Száz éve született Radnóti Miklós III.
A harmadik résszel folytatjuk a száz éve született Radnóti Miklósról, a szegedi egyetem egykori diákjáról szóló sorozatunkat. Kedden a bölcsészhallgatót ismerhették meg, szerdán a költő szegedi szobáiról olvashattak, jelen írásban pedig Radnóti meghatározó szegedi professzorait mutatjuk be.
A legújabb és legalaposabb Radnóti-monográfia készítője, Ferencz Győző szerint „Radnótit szegedi éveiben döntő szellemi hatások érték. Ez a szellemi hatás többrétegű volt. Jelentette magát az egyetemi képzést: a rendszeres irodalomtörténeti, nyelvészeti és pedagógiai stúdiumokat. Ezek mellett életre szóló befolyást jelentett Sík Sándor (felső képünkön) barátsága és katolicizmusa, valamint a Szegedi Fiatalok baloldali mozgalma.”
A szegedi egyetemen – az Erdélyből az impériumváltás miatt menekülni kénytelen kolozsvári egyetem jogutódján – az 1930-as években modern szellemiségű, nyitott gondolkodásmódú, európai látókörű és ismertségű professzorok oktattak. Radnóti Miklós tanárai között volt Sík Sándor (magyar irodalomtörténet), Zolnai Béla (francia nyelv és irodalom) és Várkonyi Hildebrand Dezső (pszichológia és pedagógia) (középső képünkön).
Sík Sándor (1889-1963) költő, műfordító, irodalomtörténész, akadémikus piarista szerzetes volt, akit Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter 1929 végén nevezett ki a szegedi egyetemre a magyar irodalomtörténet tanárává. Sík 1930 és 1944 volt Szegeden professzor, s ezekben az években széles tanítványi kört alakított ki. A második világháború után a Kegyes Tanítórend magyarországi tartományfőnökeként és Vigília című katolikus folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedett. Radnótival hamar jó kapcsolatba került, szűkebb tanítványi köréhez tartozott, gyakran tartott „magánszemináriumokat” tehetségesebb és érdeklődő hallgatóinak. Radnóti Miklóson kívül ezeken az 1930-as évek első felében Tolnai Gábor, Baróti Dezső, Ortutay Gyula vett részt. Radnóti költői és személyes útkeresését szeretettel kísérte figyelemmel Sík, s szimpátiáját csak erősítette, hogy maga is asszimilálódott és keresztény hitre tért zsidó családból származott.
Egész későbbi kapcsolatukra jellemző első, 1930. szeptember 12-i találkozásuk, amelyről Radnóti Gyarmati Fanninak levélben számolt be. A professzor már ismerte a költőt, az 1929-ban megjelent Jóság című antológiából. Amikor a beszélgetés közben kiderült, hogy Radnóti budapesti, megkérdezte tőle: „miért jött ide?”. „Kicsit elkeseredve mondtam neki – írja Radnóti levelében -: mert van egy hibám főtisztelendő úr, zsidó vagyok, kénytelen voltam. Fölállt, odajött a karosszékben, amiben ültem, és két kezét a két vállamra tette. Nehéz bizony, de nem baj az öcsém, vigasztalt.” Radnóti Sík Sándorhoz írta irodalomtörténeti doktori értekezését, s élete végéig kapcsolatban maradt vele.
Zolnai Béla (1890-1969) irodalomtörténész, nyelvész, akadémikus 1925 és 1940 között volt a szegedi egyetem professzora (később a kolozsvári, majd a budapesti egyetemen tanított). Szegedi éveiben barátságot kötött Juhász Gyulával. Támogatta a pályakezdő Radnótit, s a szerkesztésében 1927 és 1942 között megjelent Széphalom című folyóiratban több versét publikálta a fiatal költőnek. Irodalomtörténészként szellemtörténeti megközelítésmódot alkalmazott. Foglalkozott nyelvészettel is, s a francia irodalomtörténeten kívül a tizenhat-tizennyolcadik századi magyar irodalmat kutatta. Radnóti hozzá írta francia szakos diplomamunkáját, s a professzor tanítványa doktori értekezését is érdeklődve olvasta, a doktori szigorlaton pedig vizsgáztatóként működött közre.
Várkonyi Hildebrand Dezső (1888-1970) filozófus, pszichológus, pedagógiatudós – Várkonyi Nándor szerkesztő, irodalom- és művelődéstörténész, pécsi könyvtárigazgató bátyja – 1929 és 1940 között lélektant és neveléstudományt tanított a szegedi egyetem bölcsészkarán. Bencés szerzetes volt (szerzetesi neve a Hildebrand), 1947-ben azonban elhagyta rendet és a papi pályát, s megnősült. Szegeden Tettamanti Bélával megalapította a Nevelésügyi Szemlét, 1934-től 1944-ig pedig a Magyar Psychologiai Szemle szerkesztője volt. Várkonyi a legmodernebb pszichológiai iskolák – Sigmund Freud, Carl Gustav Jung és Jean Piaget – módszertanát és eredményeit ismertette előadásain. Támogatta a Szegedi Fiatalok falukutató, lélektani és szociológiai tevékenységét. A csoport egyik tagja, Tomori Viola hozzá írta A parasztság szemléletének alakulása című doktori értekezését 1935-ben, ami – akárcsak Radnótié – a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának gondozásában meg is jelent.
