Blanckenstein Miklós: A házasság a gyógyír minden válságra?

Miért kell tudatosan készülni a házasságra, és vajon mi közük lehet a körbetartozásoknak a keresztény hithez? Ezekről a kérdésekről is beszélgettünk Blanckenstein Miklós atyával, az esztergomi szeminárium rektorával a Házasság Hete kapcsán.

– Miért kell összeházasodnia egy párnak?

– Hogy mit lehet szeretni a másik emberben, az nem pusztán érzelmi kérdés, hanem a másik ember szolgálatáról, felvállalásáról is szól ez a kötelék. Elköteleződöm valamiképpen a másik mellé, részt veszek a másik életében. Egy házasság ezt jelenti.

– Lehet, hogy ebben a felgyorsult világban ez még kevés indok a mai fiataloknak.

– A fiataloknak azt üzenném, hogy erre bizony fel kell készülni, meg kell érni és érteni ezt az elköteleződést, a házasság nem működik automatikusan. Szeretni nem a házasságban kell megtanulni, ez egy speciális formája az életközösségnek. Tudatosságra van szükségünk már a kiválasztásban is. Sok száz embert eskettem, és mindig felemelő volt olyan párokkal találkozni, akik tisztában voltak ezekkel a kérdésekkel, végigbeszélték a kulturális, a vallási hátteret, a szexualitást, gyerekvállalást stb. Mert nagyon sok a kísértés és a kihívás a közös életúton.

– A tudatosság mennyire van jelen a mai házasságokban?

– Akik templomban esküdtek, azoknál jellemzőbb a felkészültség. A statisztikák szerint mindenki úgy vág neki, hogy ő jó házasságot szeretne, de kérdés, hogy mennyire kitartó, dolgozik-e azon, ha például konfliktus lép fel a házasságában, azt rendezze; vagy átgondolja-e, hogy a babavállalás milyen pluszt hoz. De meg kell jegyeznem itt, hogy egy pár nem pár. Közösségben röpülünk, beszélniük kell egymáshoz közel álló házaspároknak, meg kell osztani a tapasztalatokat, mert az sokat segít. – Milyenek a mai párkapcsolatok? – Ezt hadd ne minősítsem. Azt mondják, hogy tartósan együtt élők fele élettársi kapcsolatban él. Persze nem a papír teszi a házasságot házassággá, hanem az elkötelezettség, a család, a többgenerációs kapcsolat az érték. Ma kitolódik a házasságkötések ideje, ahogy az első gyerekvállalásé is. – Valamiért csökken a házasságok és a gyerekvállalás száma is. – Minden embernek vannak belső motivációi. Miért csinálok valamit, megéri, nem éri meg? Ha a szülőknek szétment a házasságuk, akkor ez azt jelenti, hogy nem éri meg? Vagy pedig van egy olyan belső töltésem, hogy nekem az a dolgom, hogy megkeresem a páromat, akivel az életemet le szeretném élni. Ha nincs ez a belső pluszmotiváció, akkor valószínű, hogy kevesebb az esély. Ez nem azt jelenti persze, hogy keresztény hit nélkül nem lehet harmonikus házasságban élni, de a hittel megalapozott tudat könnyebben megérti a házasság jelentőségét. – És a gyerekvállalás…? – A népességfogyás nyugat-európai jelenség. Az iszlámban nem csökken sem a házasságok, sem a gyermekek száma. A gyerekvállalás csökkenése nem a szegénység velejárója, hanem épp ellenkezőleg, a gazdagodásnak, az individualizálódásnak a velejárója. A nyugdíjrendszerünk ezért fog tönkremenni, itt óriási civilizációs válság van készülőben. Ennek az oka, ha nagyon egyszerűen lebontom, akkor a családcentrikusság felbomlásában keresendő. – A gazdaságban is komoly válságot élünk, lehet-e Európa talpra állásában szerepe a hitnek, a kereszténységnek?– Ha a bankszektor, a pénzügy válságára gondolok, akkor azt kell mondanom, hogy ne keverjük össze a megbízhatóságot a vallásos hittel, habár némi köze azért van egymásnak a kettőhöz. Az erkölcs tekintetében például. Elég, ha csak a sok sebből vérző hazai építőiparra gondolunk. A körbetartozás ugye abból fakad, hogy nem érkezik meg időben a pénz a kivitelezőhöz, az alvállalkozókat késve fizetik, végül 10 százaléka a beruházási forrásnak elúszik, tisztességes munkások nem kapják meg a pénzüket sok esetben. A keresztény ember, ha ezt tapasztalja, ki kell szállnia abból az üzletből, hiszen ő azt nem teheti meg a másik emberrel, hogy átvágja. A tisztesség alapelvárás. A lelke mélyén mindenki erre vágyik, csak a kérdés, hogy ezért a tisztességes életért hoz-e áldozatot. – Az erkölccsel együtt jár a hit is? – Nem lehet erkölcsöt valamiféle belső hit nélkül meghatározni. Mi legyen az etika alapja, miért kell erkölcsösnek lenni? Miért legyek én tisztességes? Ezek jogosan felmerülő kérdések, főleg a versenyszférában, ahol mások a szabályok, mint a hétköznapi életben, ahol sajnos a hazugság, mások eltaposása mindennapi dolog. De egy keresztény lelkületű ember igaz hittel nem vehet részt ilyen tisztességtelen „játékokban”. Látjuk, hogy a gazdasági, társadalmi válság mellett, ezekkel együtt megjelent a morális válság is, és itt most visszakanyarodhatunk a házassághoz, a családhoz, mert minden ott kezdődik, a gyógyulás is…