Meglehet, hasznosabb lett volna Botkát visszavonniuk az egyéni küzdelmektől, hogy intaktságát megőrizzék a szűkösebb időkre, s megmentsék egy, a Szili Katalinéhoz hasonló zakótól. S bizonyára így is tettek volna, ha a pártjuk érdekei, s nem az azon belüli klikkérdekek vezérelnék cselekedeteiket.
Ha egymás mellé képzeljük Szeged polgármesterét és a máig méltán népszerű Fazekas-mű főszereplőjét, bizony nehéz Botka Lászlóról Döbrögi uramra asszociálni, már ami a külső megjelenést illeti. Annál is inkább, mert a szegény nép lúdjait rekviráló Döbrögi alakját a konzervatív média egy része már régóta a Hajdú-Bét ügyben elhíresült Bajnai György Gordonnal társítja. Mégis adódik egy igen kézenfekvő hasonlóság: ahhoz, hogy vége szakadjon Döbrögi kiskirályságának, ugyanúgy háromszori megveretésére volt szükség, mint ahogy a szegedi Botka-korszak lezárásához is háromszoros fiaskó kelletik. Igaz, míg az előbbi esetben a megleckéztetés diktatórikus eszközzel, nevezetesen egy jókora mogyoró husánggal történt, addig az utóbbiban ennek módja a demokratikus választás.
Az első megveretésen, vagy ahogy Fazekas Mihály írja, az „első levonáson” immár Csongrád megyében is túlesett Botka László és az általa vezetett MSZP, mégpedig a tavaly nyári Európai Parlamenti választás alkalmával. Lúdas Matyi szerepét akkor, bármennyire kísért is a képzavar, az immár nem legénykorban lévő Schmitt Pál játszotta, hiszen a szavazólapokon ő állt a Fidesz listájának élén – sajnos, máig érthetetlen módon nem indították újra Becsey Zsoltot, a Brüsszelben jól teljesítő és a szegedi közéletben is igen aktív korábbi képviselőt. Ama választás a vereség tényén túlmenően is komoly tanulsággal szolgált a párt számára. Nem közvélemény-kutatás során, hanem konkrét szavazáson derült ki, hogy Csongrád megyében az MSZP akkor a várakozás ellenére nem állt jobban, de igaz, rosszabbul sem, mint országosan (17,64 % illetve 17,37 %). Támogatottsága azonban koránt sem volt egyenletes. Míg Szegeden viszonylag jól muzsikált (23,33 %), addig Hódmezővásárhelyen mindössze 12,30 százalékot ért el, s ezek az arányok komoly figyelmeztetéssel lehetnek az áprilisi voksolásra nézvést. Sőt, Vásárhelyen azóta azzal a szégyennel is együtt kell élnie (és kampányolnia) az MSZP ottani szervezetének, hogy a Jobbik (15,75 %) mögé, a harmadik helyre szorult.
A „második levonás” öt hét múlva következik, minden jel arra vall, hogy újabb megveretés lesz belőle. Bárhogy alakuljon is azonban a végeredmény, azzal kell szembesülniük a szegedieknek, hogy a Botka-korszaknak még koránt sem szakad vége. Déjá vu érzésünk fog támadni. Hiszen hatalmas vereséget mért a Fidesz júniusban a balliberálisokra, mégis még majd’ egy esztendeig el kell viselniük a nyerteseknek a vesztesek kormányzását, ráadásul egy olyan miniszterelnök vezetésével, aki szellemiségében, gazdaságpolitikájában egy szinte teljesen megsemmisült párthoz, az SZDSZ-hez áll inkább közel. S arathat bármilyen fényes győzelmet áprilisban a Fidesz, még minimum hat hónapig többsége lesz az MSZP-nek a szegedi közgyűlésben, és a polgármestert továbbra is Botka Lászlónak fogják hívni.
