/

Magyar foci: fel(!)támadás

Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

no images were found

A hét fotója rovatunkban elgondolkodtató képekhez kapcsolódó rövid gondolatainkat olvashatják – most éppen a fociról…

Köszönjük, Loki! Hajrá, Loki! Szerintem nincs tisztában még a közvélemény azzal, hogy a Debrecen BL-csoportba kerülése mit jelent az ország futballja szempontjából. Nem is beszélve arról, hogy nemsokára a magyar válogatottra is fontos vb-selejtező mérkőzések várnak, és egy honi klubcsapat sporttörténeti sikere úgy megsokszorozhatja a meccsek iránt érdeklők számát, hogy közel két hónap alatt annyian látogatnak majd ki Puskás Ferenc-stadionba, mint tavaly egész évben az ország összes stadionját együttvéve. És, hogy mit jelent ez, hát azt, kedveskéim, hogy ezentúl nem lehet mellébeszélni. Ha egy magyar bajnokcsapatban potenciálisan megvan a 35 ezres nézőszám, akkor az ott van, és punktum. És Debrecen ezt bebizonyította. Hogy hosszú az út idáig? Hosszú bizony. Hogy meg lehet csinálni? Meg bizony. És eddig miért nem? Na, miért? Kit érdekel most már. A magyar focit kiszabadították börtönéből. És most már azok a szerencsétlen sajtómunkások is, akik nemrégiben mikor egy sajtótájékoztatón az egyház új futballakadámiájának a beruházásról beszélgettünk, csupa öklendezéssel válaszoltak, kénytelenek e tényt elfogadni. Az első, aki egy tipikus magyar, őskomcsi reflexből egyből az egyház adómentességéről, állami támogatásának nagyságáról böfögött  valamit. A másik, a szőke riporternő, aki iszonyúan éles hangján a hülye civileket szidta, akik megmentették a városi stadiont, attól, hogy ebek harmincadjára kerüljön (persze szépen csomagolva), és hogy ezek a hülye civilek így megakadályozták egy tőkés önzetlen tervét: a rendezvénycsarnokot. És e rövid diskurzuson még a kameraman is megreccsentette orgánumát, amolyan hókuszpókos (magyar hangja: Haumann Péter) röhejjel: „ha-ha, magyar foci, van olyan egyáltalán, ha-ha”. Hát, édesapám, van, és hosszú volt az út, és még hosszú lesz, mire ezeket az öklendezéseket (a szakma már csak úgy hívja: magyar kód) örökre elnémítja. De az út elkezdődött, és egyre többször kell majd focitémában tájékoztatnotok nektek is, ha-ha.

Előző sztori

Fotókiállítás: Erdélyi arcképcsarnokom

Következő sztori

Vindisch Ferenc szenved a szegedi medencében