintén egy olvasó.

– Nem véletlen, hogy ez történt, ugyanakkor a “mindent” nem írom alá. Már az én polgármesterségem idején is látszott a következő. Ha a térképen elindulunk Esztergomtól Kanizsa felé, szemmel látható volt, hogy eddig, a Balaton északnyugati sávjáig gördült a nyugati tőkehenger, majd az autópálya kiépülése után átugrott minket. Az említett a területre eső szerencsés városok el tudtak húzni a többiektől. Miskolc például, ami valamikor az ország második városa volt, jelentősen lecsúszott. Szeged ezzel szemben a mai napig benne van az első ötben idehaza, ezt bátran állíthatom.

Ha egy városvezetés tehetségtelen, az persze sokat ronthat, de alapvetően az történt, hogy a tőkehenger átugrott minket. A nyugati befektető olcsó, szakképzett munkaerőt akar. Románia oktatási szempontból nem áll rosszabbul nálunk, a szakemberek megfelelően ki vannak tanítva. Nyilvánvaló, hogy kedvezőbb odatelepülni. Ha pedig maradunk itthon, Kecskemét központi fekvése és adottságai miatt egyértelműen előnyt élvez velünk szemben, nem véletlenül települt oda most egy nagy autógyár.

Szeged tényleg átváltozik költségvetési várossá, ez tagadhatatlan. Mi a jövőt kicsit másképp terveztük, az eurorégióban gondolkodtunk akkoriban, 1994 és 1998 között. Már akkor látni lehetett, hogy Szegednek nem fog jutni az ipari központi szerepből például Arad vagy Temesvár mellett. Mire volt esély? Arra, hogy városunk euroregionális felsőoktatási, egészségügyi, kereskedelmi központtá váljon. Mi történt? Most kiváló egyetemünk, még mindig színvonalas egészségügyünk van, és kereskedelmi szempontból sem állunk rosszul. Az ELI felépítése pedig komoly előrelépést hozhat a következő tíz esztendőben.

Orbán autokrata, Botkának még tanulnia kell a kompromisszumokat

– Egy igen érdekes felvetés érkezett: mint a magyar politikai életet évtizedek óta jól ismerő szakember Orbán Viktort vagy Botka Lászlót tartja tehetségesebb politikusnak?

– Mind a kettőt tehetségesnek tartom, de nagy a különbség közöttük. Botka Lászlónak eddig csak városi politikusként volt alkalma bizonyítani. Mint városmenedzser jól kihasználja a lehetőségeket, például az EU-tagsággal megnyílt fejlesztési esélyeket. Vitathatatlanul nagyot szakított az uniós forrásokból – fajlagosan és abszolút összegben is. Tudomásom szerint az EU-s pénzek közül az első nyolcéves ciklusban Szeged kapta a legnagyobb összegeket – persze igaz, hogy ekkor szocialista kormányok működtek. Botka emellett jól ki tudta szűrni a látványos, de a keveset hozó projekteket, melyekről könnyű szívvel mondott le. Ilyen volt például az Európa Kulturális Fővárosa program, amit “átengedett” Pécsnek, mely aztán pénzügyileg nagyot is bukott ezen.

Amiből Botka most vizsgázik, már nehezebb feladat: úgy kormányozza a várost, hogy nincs többsége. Ezt még szerintem tanulnia kell. A tavalyi díszpolgárválasztás is egy jó példa erre: egy olyan embert választottak díszpolgárnak a képviselők, aki valljuk meg, neki nem tetszett. Ehhez természetesen joga van, de ahhoz már nem, hogy ne adja át neki a kitüntetést mint polgármester. Ezekbe a kompromisszumokba még bele kell tanulnia. Hogy a kemény vagy a hajlékonyabb, együttműködőbb magatartás-e a célravezetőbb, nem tudom, én azonban biztosan az utóbbit választanám.

