NÁDHA télen… – egy felolvasóest margójára

Cikkünk frissítése óta eltelt 10 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Három ifjú költő felolvasóestje töltötte meg nemrég a Grand Café mozitermét. Életük lírával teli, s nem titkolt céljuk, hogy a fiatalok körében népszerűsítsék a költészetet: ha kell, utcára vonulnak, felolvasnak a budapesti metrón, verseket ragasztanak fel a graffitik mellé.

D-vel, jól írom, nem tévedés. Ő Dávid, és Á, mint Ádám, és mert most kénytelen voltam megfordítani a tisztes sorrendet, N, mint Noémi. Három fiatal. Három érő ifjú költő. Barátok, társak, műhely és vers-akciócsoport.

Olyan csúful kezdődött a nap. Gonosz erők diadalittasan lakmároztak báránysültet. Egy anya és egy kislány ücsörgött bent a meleg szobában. Künn fagyos télbe borultak a domboldalak. Az anya hirtelen, minden előzetes jelecske nélkül elsírta magát. A kicsi lány odalépett, meglepődötten. Nem jártas betörő ott a könny.
– Anya, mért sírsz?
S mert nehéz ilyenkor egy csöpp lánykának mit is mondani, Anya csak ezt tudta kibökni:
– Mert nincs igazság!
– Csak máshol van, ugye?- így szólt a tiszta száj önmagát is vigasztalón.

Estére aztán három szép fiatal ült a szegedi Grand Café termében egykori kedves tanárnőjükkel. Felkészülten, pontosan beszéltek, olvasták fel verseiket. Ők a NÁDHA: Hornyák Simonyik Noémi, Lucz István Ádám és Dékány Dávid. Egyetemista emberek, majdnem gyerekek még, de gondolataik, tetteik felnőttségről adnak tanúságot. Ritka, tehetséges versfaragó mindhármuk. Akcióznak a verssel, az irodalommal: plázákban olvasnak fel, verseket matricáznak vagy épp szórólapoznak, akár sajátjaikat, de volt, hogy Pilinszkyét. Minden vers után hangja van a csendnek. Tele a kis moziterem, fiatal vagy idősebb is meglepődötten hallgat. Van mit! Tehetségük, tiszta gondolataik, a költészet, kultúra iránti készségük olyan ritka madár ebben az igaztalan világban. Olyan nagyon különbözőek, még olyan szépen csendül meg bennük a gyermek, ahogyan kicsit szembeszegülnek egymással, és már olyan komolyan körvonalazódik az érett közösség, ahogyan együtt dolgoznak versíró műhelyként, feladattudattal. Éppen ez a karcsú elhajlás ez adja erejüket. Ahogyan a nád, ha hajlik, szélben.

Nézem a három fiatalt, azt, hogy nincs igazság, csak máshol van. Ugye? Ott, abban, amit ők már teremtenek.

A NÁDHA felolvasó estje 2012. február 10-én este volt a Grand Caféban.
nadha.hu
facebook.com/nadhaversek

Dobó Anita Anna

Előző sztori

Jelentős szegedi lépések a szivacsos agysorvadás megismerésében

Következő sztori

Másfél méter magas jégszigetet robbantottak a Tiszán + FOTÓK