Háromszor veri az MSZP-n Lúdas Matyi vissza?

Cikkünk frissítése óta eltelt 11 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Meglehet, hasznosabb lett volna Botkát visszavonniuk az egyéni küzdelmektől, hogy intaktságát megőrizzék a szűkösebb időkre, s megmentsék egy, a Szili Katalinéhoz hasonló zakótól. S bizonyára így is tettek volna, ha a pártjuk érdekei, s nem az azon belüli klikkérdekek vezérelnék cselekedeteiket.

Ha egymás mellé képzeljük Szeged polgármesterét és a máig méltán népszerű Fazekas-mű főszereplőjét, bizony nehéz Botka Lászlóról Döbrögi uramra asszociálni, már ami a külső megjelenést illeti. Annál is inkább, mert a szegény nép lúdjait rekviráló Döbrögi alakját a konzervatív média egy része már régóta a Hajdú-Bét ügyben elhíresült Bajnai György Gordonnal társítja. Mégis adódik egy igen kézenfekvő hasonlóság: ahhoz, hogy vége szakadjon Döbrögi kiskirályságának, ugyanúgy háromszori megveretésére volt szükség, mint ahogy a szegedi Botka-korszak lezárásához is háromszoros fiaskó kelletik. Igaz, míg az előbbi esetben a megleckéztetés diktatórikus eszközzel, nevezetesen egy jókora mogyoró husánggal történt, addig az utóbbiban ennek módja a demokratikus választás.

Az első megveretésen, vagy ahogy Fazekas Mihály írja, az „első levonáson” immár Csongrád megyében is túlesett Botka László és az általa vezetett MSZP, mégpedig a tavaly nyári Európai Parlamenti választás alkalmával. Lúdas Matyi szerepét akkor, bármennyire kísért is a képzavar, az immár nem legénykorban lévő Schmitt Pál játszotta, hiszen a szavazólapokon ő állt a Fidesz listájának élén – sajnos, máig érthetetlen módon nem indították újra Becsey Zsoltot, a Brüsszelben jól teljesítő és a szegedi közéletben is igen aktív korábbi képviselőt. Ama választás a vereség tényén túlmenően is komoly tanulsággal szolgált a párt számára. Nem közvélemény-kutatás során, hanem konkrét szavazáson derült ki, hogy Csongrád megyében az MSZP akkor a várakozás ellenére nem állt jobban, de igaz, rosszabbul sem, mint országosan (17,64 % illetve 17,37 %). Támogatottsága azonban koránt sem volt egyenletes. Míg Szegeden viszonylag jól muzsikált (23,33 %), addig Hódmezővásárhelyen mindössze 12,30 százalékot ért el, s ezek az arányok komoly figyelmeztetéssel lehetnek az áprilisi voksolásra nézvést. Sőt, Vásárhelyen azóta azzal a szégyennel is együtt kell élnie (és kampányolnia) az MSZP ottani szervezetének, hogy a Jobbik (15,75 %) mögé, a harmadik helyre szorult.

A „második levonás” öt hét múlva következik, minden jel arra vall, hogy újabb megveretés lesz belőle. Bárhogy alakuljon is azonban a végeredmény, azzal kell szembesülniük a szegedieknek, hogy a Botka-korszaknak még koránt sem szakad vége. Déjá vu érzésünk fog támadni. Hiszen hatalmas vereséget mért a Fidesz júniusban a balliberálisokra, mégis még majd’ egy esztendeig el kell viselniük a nyerteseknek a vesztesek kormányzását, ráadásul egy olyan miniszterelnök vezetésével, aki szellemiségében, gazdaságpolitikájában egy szinte teljesen megsemmisült párthoz, az SZDSZ-hez áll inkább közel. S arathat bármilyen fényes győzelmet áprilisban a Fidesz, még minimum hat hónapig többsége lesz az MSZP-nek a szegedi közgyűlésben, és a polgármestert továbbra is Botka Lászlónak fogják hívni.

Nem mindegy azonban, hogy ebben a második körben Bohács Zsolt alakítja-e Lúdas Matyi szerepét. Azaz, hogy a „főtáblán” az újdonsült jelölt, a két sportágban is bizonyítottan nagy küzdő Bohács, elbír-e a nyolc év alatt négy egyéni választást fölényesen nyerő Botkával. Mivel a megyei listákat még nem ismerjük, az előzetes találgatás korai volna. Ráadásul a „tuti” biztos befutó helyek az MSZP és a Jobbik számára az országos listán, míg a sok egyéni mandátumra és így kevés töredékszavazatra számító Fidesz-KDNP számára a megyei listákon vannak, így tehát az is lehetséges, hogy a Fidesz aládúcolja a csongrádi listáját valamelyik budapesti nagyágyúval – de ne vágjunk az események elébe.

