Királyként visszatérni készülvén

Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A gyurcsányi kommunikátorok kibeszélték az anyja hasából a gyereket, de ennek a néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.

Én azt gondolom, hogy ők azt gondolják, hogy nyugodtan bízhatnak abban: egy év múlva újra kormányt alakíthatnak! Az a vastaps, amit Gyurcsány Ferenc bukott (az ő szóhasználatuk szerint: leköszönő) kormányfő kapott a szocialista frakciótól, már-már Rákosi elvtárs-pajtás tündöklésének idejét idéző volt. (És hát lássuk be, van is egyfajta személyi kultusz “Fletó” körül!) Azután, ahogy Lendvai Ildikó megvédte az MSZP-s mundér becsületét, az sem volt semmi. (A Rákosi-érában a gyorstalpaló-átnevelő káderképzőkben volt divatban a “kritika-önkritika napja”, mikor is csúnyán kibeszélték a másik hibáit, mindazonáltal a saját gyengéikre is rá kellett mutatniuk a “jövő embereinek”!) Tulajdonképpen a még frakcióvezető, de már majdnem pártelnöknő a gyurcsányi időket mintegy sikerkorszakként elevenítette fel a számok és statisztikák tükrében – egyben cáfolva a Fidesz arcátlanul hazug számadatait (pfuj!) – mígnem kiderült, a kibeszélt grafikonok mutatói (a tények ellenére) emelkedést mutatnak. (Persze voltak hibák, elvtársak, de a lónak is négy lába van, olykor mégis megbotlik, ahol meg fát vágnak, ott forgács is van, ugye!) Épp csak az internacionálét nem fütyülte el, ha már a munkás gyászinduló nem illett a koreográfiába.

És Ferenc testvér lelépett, ment megbújni a hátsó sorba, és azóta nem is hallani felőle se jót, se rosszat. A terv bevált, sikerült kitörölnie magát a közbeszédből. Most vár, kivár, távolról óvja kreálmányát, és készül a végső harcra… Máris feltűnt ismét a háttérben a 2006-os kampányfőnöke: valami készül az MSZP kampánykonyhájában. Valami olyasmi, ami jól bevált recept alapján Magyarországon bármikor összeüthető az épp (mindig) kéznél lévő hozzávalókból, mit példának okáért a félelemkeltés (most már Orbán önmagában nem elég elrettentő, kell a hétköznapi fasizmus mellé a “politikai terrorizmus” rémképének felvillantása is). Szinte nincs nap, hogy ne találnának provokatív koktélt, port, követ, falfirkát valamely szocialista felségjelzésű iroda vagy politikus háza táján…

És közben az ideiglenes (ahogy ők nevezik: új) kormány teszi a dogát, pont úgy, mint elődje: bizony becsúsznak hibák, stiklik, nem jönnek be számítások, de halad a cél felé. A cél pedig az, felejtsük már el a szocialisták hét évi kudarchalmazát, ne azon bosszankodjunk már, hogyan volt, hanem azon elmélkedjünk, mi lészen itt, ha jobb híján jön a jobb, amibe ugye jobb bele se gondolni, mert akkor itt kérem – a pokol tornácán – elszabadul a pokol, és annyi a kilábalás, az új Magyarország felépítése esélyének: a más csúnyaságokra is képes orbánisták – kilátásaink mentén menten felszórják e tájat sóval, s szegfű itt többet meg nem terem.

Hogy ez ne így legyen, az MDF mindjárt ad száz napot a kormánynak (ahogy új kormánynak szokás), az SZDSZ egy emberként kényszeríti tagjait a (bármi áron való) kitartásra, a radikális jobboldal pedig (zsidózva, bulizva, ahogy ez elvárható egy valamirevaló fórumon) az utcán vereti magát. A Fidesz meg? Csendben van!

A gyurcsányi kommunikátorok kibeszélték az anyja hasából a gyereket, de ennek a néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Ha meg is szólal, nem lesz elég azt mondania szépen tagoltan, hogy mindenki értse, hogy “E-L-É-G VOLT! ” Meg hogy “ÚJ VÁLASZTÁSOKAT!”. Ennél többre lesz szükség: meg kell mondania, mit szeretne, hogy anyja, a nép, az erős kormányzati médiazaj ellenére meghallja szavát. Mert ha nem jön át az a bizonyos – még meg sem fogalmazott – mondandó, bizony a Szonda Ipsos még elhiteti a jónéppel, hogy jobban szereti az apáskodást, és minden marad a régiben! Gyurcsány Ferenc pedig jót kuncog a függöny mögött, királyként visszatérni készülvén.

Előző sztori

Asztalitenisz: Nem borította a papírformát a Floratom

Következő sztori

Örülni annak, hogy van magyar film

Legutóbbi hasonló cikkek