Közélet

Az 1944-45-ös délvidéki magyar népirtás dokumentumai

Az 1944-45-ös délvidéki magyar népirtás dokumentumai

2011. január 25., kedd
Az 1944-45-ös délvidéki magyar népirtás dokumentumai

Mezei Zsuzsannát mintegy 2 éve bízták meg a Vajdasági Levéltárban fellelhető, magyarok ellen 1944-45-ben elkövetett atrocitások dokumentációjának felkutatásával, és az adatbázis elkészítésével. A témával foglalkozó levéltári anyag kb. 160 folyómétert tesz ki. A levéltár munkatársával az esemény 66. évfordulója kapcsán, Szegeden rendezett megemlékezésen beszélgettünk.

– Ezt az anyagot ez idáig senki sem kutatta?

– Néha valakik betekintettek, de nem volt kutatható, csak kivételes emberek számára biztosították a hozzáférést. Soha sem létezett ugyan írásos tiltás, de a levegőben volt, hogy az iratok nem mindenki számára publikusak. Jó másfél éve kutatom az anyagot, és elkezdtem összeállítani az adatbázist, amely a bíróság nélkül kivégzettek nevét tartalmazza és a rájuk vonatkozó adatokat.

– Hány áldozat nevét sikerült azonosítani?

– Mintegy 8000 név (személyi adat) jött össze, de vannak közöttük átfedések, valószínűleg 5500-6000 név marad meg. Fontos hangsúlyozni, hogy a kivégzettekről az akkori hatalom pontos nyilvántartást készített. Minden áldozatról külön személyi kartont vezettek, nem szervezetlenül, találomra gyűjtötték össze a kivégzendőket. Az akkori hatalom 1945. február 4-én az úgynevezett 54/45-ös rendeletében azt követelte a települések vezetőitől, hogy küldjék el a kivégzettek névsorát. Tulajdonképpen ezek kutatásával foglalkozom. A Vajdaságban még 9 levéltár működik, ahol szintén fellelhetőek a témával kapcsolatos dokumentumok. Ezek összeírása folyamatban van.

– Ott is külön témafelelősöket neveztek ki az iratok kezelésére?

– Igen, mindenhol lesz egy felelős személy, aki tanulmányozza/kutatja ezeket az iratokat, aztán pedig hátravannak még a belgrádi levéltárak is. A Szerbiai Levéltár tavaly vette át a BIA, vagyis a belbiztonsági szolgálat anyagát. Ez csak a ’44-45-ös atrocitások feltárására alakult bizottság tagjai számára hozzáférhető, a közönséges halandók egyenlőre még nem tekinthetnek bele. Itt nagyon érdekes dolgokat találtunk, és reméljük, még több lesz.

– Idővel ezek a dokumentumok is kutathatók lesznek?

– Igen, de most még nem rendezett az anyag. Létezik Szerbiában egy olyan törvény, amely kimondja, ha nem rendezett a dokumentáció, akkor nem is kutatható. Meg vagyok róla győződve, hogy az itt fellelt újdonságok ki fogják egészíteni a Vajdasági Levéltárban található adatokat. Ahol még érdemes kutakodni, az a Katonai Levéltár. A kivégzések ugyanis katonai közigazgatás alatt történtek, ezért abban reménykedünk, hogy ott nagyon sok írásos anyagot találunk a ’44-45-ös megtorlás eseményeiről. A szlovén kollégák már betekintettek az anyagba, és jelezték, érdemes elmenni, mert sok hasznos információ rejtőzik az archívum polcain. E levéltárak kutatása folyamatban van, alig 2-3 hónappal ezelőtt kezdődött meg a munka.

– Mennyi az, amit eddig biztosan tudunk az 1944-45-ös magyarok ellen elkövetett atrocitásról, várhatók-e meglepetések?

– A Jugoszláv Levéltárban 1000 folyóméter anyag létezik, amelyről tényleg nem tudjuk, mit rejt, ezért szerintem nagyon sok újdonság előkerülhet, meglepetések is biztos lesznek. Idáig például azt sem tudtuk, léteznek írásos feljegyzések a népirtásról, mindenki azt gondolta, hogy ezek a kivégzések szervezetlenül és véletlenszerűen történtek, a kivégzettekről nem készítettek névsort. Most ennek az ellenkezője bizonyosodott be. Megvannak a listák, igaz nem teljesek, de ha a levéltári forrásokat összevetjük a helytörténészek által feltártakkal, akkor szerintem 80-90 százalékos biztonsággal meglesznek a helységekben kivégzettek pontos névsorai.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.