És akkor alkotmánybíróság ide, józan ész, a finanszírozás hiánya oda, jönnek ezzel a valakinek, valahol hasznot hozó, csak decemberig engedélyezett újítással!
A tűzoltók iránt éreznek a legnagyobb bizalmat az emberek, de népszerűek a postások és a tanárok is – derül ki a GfK Hungária legfrissebb felméréséből. A negyedik helyen az orvosok végeztek – náluk az egy évvel korábbihoz képest nem következett be változás, ismét 86 százalékos a bizalmi indexük – az élvonalban tehát olyan szakmák képviselői vannak, akik szoros kapcsolatban állnak az emberekkel. Ez főleg a kistelepülésen növeli a velük szembeni bizalmat. Említést érdemel ugyanakkor, hogy a legrosszabbul szereplő pénzügyi szektor mellett, leghátul kullognak a szakszervezetek képviselői, a vállalatvezetők, a reklámszakmai tagjai, az újságírók és a politikusok. (A bizalmi indexet – megjegyzem, paradox módon – nagymértékben befolyásolja a média: ilyen ilyen a mi faramuci valóságunk!)
A felmérés önmagáért beszél, a zárójelbe tetteken kívül nem kívánom kommentálni: csupán a gyógyítók, az orvosok (s nem az egészségügy, az OEP, az ÁNTSZ, vagy a minisztérium tevékenységének) társadalmi megítélését kívántam ezzel alátámasztani, mert bár az oktatás magyarországi helyzetéről is lenne mit beszélni, most – bármilyen meglepő – a vényírásról szeretnék értekezni. Mert beteg ez a társadalom, orvos és gyógyír kell neki – ezt tudjuk -, de vajon mi a receptírás receptje hazánkban?
Bár a betegek nem is sejtik, de júliustól „vonalkódos” vényekkel távozhatnak orvosaiktól a minisztérium legújabb egészségügyi reformja következtében, amiben gyanútlanul semmi kifogásolnivalót nem találnánk… A vonalkód szép, a vonalkód jó, de legalábbis hasznos – becsíkozva mindennapjainkat, ott van már minden terméken – gyorsítja az adatok leolvasását és bevitelét. Igen ám, de ez esetben olyan, a receptekre ily módon kerülő személyes adatainkról van szó, melyekhez a patikusnak semmi köze: neki csak a gyógyszer fajtáját és a pirulák darabszámát kellene megtudnia!
Még mielőtt nekem esnek, hogy „na bum” és akkor mi van, elmondanám, hogy az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a tervezett eljárást, de – az év végéig (nagyjából a szocialisták országlásának végezetéig) időt hagyott az egészségügyi tárcának a hiba kiküszöbölésére. Mondanom sem kell, hogy e helyett, törvényesen, halasztott törvénysértést elkövetve a minisztérium és összes hadra fogható szerve a vonalkódos rendszer bevezetésén ügyködik, nem kis pressziót gyakorol a háziorvosok fogyatkozó (statisztikailag kiöregedő) társadalmára. Mert a vonalkód rendszerbe állításához új szoftverre van szükség, új (a terhelést bíró) nyomtatóra, sok-sok tintapatronra és vénypapírra!
Ugye mondanom sem kell, mekkora üzlet ez (3200 teleüpésen hány rendelőt érint a változás?) a forgalmazóknak, akik már idejekorán (minő véletlen) megbombázták akciós ajánlataikkal a leendő ügyfeleiket, a kisipari módszerekkel csíkosított recepteket előállítani kötelezett orvos vállalkozókat. Ezek meg, pont nem azon törik a fejüket, hogy mibe fektessenek bele, mikor bizony vidéken némelyüknek már a gépkocsi, a mobiltelefonok fenntartása is gondot jelent, ami más tényezők közrejátszásával egyetemben – talán nem árulok el titkot – a betegellátás összeomlásával fenyeget! És akkor alkotmánybíróság ide, józan ész, a finanszírozás hiánya oda, jönnek ezzel a valakinek, valahol hasznot hozó, csak decemberig engedélyezett újítással!
Pedig lehetne máként is: Svédországban, az USA-ban, Izraelben az a recept, hogy nincs recept – nincs felírás, időpazarlás, nyomtatás, meg vonalkód: az orvos közli a beteggel, hogy mi az ábra, az megy elbattyog a patikába és kikéri a neki „felírtakat”! Ott pedig az adatokat (miből, mennyi, hányszor) a gyógyszerész etikettként kinyomtatja a számítógépből, amely azonnali internetkapcsolatban van a rendelővel… Nálunk ehhez minden feltétel adott, ez a hozzáállás valóban reformot jelentene, kevesebb veszélyes hulladékot (nyomtatópatron) és kevesebb erdőirtást eredményezne (fakivágás) éves szinten, de nem, mert valaki, míg hatalmában áll, pénzt akar csinálni magának, vagy a jattoló haverjainak!
Ennyi, itt tart a nagybeteg egészségügy sanyargatásának ismeretlen receptírója, aki bízvást reméli, a kormányváltás után senki nem veszi elő a receptírás ésszerűbb receptjét, vagy őt magát!
