Kultúra

Húsvét: A kereszténység legnagyobb ünnepe

Húsvét: A kereszténység legnagyobb ünnepe

2009. április 10., péntek
Húsvét: A kereszténység legnagyobb ünnepe

Nagypénteken speciális kis kenyérkét készítettek, amelyről a szőregiek úgy tartották, hogy aki eszik belőle, azt háborúban nem éri a fegyver. Folyó mellett élők szerint a nagypénteki kenyér segít megtalálni a vízbefúltat (közepébe lyukat fúrtak, gyertyát tettek bele és a vízre engedték). Csanádon az asszonyok ezt a kenyeret egy éven át őrizték, úgy vélték, áldást és oltalmat szerez a háznak és lakóinak, különösen árvíz idején.

Húsvétkor a keresztény hívek a vallás alapítójának, a Megváltónak, Jézus Krisztusnak a föltámadását ünneplik: az életnek a halál, a jónak a gonosz, a fénynek a sötétség, az Istennek a sátán fölötti győzelmét. A húsvét gyökere a zsidó pászka (pészah) ünnep, amely a hébereknek Egyiptomból való megmenekülésének az emléknapja. Az ünneplők az őket a szolgaságból kivezető Úr áldását kérik a bő termés és a bőséges szaporulat érdekében. A kereszténység - amelynek legnagyobb ünnepe ez - mást ért a húsvét alatt. Ilyenkor a hívek a vallás alapítójának, a Megváltónak, Jézus Krisztusnak a föltámadását ünneplik: az életnek a halál, a jónak a gonosz, a fénynek a sötétség, az Istennek a sátán fölötti győzelmét.

A böjt utolsó napjai

Húsvét napját az első keresztény közösségek különböző időpontokban tartották. A napot illetően az első egyetemes zsinaton (Nicea, 325) született megegyezés az egyházatyák között, s azóta a nyugati egyházban a húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapon ülik meg. A húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt utolsó hete a nagyhét, amikor a katolikusok Jézus földi életének utolsó hetére emlékeznek. Nagycsütörtökön az utolsó vacsorára - és az Eucharisztia szentségének alapítására -, nagypénteken az elárult és elfogott Megváltó szenvedésére és halálára. Ilyenkor a templomban nem harangoznak, nem tartanak szentmisét, az oltárt megfosztják díszeitől (gyertyák, virágok). Nagyszombat a böjt és a gyász utolsó napja, ennek estéje már a húsvét vigíliája, s a húsvéti tűz meggyújtásával kezdetét veszi az örömünnep, az emberiség megváltásának ünnepe.

Nagypéntek

Nagypénteken az egyház Jézus szenvedésének, halálának és temetésének emléknapját tartja. Ezen a napon nem mutatnak be szentmisét a papok, csak csonkamisét tartanak, amelyből kimarad a konszekráció (azaz az ostya és a bor átváltoztatása Krisztus testévé és vérévé). A 12. és a 17. század között nagypénteken nem volt gyakorlat az áldozás, sőt a római kánon 1602 óta tiltotta (ezt Magyarországon Pázmány Péter kardinális, esztergomi érsek 1632-ben vezette be). 1955 óta az áldozás ismét része a nagypénteki liturgiának.

A katolikus néphagyományban nagypéntek a szigorú böjt és a gyász napja. Ilyenkor a régi kor katolikusa hallgatag volt, sokszor megállította az órát, fekete kendővel takarta le a tükröt, eloltotta a tüzet (arra emlékezetve, hogy az evangéliumok szerint Jézus halálakor a nap elsötétült), vagyis úgy viselkedett, mintha halott volna a háznál.

Passiójátékok és kenyérkék

Nagypénteken adták elő a passiójátékokat, amelyek Jézus szenvedéstörténetét idézik föl népszerűsítő formában. Ekkor tartják a keresztutat is: a pap és a hívek végigjárják a templom stációit vagy a templomon kívüli kálvária egyes állomásait és megemlékeznek Krisztus földi életének utolsó napjáról és annak eseményeiről. Nagypénteken speciális kis kenyérkét készítettek, amelyről a szőregiek úgy tartották, hogy aki eszik belőle, azt háborúban nem éri a fegyver. Folyó mellett élők szerint a nagypénteki kenyér segít megtalálni a vízbefúltat (közepébe lyukat fúrtak, gyertyát tettek bele és a vízre engedték). Csanádon az asszonyok ezt a kenyeret egy éven át őrizték, úgy vélték, áldást és oltalmat szerez a háznak és lakóinak, különösen árvíz idején. Nagypéntek

Kálvin János

véleménye szerint a legnagyobb ünnep, ezt a huszadik századig a reformátusok és evangélikusok is böjtben töltötték. Nagyszalonta református asszonyai nagypénteken elvitték apró gyermekeiket a templomba, úgy hitték, ettől hamarabb megtanul majd beszélni.

Húsvéti vacsora

A szombat esti, az ünnep előestéjén tartott húsvéti vacsora jellegzetes étele a kalács, a tojás, a sonka, a bárány, a torma, a só. A kalács a bőség és a család egységének a jelképe. A tojás archaikus termékenységi jelkép, amely a keresztény szimbolikában Jézusra utal - a belőle kikelő csibe ugyanis úgy töri szét a tojás héját, mint a föltámadó Krisztus sírjának sziklaajtaját. Algyőn úgy tartották, hogy aki sok tojást eszik húsvétkor, annak nem mászik kígyó, sikló a nyári munka napjaiban tartott déli pihenőkkor. A csecsemőnek is adtak egy kevés tojást, mert arról is úgy tartották, hogy attól hamarabb tanul majd meg beszélni. A húsvéti ételeket szokás volt a templomban a pappal megáldatni, imádkozva, hogy soha ne fogyjanak el a finom falatok. A torma - amelynek ősi gonoszűző szerepet tulajdonítottak, mint a fokhagymának - keserűségével a szenvedő Jézus kínjaira emlékezteti fogyasztóját.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.