Vélemény: Kinyújtott kezek, ha találkoznak

És miközben a település legegyenlőbb első emberei közpénzen egy belvárosi étteremben darvadoznak (fogadás balról), a jobbra érdemes kitüntetetteknek egy pohár víz sem jut. Az egyenlőbbek fogások és fogasok között mulatozva kérik a külhoniakat, vigyék hírül a világban: ez már nem egy szabad ország (kifogás balról).

A párhuzamosok a végtelenben találkoznak, tanultuk Bolyaitól a nem-euklédeszi geometria egyik tételeként. Így van ez a kinyújtott kezekkel is egy nem-európai viselkedésű városvezetőnél egy bizonyos gondolat városában, ahol egyes végtagok legfeljebb a végtelen messzeségben adnak egymásnak különös randevút. Képtelenség lenne, ha a város első embere a tanácsosok által megszavazott díjakat egy kézfogás kíséretében átadná az arra érdemesnek talált jutalmazottaknak? A haza köztiszteletben álló professzorainak, művészeinek, polgárainak. Képtelenség ebben az érában nem létezhet. Csak képmutatás. Ezért kell az orwelli újbeszél nyelven szónokolni kinyújtott kézről, majd egyazon lendülettel és ugyanazzal a kézzel arcul csapni egy szabadnak született várost. És miközben a település legegyenlőbb első emberei közpénzen egy belvárosi étteremben darvadoznak (fogadás balról), a jobbra érdemes kitüntetetteknek egy pohár víz sem jut. Az egyenlőbbek fogások és fogasok között mulatozva kérik a külhoniakat, vigyék hírül a világban: ez már nem egy szabad ország (kifogás balról). S a jóízű söjtörözésen vihogva arra gondolnak, mekkora hoppon maradtak azok odaát, a sárga házban. Pedig nem őket alázták meg. De ennek megértéséhez túl kifinomult ízlésre lenne szükség. És nemcsak egy zártkörű, közpénzes bulin.