Már hónapok óta zajlik a kenderfonó bontása, hogy a helyén majd egy óriási, modern bevásárlóközpont épülhessen. Tiltakozások, alkudozások, ígéretek és várakozások – lassan mind eltűntek a leomló falak keltette porfelhőben. A romok közül – mint egy figyelmeztetően felemelt mutatóujj – egyedül a hajdani gyárkémény emlékeztetett még rá, hogy százévnyi történelem van eltűnőben a város közepén. S most már a kéményt is bontják. Sokáig fog tartani, mivel tégláról téglára haladva szedik szét. Lassan és aprólékosan csinálják – úgy, ahogyan csak ők tudják. És ha majd a kémény is eltűnik, nem marad nyoma sem az egykori gyárnak. A régi épületről készült fotókat majd felakasztják a bevásárlóközpont csillogó-villogó kirakatok közül kilógó falaira, aztán lassacskán mindenki elfelejti majd. Idővel az emléke is úgy elszáll, mint a füst a lebontott kéményből.