Azt immár most biztosan tudni lehet, hogy megyénkből Botka és Ujhelyi egészen biztosan tagja lesz az új országgyűlésnek, mivel az ötödik és a tizedik helyet foglalják el pártjuk országos listáján – márpedig ezek befutó pozíciók, még ha április 11-én roma gyerekek potyognak az égből, akkor is. Kérdés, hogy ez a tény inkább elkényelmesíti, vagy ellenkezőleg, a biztos egyéni jósors tudatában fokozott tettrekészséggel tölti-é el, egy esetleges kockázatosabb kampány felvállalására sarkallva őket? Négy éve a hét egyéni kerület közül ötben már az első fordulóban eldőlt a mandátum sorsa, s hasonló eset most is megtörténhet, ha jelenlegi hatalmas előnyét a választásig megtartja Csongrád megyében is a Fidesz. Az MSZP támogatottsága régóta stagnál, a Jobbik havonta kúszik fölfelé egy százalékpontot, de az igazi határozatlansági tényezőt inkább a közel egyharmadnyi bizonytalan szavazó jelenti. Azok, akik úgy bizonytalanok, hogy ugyan biztosra ígérik részvételüket, de pártszimpátiájukat nem kötik a kérdezőbiztosok orrára, vagy még nem is döntöttek. Igen valószínű, hogy szavazataik a három párt között nem egyenletesen oszlanak majd el.

Noha parlamenti mandátumát további négy évre már a zsebében érezheti, mind Ujhelyi, mind Botka számára komoly tétje van az egyéni kerületben elért eredménynek. Ha valami csoda folytán nyernének, bebizonyítanák, hogy létezik olyan útzár, amellyel megakaszthatják Bajánál vagy Mórahalomnál a pécsi gyorsjáratot. Ha veszítenek, sem mindegy, hogyan! Ha megsemmisítő módon, akkor pártbéli, jelenleg igen kedvező pozícióik megrendülnek a választás utáni, szinte törvényszerűen bekövetkező belső hatalmi harcban. Ha viszont tisztesen helytállnak, Ujhelyi megőrizheti alelnöki posztját, míg Botka igen jelentős szerephez juthat a párt belső hierarchiájában, esélyes elnökjelölt lehet. Nem beszélve arról, hogy bizakodva tekinthetnek az őszi helyhatósági választások elé, hiszen erősen hisznek abban, hogy a Fidesz iránti csodavárás gyors csalódást okoz, s tömegesen pártolnak el Orbántól hívei az önkormányzati választások előtt. Példának a Fidesz 2006 őszi nagy előretörését említik, csak azt felejtik el, hogy ahhoz egy szeptemberben kipattant őszödi beszéd, két év folyamatos gyurcsányi hazudozás és minősíthetetlenül gyönge kormányzás is kellett… A fentiek fényében hasznosabb lett volna Botkát visszavonniuk az egyéni küzdelmektől, hogy intaktságát megőrizzék a szűkösebb időkre, s megmentsék egy, a Szili Katalinéhoz hasonló zakótól. S bizonyára így is tettek volna, ha a pártjuk érdekei, s nem az azon belüli klikkérdekek vezérelnék cselekedeteiket.

Itt állunk hát a második megveretés küszöbén, s ha Bohács Zsolt sikerrel jár, továbbra is alkalmas marad Lúdas Matyi szerepére. Az a fél év pedig hamar eltelik, akad addig az országban tennivaló bőven. Aztán véget vethetnek a szegediek a Botka-korszaknak, egyetlen többletszavazatocska lesz szükséges csupán hozzá. Meglehet tehát, hogy az októberi „harmadik levonáshoz” mogyoróvessző helyett egy könnyű nádpálca is bőven elegendő. Márpedig Szeged környékén mindkettőből akad bőven.

Default thumbnail
Előző sztori

Hétfőtől trolibuszmegálló-építés a Tisza Lajos körúton

Default thumbnail
Következő sztori

Semjén: a nemzeti protekcionizmus adhat megoldást a válságra