Nem mindegy azonban, hogy ebben a második körben Bohács Zsolt alakítja-e Lúdas Matyi szerepét. Azaz, hogy a „főtáblán” az újdonsült jelölt, a két sportágban is bizonyítottan nagy küzdő Bohács, elbír-e a nyolc év alatt négy egyéni választást fölényesen nyerő Botkával. Mivel a megyei listákat még nem ismerjük, az előzetes találgatás korai volna. Ráadásul a „tuti” biztos befutó helyek az MSZP és a Jobbik számára az országos listán, míg a sok egyéni mandátumra és így kevés töredékszavazatra számító Fidesz-KDNP számára a megyei listákon vannak, így tehát az is lehetséges, hogy a Fidesz aládúcolja a csongrádi listáját valamelyik budapesti nagyágyúval – de ne vágjunk az események elébe.
Azt immár most biztosan tudni lehet, hogy megyénkből Botka és Ujhelyi egészen biztosan tagja lesz az új országgyűlésnek, mivel az ötödik és a tizedik helyet foglalják el pártjuk országos listáján – márpedig ezek befutó pozíciók, még ha április 11-én roma gyerekek potyognak az égből, akkor is. Kérdés, hogy ez a tény inkább elkényelmesíti, vagy ellenkezőleg, a biztos egyéni jósors tudatában fokozott tettrekészséggel tölti-é el, egy esetleges kockázatosabb kampány felvállalására sarkallva őket? Négy éve a hét egyéni kerület közül ötben már az első fordulóban eldőlt a mandátum sorsa, s hasonló eset most is megtörténhet, ha jelenlegi hatalmas előnyét a választásig megtartja Csongrád megyében is a Fidesz. Az MSZP támogatottsága régóta stagnál, a Jobbik havonta kúszik fölfelé egy százalékpontot, de az igazi határozatlansági tényezőt inkább a közel egyharmadnyi bizonytalan szavazó jelenti. Azok, akik úgy bizonytalanok, hogy ugyan biztosra ígérik részvételüket, de pártszimpátiájukat nem kötik a kérdezőbiztosok orrára, vagy még nem is döntöttek. Igen valószínű, hogy szavazataik a három párt között nem egyenletesen oszlanak majd el.
Noha parlamenti mandátumát további négy évre már a zsebében érezheti, mind Ujhelyi, mind Botka számára komoly tétje van az egyéni kerületben elért eredménynek. Ha valami csoda folytán nyernének, bebizonyítanák, hogy létezik olyan útzár, amellyel megakaszthatják Bajánál vagy Mórahalomnál a pécsi gyorsjáratot. Ha veszítenek, sem mindegy, hogyan! Ha megsemmisítő módon, akkor pártbéli, jelenleg igen kedvező pozícióik megrendülnek a választás utáni, szinte törvényszerűen bekövetkező belső hatalmi harcban. Ha viszont tisztesen helytállnak, Ujhelyi megőrizheti alelnöki posztját, míg Botka igen jelentős szerephez juthat a párt belső hierarchiájában, esélyes elnökjelölt lehet. Nem beszélve arról, hogy bizakodva tekinthetnek az őszi helyhatósági választások elé, hiszen erősen hisznek abban, hogy a Fidesz iránti csodavárás gyors csalódást okoz, s tömegesen pártolnak el Orbántól hívei az önkormányzati választások előtt. Példának a Fidesz 2006 őszi nagy előretörését említik, csak azt felejtik el, hogy ahhoz egy szeptemberben kipattant őszödi beszéd, két év folyamatos gyurcsányi hazudozás és minősíthetetlenül gyönge kormányzás is kellett… A fentiek fényében hasznosabb lett volna Botkát visszavonniuk az egyéni küzdelmektől, hogy intaktságát megőrizzék a szűkösebb időkre, s megmentsék egy, a Szili Katalinéhoz hasonló zakótól. S bizonyára így is tettek volna, ha a pártjuk érdekei, s nem az azon belüli klikkérdekek vezérelnék cselekedeteiket.
Itt állunk hát a második megveretés küszöbén, s ha Bohács Zsolt sikerrel jár, továbbra is alkalmas marad Lúdas Matyi szerepére. Az a fél év pedig hamar eltelik, akad addig az országban tennivaló bőven. Aztán véget vethetnek a szegediek a Botka-korszaknak, egyetlen többletszavazatocska lesz szükséges csupán hozzá. Meglehet tehát, hogy az októberi „harmadik levonáshoz” mogyoróvessző helyett egy könnyű nádpálca is bőven elegendő. Márpedig Szeged környékén mindkettőből akad bőven.
