A múlt vasárnapi EP-választások óta a Jobbiktól hangos az ország. Egy hete szinte megállás nélkül valamennyi médiumban csak a Jobbik-jelenséget elemzik, magyarázzák meglepődve, értetlenül. Egy csapásra Vona Gábor, a párt elnöke lett Magyarország legismertebb, legtöbbet szereplő politikusa. Interjúnk Szegeden készült a nemzeti erők találkozóján.
– Igaz, hogy pénzt kér egyes médiumoktól az interjúért?
– Olvastam magam is erről, de semmiféle valóságalapja nincs a feltételezésnek. Inkább azoknak a sajtótermékeknek nem adok interjút, amelyek egyszer visszaéltek a bizalmunkkal.
– Hogyan tudja kiszűrni, ki, mit ír Önökről?
– Erre való a sajtófigyelő szolgálatunk.
– “Magyarország a magyaroké” – ezzel a szlogennel kampányoltak. Gondolom, reagálnának, ha ugyanezt a jelmondatot olvasnák román, szlovák, szerb vonatkozásban.
– Persze, reagálnánk. Ezt a kérdést mindenhol felteszik, de ez fából vaskarika. Mindenki érti, mit jelent ez a szlogen. Aki nem, vagy megpróbálja félremagyarázni, az rosszban sántikál. A jelmondat egy nagyon régi, Monroe-elv (“Amerika az amerikaiaké”) magyar megfelelője, számtalan választási kampányban megannyi politikai párt felhasználta. Mi is úgy éreztük, Magyarországon ez a jelmondat – sajnos – nagyon aktuális. Bár ne lenne az. Az volna a normális, ha mindenki számára természetesnek hangoznék, aki itt él, dolgozik ezért az országért, fenntartja azt, azé az ország, nem pedig valami multinacionális tőkének vagy valamiféle globális érdeknek kellene diktálnia.
– A média cigányellenességgel vádolja Önöket. Hogyan cáfolnák ezt, illetve miként oldanák meg a romakérdést?
– Nehéz lenne rövid úton megoldani ezt a problémát. Mi a cigánykérdésnek a kriminalisztikai részét, a cigánybűnözést nem három, hanem egy csapásra oldanánk meg: a csendőrség felállításával. Ez nem jelentené a probléma végleges megoldását, de…
– A romákból álló polgárőrség nem lenne jobb megoldás?
– Nem tudom megítélni, nem érzékeltük még ennek a hatékonyságát. Ha bebizonyosodik majd egy év múlva, hogyan működik, és számottevően visszaesett az adott településeken a bűncselekmények száma, akkor meglátjuk. Szerintem egy országosan szervezett csendőrség tudna csak jelen pillanatban erre megoldást találni. A szociális jellegű problémákra pedig olyan támogatási rendszert kellene kialakítani, amely nem hagyja, hogy a cigány kisebbség jelentős része a munka és a törvény világán kívül boldoguljon. A szociális segélynek a közmunkához kötését a Jobbik javasolta először, most már számtalan önkormányzat átvette. Ugyanilyen javaslatunk az is, hogy a családi pótlékot a 3. gyerektől felfelé adókedvezmény formájában lehessen érvényesíteni. Azok a családok kapják meg a családi pótlékot, akik valóban tisztességesen szeretnék felnevelni gyerekeiket, dolgoznak, és nemcsak megélhetési forrásnak tekintik a gyermekvállalást.
– Ha jövőre bejutnak a Parlamentbe, ami aligha kétséges, ellenzéki politizálásra készülnek? Miben támogatják majd a vélhetően kormányt alakító Fideszt, és miben nem fognak tudni semmiképpen egyetérteni velük?
– Annyi módosítást hadd tegyek, hogy szerintem a mostani választási eredmény egyértelmű üzenet a társadalom számára – legalábbis amit mi kiolvasunk belőle. A Jobbikot a választói arra hatalmazták fel, hogy kezdjen el készülni a kormányzásra. Nem hiszem, hogy megelégednénk a csupán ellenzéki szereppel. Magyarországon a társadalmi folyamatok alakulhatnak, felgyorsulhatnak úgy is, hogy a Jobbik akár kormányzati pozícióba kerül. Folyamatot látok: a Jobbik napról napra erősödik, a parlamenti pártok népszerűsége pedig (kié gyorsabban, kié lassabban), de folyamatosan csökken. Mikor áll be arra a pontra, amikor a Jobbik lesz Magyarország legerősebb pártja, azt nem tudom. Viszont mind kormányerőként, mind ellenzékben politikánkat egy dolog fogja meghatározni: mi a nemzet érdeke. Azt támogatjuk, ami ellentétes a nemzeti érdekkel, azzal szembe megyünk.
– Sokan azzal vádolják Önöket, hogy nincs gazdasági programjuk. Önkormányzati szinten szakpolitikai ügyekben nehéz lesz ideológiák mentén dönteni.
– Akik ezt állítják, nem olvasták el a Jobbik programját. Önkormányzati szinten ahhoz, hogy egy településnek, városnak legyen költségvetése, működjenek intézményei, az sohasem ideológiai kérdés. Az együttműködés ezen a szinten nyilván könnyebben megvalósítható más pártokkal.
– Mindenkivel, csak az MSZP-vel nem?
– Így van, meg az SZDSZ-szel sem, velük soha. A Fidesszel és a KDNP-vel el tudom képzelni adott esetben az együttműködést.
– Az EU-ellenes frakció vagy a nacionalisták táborát gyarapítják-e Brüsszelben?
– Ez még eldöntendő kérdés, folynak a frakcióalakítási tárgyalások, ezért – sajnos – még érdemi választ nem tudok adni.
– Hogyan értette azon kijelentését, hogy a magyar emberek kétharmada jobbikos, csak még nem tud róla?
– Most már 15 százalék tud róla. Egyébként szó szerint értettem. Meggyőződésem, hogy ma Magyarországon az emberek kétharmada hasonlóan gondolkodik, mint mi, úgy látja a dolgokat, ahogy programunkban mi is megfogalmaztuk. Ennek ellenére sokan nem ismernek bennünket. Torzítva, ferdítve, hazug módon jut el hozzájuk a rólunk alkotott kép. Ha valós képet festenének rólunk, akkor megváltozna a véleményük is, belátnák, hogy programunkra igenis szükség van. Az elkövetkező évek feladata lesz bebizonyítanunk a társadalomnak, hogy alkalmasak vagyunk arra, hogy egy jó programmal megerősítsük Magyarországot.
