Vélemény: Illúziók és lemondások

Schmitt kényszerű meg és elbukása ugyanakkor egyfajta – nagyon komoly – változást mutat Fideszen és KDNP-n, illetve a kormányzó frakción belül, ami előnyükre is válhat a ciklus második felében.

Itt és most bevallom, hogy az elmúlt két évtizedben, a sajátomon túl, másnak, megrendelésre, két szakdolgozatot is összedobtam, mindkettőt reklám, illetve marketing témában. Az egyiket, időben korábban, egy jól menő vállalkozó, diplomaéhes feleségének gyártottam le, két hét alatt, saját, tíz évvel korábbi diplomamunkám felfrissítéseként. (Izgalmas volt látni, hogy az adott területen, az adott időszak alatt, mennyit, és milyen irányban változtak a dolgok.) Akkoriban már adott volt a világháló, forrásként nem csupán a szaklapok és szakkönyvek álltak rendelkezésre. Sőt, úgy emlékszem, a mások által, más egyetemeken írt szakdolgozatok is részben hozzáférhetők voltak már az interneten, de a teljes „anyagok” leszállításáért, fizetni kellett. Bizony, a képzést záró tudományos értekezések komoly virtuális piactere alakult ki, de az árakra már nem pontosan emlékszem, csupán arra, hogy olcsóbb volt, más tollával ékeskedni, mint, mondjuk velem – „a négerrel” – megíratni) Második alkalommal egy sportvezetőnek lett szüksége ilyen típusú írásműre, mert „nem fért bele az idejébe” ilyesmivel foglalkozni. Emezt sportosan, három nap alatt kellett házhoz vinnem, igaz csak a dolgozat gerincét tettem át a sportmarketing területére… El is ábrándoztam arról, milyen szépen meg fogok élni a jövőben ebből a tevékenységből, merthogy a nyomott árakon végzett jó munkának (melyeket egyfajta szellemi kihívásként éltem meg) a kérdéses körön belül, hamar híre mehet. Úgy kerek a történet, ha elárulom: az első, az aktualizált mű védése – felkészítésemmel – ötösre sikeredett (oly annyira, hogy ki akarták adni, de ezt már – a hölgy szerénysége mögé bújva - nem engedhettem), a másik, kapkodva készült „alkotást”, közepesre értékelték. Mára remélem megtették azt az egyetemek, hogy az összes szakdolgozatot feltették, (részben, vagy egészében) szabadon elérhetővé a webre, hiszen (ez esetben) megvannak a módszerek és eszközök a „copy paste” módszerrel íródott diplomamunkák leleplezésére, szűrésére. És bár egészen más mondandóval ültem le e jegyzet megírásának, még azt is el kell mondanom, hogy Schmitt Pál, (akit én többet nem fogok köztárasági elnökként szólítani) újonnan megírandó dolgozatát teljesen eredetire, teljesen alaposra, mi több tudományosan kimagaslóra, meg tudja írni egy a területhez értő „néger” (vagy akár egy „négerekből álló” szakértői stáb), ez teljesen nyilvánvaló. Annál is inkább, mert egy köztársasági elnöktől elvárható, hogy ha már annak tartja magát aminek, az ország dolgaival foglalkozzon, ne PHD-k fabrikálásával. Vagy mondjon le (még mindig nem késő), és szentelje magát a tudományos munkának. Lehet, mindannyian jobban járnánk ez utóbbi megoldással és két illúzióval lennénk gazdagabbak… A másik, hogy hetven évesen is érdemes, hogy soha sem késő, tudományos fokozatott szerezni ma Magyarországon, hogy még van becsülete a tudásnak kishazánkban. (Épp most értesültem – hétfőn ebéd után vagyunk, épp az LMP „eredményeit”, utolsó előtti nyilatkozatait keresgéltem népszavazást kezdeményezésük ügyében -hogy hamarjában minden kívánságaim szerint alakult, és így – mégis - két illúzióval lehetek gazdagabb!) A politika már csak olyan idehaza, hogy ez idő tájt, (az elnöki palota előtti tüntetésével) a fentiekkel is összefüggésbe került az akár harmadiknak kikiáltható aktuális illúzióm: nevezetesen, hogy a magyar ember még kellő számban mozgósítható-e, holmi népszavazásra? Esztergom polgárai, annak ellenére, hogy teljes a káosz városukban, s a helyi politika választott képviselőitől nem várható közös dolgaik rendezése, nem éltek a lehetőséggel, nem vették a fáradságot kezükbe venni az irányítást. A választásokra jogosultak 35 százaléka, azaz csupán 8213 fő járult az urnákhoz, padig az ötven százalék feletti érvényességi küszöbhöz némivel többükre lett volna szükség. Besokalltak a tizenegy kérdés megválaszolásától? Apátia? Kilátástalanság? Belenyugvás? Nem mondom, hogy az LMP nem gondolta volna át, mibe is vág bele, mert így legalább foglalkozott velük a média, de ismerve saját szervezettségét és támogatottságát, nem lehettek vérmes reményeik! Vagy csak azok? A magam részéről (ahogy nem vettem biztosra Schmitt mihamarabbi lemondását), úgy a kellő számú aláírás - plusz a rontásokkal számolható plusz 15-20 százalék – leadását meg sem várva, biztosra veszem kísérletük bukását. Meg egyébként is, ha összejönne az a valamivel több, mint kétszázezer választói aktivitás, akkor is kérdéses lenne a népszavazás eredményessége. És demagóg, kérdésfeltevés ide, a túl sok kérdés forszírozása oda, ez nem csak az ő bukása lehet, de az egész ellenzékéé, a „változást valóban akaróké” is. Schmitt kényszerű meg és elbukása ugyanakkor egyfajta – nagyon komoly – változást mutat Fideszen és KDNP-n, illetve a kormányzó frakción belül, ami előnyükre is válhat a ciklus második felében. Kövér László nagyon nem akarta Schmitt Pált, lehet, hogy… Akárhogy is történt, most egy darabig – ideiglenesen (hogy nem szeretem ezt a szót valamiért) – ő lesz a köztársaság elnöke. Lehet találgatni, hogy milyen lesz az új elnök és a kormányfő viszonya, mert közel sem biztos, hogy eddig mindenben maradéktalanul egyet értettek. Lehet szörnyülködni, hogy mi lesz most. Akinek meg nem tetszik valami, annak legközelebb (is) el lehet menni aláírni a népszavazást támogató ívek valamelyikét, majd azt követően szavazni valamire, vagy valami ellen. Vagy, minden illúziót elvesztve, le lehet mondani: a szabad véleménynyilvánításról is.