Ami mármost Orbán Viktort illeti, neki óriási hibája, hogy autokrata. Ez az első miniszterelnöksége ideje alatt még nem jött ki rajta ilyen látványosan. Nagyon tehetséges politikus, de túl korán lett miniszterelnök. A túlhatalom birtokában most túl nagy felelősséget vesz magára, az általa eltervezett dolgok pedig nem jönnek be. Ilyen például a 16 százalékos, egykulcsos adó. Itt mutatkozik meg az autokrataság, hiszen ha ő nem változtat gondolkodásán, akkor egyáltalán nem változik a politika, minden egy marad.

A nyugdíjpénztárakat például nem bolygattam volna meg a helyében. A szocialisták ideje alatt is rosszul csinálták, hogy tukmálták az emberekre, de nem biztos, hogy az erőszakkal létrejött dolgokat erőszakkal szét is kell verni. Orbán viszont nem tanult eleget: ragaszkodik az elképzeléseihez, sokkal jobban, mint kellene. Úgy gondolja, ha egy kicsit húzunk a nadrágszíjon, bevezetünk egy-két új adót, az IMF-hitelt sem muszáj felvennünk, s talpon marad az ország. Ott téved, hogy bizony ezt az emberek már nem nyelik le, hanem sajnos meg fogják érezni a bőrükön. Az is problematikus, hogy a sajátjai közül senki sem meri neki megmondani, mi a jó irány. Olyanokat vett maga köré, akik tőle függenek. Erőteljesen sakkozik a személyekkel, s bár ügyesen politizál, de ez nem helyettesíti az államférfit. Tanulni kellett volna az első miniszterelnökségéből!

Botkából szerintem még lesz miniszterelnök. A Jóisten küld tehetséges embereket, de nem küld már nekünk Deák Ferenceket. Gyurcsányt, Orbánt küldött, Botka viszont még kinőheti magát – nem sok ilyen személy akad a politikai palettán. Előtte azonban Szegeden kell rendet tennie. Ha a következő választásokig megőrzik itt többségüket a szocialista szavazók, akkor véleményem szerint a jelenlegi polgármesternek hosszú távon van esélye a miniszterelnöki székre.

Orbán viszont még a saját hajóján is óriási lékeket üthet, ezt nem lehet előre kiszámítani. Nem mindig kezeli jól az adott helyzetet: a bankok ellen nem lehet egyedül küzdeni, ki kell várni azt, hogy szövetségesekre találjon, akár külföldi politikusok személyében. Egyetértek a végtörlesztéssel mint olyannal is, csak a módszerrel van baj. Ki kell várni, hogy ki áll mellé, egyedül nem tudja megmutatni a világnak a helyes utat!

Tanárképzés: Magyar Bálint történelmi hibát vétett

– A Szegedi Tudományegyetem oktatójaként hogyan látja a szegedi tanárképzés jövőjét? – érdeklődik egy a felsőoktatás problémáira fogékony kérdező.

– E tekintetben egyáltalán nem vagyok optimista. Ami a magyar felsőoktatást illeti, sok esetben születtek hibás döntések. Annak idején a városok besorolásához szükséges volt a felsőoktatási intézmény kiépítése. A meglévő, szétaprózódott rendszert ezért integrálták: összenyomott egyetemek születtek sok intézmény egybegyúrásával, apró kari értékek összekapcsolásával. A felsőoktatási intézmények száma az egyháziakkal is megnőtt.

Ami a konkrét felvetést illeti, a tanárképzésen belül óhatatlan vétek terheli Magyar Bálintot. Kétszer is volt miniszter, sok érdemi lépéssel segíthetett volna. A bolognai képzés erőltetése azonban nem volt szerencsés. Addig nem nyúlhatott volna a tanárképzéshez, míg a közoktatás rendszerét nem tisztázzák le, a kabátra kell ugyanis varrni a gombot. A régi rendszer megbolydult, már egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány tanár végez idén Szegeden, ez pedig több, mint elkeresítő.

