Reggel nyolc órakor tízzsáknyi hulladékkal érkeztek meg a szegedi Városháza elé a Tisza-part mentén élők, hogy bemutassák az illetékeseknek és a sajtó képviselőinek annak a nyomait, amit minden nap el kell viselniük.
A Városháza előtti járdaszakaszra - annak mintegy két négyzetméteres részét gondosan leterítve - a hulladékok közül egy zsáknyi PET-palackot öntöttek ki.
A „szemétbemutatásra" kiszemelt időpont egybeesett a munkakezdéssel, így a Városházára érkező
Solymos László
alpolgármester is tanúja volt az eseménynek. A lakosok egyike rögvest át is nyújtotta panaszukat neki, kérve ezzel a város és az illetékesek mielőbbi segítségét. „A motorok hajnalig tartó bőgetése, az artikulálatlan ordítozás, a borosüvegek tördelése, a rakpartra hányás jót tesz a város oly sokat ápolgatott és reklámozott jó hírének?" - tette fel a kérdést
Szabó Richárd
, az egyik lakó. „Valóban azt gondolják, hogy egy magát egyetemi városnak mondó megyeszékhelyen ez így rendjén van? Hétköznap reggel rendbe rakják a városi takarítók a partot, de ez nem megoldás." Elmondása szerint állandóan kérik a rendőrség és a közterület-felügyelet segítségét, de szerintük hathatós segítséget eddig még nem kaptak. Ezért is jöttek el a Városháza elé, mert úgy érzik, panaszuk süket fülekre talál.
Miután az egyzsáknyi kiborított szemetet gondosan összeszedték, a többivel együtt a közeli szeméttároló mellé helyezték el. Ekkorra már két autóval öt közterület-felügyelő is megérkezett, hogy felvegye az akcióban részt vevő „magánszemélyek" adatait, és jegyzőkönyvben rögzítse a „tényállást". Hivatali ügyben járt arra
Makrai László
, a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, aki készségesen elmondta a jelenlévőknek, hogy régóta van már egy megállapodás az ATIKÖVIZIG és a környezetgazdálkodási cég között a rakparti takarítás ügyében. Ennek egyik látható jele volt az, amikor a Belvárosi hídtól az Árvízi emlékműig terjedő szakaszra hulladékgyűjtő zsákokat helyeztek ki, amiket folyamatosan ürítenek. A rakparti út és a Stefánia közötti szakaszt minden hétköznap a városi cég munkatársai feltakarítják, az úttól a Tisza felé eső részen pedig a vízügyes dolgozók teszik ugyanezt. „Mi nem vagyunk egyenruhások, nekünk munkaruhánk van" - mondta a környezetgazdálkodási cég első embere. „Nálunk a bakancs is csak munkavédelmi eszköz. Mi és a vízügyesek csak feltakarítjuk és elszállítjuk a szemetet, a közterületi rendért nem mi vagyunk a felelősek."
Aki már járt sötétedés után a folyó szegedi partján, bizonyára látta az ott sétálókat, a motorosokat vagy épp a lépcsősoron üldögélőket. De hogy valójában milyen állapotok uralkodnak az éj sötétjében, arról
Szabó Richárd
, az egyik ott lakó mesélt. „Motorostalálkozók, üvegtördelések, kiabálás, részegek" - sorolta az éjszaka eseményeit. „Nyáron nem tudunk nyitott ablaknál aludni, kisgyerekes családok laknak itt. Állandó az üvöltözés, az autókból bömböltetik a zenét, hétvégenként akár pirkadatig is ezt csinálják. Nem beszélve arról, hogy a dolgukat a parkban, a bokrok között vagy épp a partfal oldalába végzik. Ráadásul zömmel fiatalkorúak teszik ezt, akiknek nem is szabadna sehol alkoholt kiszolgálni."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.