//

Tót népdalok – Nem magyar nyelvű hungarikum + FOTÓK

Cikkünk frissítése óta eltelt 9 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Páratlan könyvbemutatóra került sor a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola Klebelsberg-termében. Käfer István neves hungaro-szlovakológus szerkesztésében megjelent a főiskola Gerhardus Kiadójának gondozásában Szlovák népdalok. Bartók Béla Tót népdalok című gyűjteményének „piszkozata” I. könyv, melyhez Kiss-Rigó László megyés püspök írta az előszót.

A fülszövegből tudjuk, Bartók Béla népdalgyűjteménye, a Tót népdalok északi szomszédjaink folklórkincsének meghatározó anyaga. A gyűjtést 1918 után érthető okokból nem folytathatta. Ez életművének ismeretlen része. 1923 után ugyanis, amikor kéziratát közlésre átadta a Matica slovenskának, az itthon maradt piszkozaton tovább dolgozott, sőt 3-4 ládában Amerikába is magával vitte. Ezt a piszkozatot jelentette most meg Käfer István az eredeti támlapok fénymásolatával, a szlovák szövegekkel, illetve magyar és angol nyersfordításukkal, valamint Bartók eredeti jegyzeteivel. A gyűjteményt a szlovák zenetudomány is feldolgozta és publikálta, a piszkozat viszont ebben a formájában a további kutatásokat hivatott előmozdítani. Annál is inkább, mivel a szlovák népdalkincs a magyar-szlovák szellemi összefüggésrendszer alapvető dokumentuma.

Bartók 1400 szlovák népdalt gyűjtött, a most megjelentetett 600 oldalas kötetbe csupán 160 fért bele. Nekünk az a fontos, fogalmazott a témával immár 30 éve foglalkozó professzor, hogy a magyar kutatás megkapja a fénymásolt, olvasható és használható anyagot, ugyanis ez egy régi gyűjtés, amelyet Bartók még 1923-ban eladott a szlovákoknak, és ők meg is jelentették 3 kötetben. „Mi nem láttuk azt a kéziratot, amit Bartók a szlovákoknak odaadott, mint ahogyan ők sem ismerik a miénket. Miként a szlovákok, úgy mi sem vállalkoztunk az anyag zenei rendezésére. Közreadjuk a gyűjtést, s ezek után, tessék, a magyar zenetudomány, folklorisztika stb. foglalkozzon vele”.

Legalább még hat kötet vár megjelenésre

A két gyűjtést nem is akarják összevetni, ahogy a szerkesztő érvel, nem az ő dolguk. Annak örülnének a legjobban, ha egy közös szlovák-magyar együttműködés alakulna ki a jövőben ezzel kapcsolatosan.

A további munkálatokról elmondta, a Bartók-gyűjtésből legalább még 6 kötet megjelenhetne, noha ahhoz szponzorok, támogatók kellenének. Az első kötet Kiss-Rigó László megyés püspök személyes ismeretsége révén látott napvilágot, csak remélni lehet, hogy lesz folytatása. Käfer István úgy látja, a könyv megjelentetése mindenféle szempontból a magyar kultúra belügye. Bartók igazán a Szent István-i ország egységében gondolkodott. „Amikor a szlovák népdalokat gyűjtötte (ő tót népdaloknak nevezte őket), akkor azt mondta, ebben az országban a tótoknak van a leggazdagabb népdalkincsük. Mi tiszteljük a Szlovák Köztársaság szuverenitását, tiszteljük a kapcsolatokat, de ez az anyag tulajdonképpen hungarikum, nem magyar nyelvű hungarikum. Az, hogy a szlovákok kiadták, az természetes, mert ugyanakkor szlovakikum is. Nekünk igényünk van a Felvidék kultúrájára, a mai Szlovákia kultúrájára, történetileg, a magyar kultúra szempontjából van szükség rá, ugyanakkor nem szakíthatjuk ki abból a szlovákot. Nekünk a szlovák nem idegen, a szlovákot ugyanúgy kell tanulmányozni, mint egy magyarországi hungarus nem magyar nyelvű értékét ennek az országnak”.

A professzor nagy kísérletnek tekinti a megkezdett munkát, ugyanakkor biztos benne, hogy a könyv fel fogja kelteni a szakma és az olvasók érdeklődését.

no images were found

Default thumbnail
Előző sztori

Gyurcsány: nincs szükségünk az MSZP vagyonára

Default thumbnail
Következő sztori

Országjáráson népszerűsíti felmondóleveles akcióját a rezidensszövetség

Legutóbbi hasonló cikkek