Az új kormány különválasztotta az általános és középiskolai tanárképzést, ami pozitívum. Ez a folyamat már el is indult, de el lehet rontani, vannak benne buktatók. A Juhász Gyula Pedagógusképző Kar (korábbi tanárképző főiskola) bizonyos részei például már elsorvadtak, de a matematika tanszéken – ahol én is dolgozom – még mindig megvan a tanárképzés újraindításához elegendő és megfelelő tanári kar, persze nem olyan létszámmal, mint korábban. A magam részéről érzékelek olyan veszélyt is, hogy az önálló, tanárképzéssel foglalkozó főiskolák, mint Nyíregyháza és Eger elhappolhatják Szeged elől a jelentkezőket. Ezt pedig nem lenne szabad megengedni!

– Ön mint a Szegedi Borfesztivál egyik életre hívója, hogy tekint a mostanra már hagyománnyá vált rendezvényre?

– Azért egy kicsit pontosítanom kell: én polgármester voltam abban az időben, nem a rendezvény fő szervezője, de támogattam, segítettem a létrejöttét. Az eredményt látva így utólag is meg vagyok elégedve, azt kell mondanom, hogy egy sikeres, életképes kezdeményezés volt. Már országosnak is mondhatjuk, bár kezdetben csak regionális keretek között gondolkodtunk. Akkor is volt már sikere: kijöttek az emberek, jól érezték magukat, élettel töltötte meg a várost. Szépen lassan aztán többen is bekapcsolódtak, borrendek, barátok, ismerősök. Örömmel mondhatom, hogy jó mulatság, most is rengetegen vannak jelen hál’ istennek.

Az interjú előtt:

A XVIII. Szegedi Borfesztivál pénteken kezdődik, s hogy a Szeged Napja ünnepségsorozat online médiapartnereként a SZEGEDma.hu csapata se maradjon ki az ünneplésből, 2011 után idén is ötvözzük a munkát a jeles napokkal. Ezért a tavalyi sikeren felbuzdulva hétköznap esténként 18 órától idén is kiköltözik szerkesztőségünk a fesztivál területére, hogy a Vásárhelyi Pál-szobor szomszédságában található standján egy-egy neves szegedi vendéggel borozgatva beszélgessen a meghívott munkásságáról, életéről, Szegedhez való viszonyáról na és természetesen mindezt boros ölelésben, vidáman. Minden vendégünk legkedvesebb borairól a Filoxéra Bortéka gondoskodik (Szeged, Dugonics tér 11.)

Nyitásként Szeged korábbi polgármesterét, Szalay Istvánt faggatjuk (kinek ideje alatt gyökeret vert városunkban a borfesztivál) – kérdezhetnek önök is, akár e cikk alatt hozzászólásban még 18 óráig.

Következő vendégeink: május 21. (hétfő) 18.00: Szabó Gábor akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem rektora; május 22. (kedd) 18.00: Méhes Gábor, a Sport TV kommentátora, május 23. (szerda) 18.00: Fogas Ottó, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója; május 24. (csütörtök) 18.00: Frittmann János soltvadkerti borász, a 2007-es Év borásza; május 25. (péntek): Danis Lídia, a Szegedi Nemzeti Színház színművésznője.

A fesztivál forgatagában a Telin TV is mikrofonvégre kapta Szalay Istvánt, a felvételt az alábbi videón tekintheti meg!

Bulvár

Megszületett Balogh Zsolt kislánya

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/szmamanager.jpg

Megjelent:

Szerző:

A MOL-Pick Szeged játékosa a Facebook-oldalán osztotta meg az örömhírt.

Tovább olvasom

Hírzóna

Vontatóba rongyolt az autó, a sofőr meghalt

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/szmamanager.jpg

Megjelent:

Szerző:

Vontatóval ütközött az autó ennyi maradt belőle.

Tovább olvasom

Bulvár

Ötvenéves frontemberét ünnepli a Tankcsapda!

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/szmamanager.jpg

Megjelent:

Szerző:

Ünnepi tankdübörgés!

Tovább olvasom

Aktuál