Írjon nekünk

A hét fotója

Magyar foci: fel(!)támadás

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/dobocsaba.jpg

Megjelent:

A hét fotója rovatunkban elgondolkodtató képekhez kapcsolódó rövid gondolatainkat olvashatják – most éppen a fociról…

Köszönjük, Loki! Hajrá, Loki! Szerintem nincs tisztában még a közvélemény azzal, hogy a Debrecen BL-csoportba kerülése mit jelent az ország futballja szempontjából. Nem is beszélve arról, hogy nemsokára a magyar válogatottra is fontos vb-selejtező mérkőzések várnak, és egy honi klubcsapat sporttörténeti sikere úgy megsokszorozhatja a meccsek iránt érdeklők számát, hogy közel két hónap alatt annyian látogatnak majd ki Puskás Ferenc-stadionba, mint tavaly egész évben az ország összes stadionját együttvéve. És, hogy mit jelent ez, hát azt, kedveskéim, hogy ezentúl nem lehet mellébeszélni. Ha egy magyar bajnokcsapatban potenciálisan megvan a 35 ezres nézőszám, akkor az ott van, és punktum. És Debrecen ezt bebizonyította. Hogy hosszú az út idáig? Hosszú bizony. Hogy meg lehet csinálni? Meg bizony. És eddig miért nem? Na, miért? Kit érdekel most már. A magyar focit kiszabadították börtönéből. És most már azok a szerencsétlen sajtómunkások is, akik nemrégiben mikor egy sajtótájékoztatón az egyház új futballakadámiájának a beruházásról beszélgettünk, csupa öklendezéssel válaszoltak, kénytelenek e tényt elfogadni. Az első, aki egy tipikus magyar, őskomcsi reflexből egyből az egyház adómentességéről, állami támogatásának nagyságáról böfögött  valamit. A másik, a szőke riporternő, aki iszonyúan éles hangján a hülye civileket szidta, akik megmentették a városi stadiont, attól, hogy ebek harmincadjára kerüljön (persze szépen csomagolva), és hogy ezek a hülye civilek így megakadályozták egy tőkés önzetlen tervét: a rendezvénycsarnokot. És e rövid diskurzuson még a kameraman is megreccsentette orgánumát, amolyan hókuszpókos (magyar hangja: Haumann Péter) röhejjel: „ha-ha, magyar foci, van olyan egyáltalán, ha-ha”. Hát, édesapám, van, és hosszú volt az út, és még hosszú lesz, mire ezeket az öklendezéseket (a szakma már csak úgy hívja: magyar kód) örökre elnémítja. De az út elkezdődött, és egyre többször kell majd focitémában tájékoztatnotok nektek is, ha-ha.

A hét fotója

Eltűnik a kémény is, mint a füstje… – Képek

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/dobocsaba.jpg

Megjelent:

Szerző:

Már hónapok óta zajlik a Kendergyár bontása, hogy a helyén majd egy óriási, modern bevásárlóközpont épülhessen. Tiltakozások, alkudozások, ígéretek és várakozások – lassan mind eltűntek a leomló falak keltette porfelhőben. A romok közül – mint egy figyelmeztetően felemelt mutatóujj – egyedül a hajdani gyárkémény emlékeztetett még rá, hogy százévnyi történelem van eltűnőben a város közepén

Tovább olvasom

A hét fotója

Madártávlatok

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/dobocsaba.jpg

Megjelent:

Szerző:

A hét fotója rovatunkban érdekes képekhez kapcsolódó gondolatainkat olvashatják, ezúttal a Dugonics tér egyik fájának ágai között bóklásztunk, míg Vili, a Veréb ágán kötöttünk ki…

Tovább olvasom

A hét fotója

Lóháton a non stopba

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/dobocsaba.jpg

Megjelent:

Szerző:

Csak lovasnép vagyunk, na. Ha már lehetetlen kiszámíthatóan közlekedni a feltúrt sugárútakon, pláne a Boldogasszony mentén, akkor nosza, vezessük ki a pacit a garázsból. Pláne azért is, mert arra felé van a vasútállomás (ahol nemsokára a sztrájk is növeli a kiszámíthatatlansági kvócienst), és a Csiga pékség. Micsoda burek, pizzás csiga stb. Autóval azonban kilátástalan az út arra felé

Tovább olvasom

Aktuál