Nem kérünk időt!

Pedig a "pannon puma" kimúlt, Kóka köszöni, megvan valahogy, a gazdaság - melynek gazdája volt - nem hogy nem dübörög, de csikorogva, zörögve dől össze, szóval "lendületben az ország", csak az a bibi, hogy lejtmenetben vagyunk, s nem is sejtjük, milyen mélységek bugyrai nyílnak még meg előttünk.

"Az államfő bejelentette, hogy elfogadta az ország miniszterelnökének és minisztereinek lemondását. A kormány azután kényszerült lemondásra, hogy az utóbbi időben egyre népszerűtlenebbé vált az IMF-hitelért vállalt óriási megszorítások következtében..." Nem, ez nem hírlapi kacsa! Történt mindez:

Lettországban

- még múlt pénteken, csendben -, a hazai média érdektelensége közepette, mely hamarabb fog hírt adni az afrikai kalózok ténykedésről, egy lajhárbébi bukaresti születéséről, mint erről a tényről. Nem is csodálkozhatunk ezen egy olyan országban, ahol - egy nappal korábban - egy olyan ellenzéki párt szavazatai akadályozzák meg a parlament feloszlatását, mely szerint a kormány cselekvésképtelen. Ugyanennek a pártnak egy (az ülésen tiltakozásul részt nem vevő) képviselője szerint el kell gondolkodni azon, hogy a most bejelentett kormányprogrammal mindenki elégedetlen: a gazdaság szereplőinek kevés, a lakosságnak sok. Megint baj van a fő iránnyal:

már megint nem a kiadások drasztikus lefaragása viszi a prímet

, hanem a bevételeket próbálja növelni a kormány. Azon is el kell gondolkodni - mondja Gulyás József -, hogy a kormányfőnek nincs hitele, erőteljes program végrehajtására ő már alkalmatlan. A szocialista Békesi László, a Horn-kormány pénzügyminisztere szerint a miniszterelnök "alibicsomagot" mutatott be, amelynek semmi köze a bizalomerősítéshez, a versenyképesség helyreállításához vagy a nagy rendszerek átalakításához. Olyat is mondott Gyurcsány egyik megnyilvánulására reagálva, hogy

"épeszű ember ilyet nem mond

. Ha valaki azt akarja, hogy hangosan röhögjön a világ, akkor kell ilyeneket mondani!" Ha pedig idáig fajulnak a dolgok, jobb helyeken - ahol azért jobb, mert kevésbé rossz - lemond a kormány, és hagyja az embereket, döntsék el ők, merre tovább! Lettországban így lett, ott lehet menni szavazni, ott nem kell egy idült messianisztikus kisebbség ténykedésének fogságában várni, míg mindennek - így egyszer a mandátumuknak is - vége lesz! Pedig a "pannon puma" kimúlt, Kóka köszöni, megvan valahogy, a gazdaság - melynek gazdája volt - nem hogy nem dübörög, de csikorogva, zörögve dől össze, szóval "lendületben az ország", csak az a bibi, hogy lejtmenetben vagyunk, s nem is sejtjük, milyen mélységek bugyrai nyílnak még meg előttünk. Azt hihetnénk, ennél mélyebbre már nem süllyedhetünk,

a tőzsde ötéves mélyponton,

és már annak is örülni tudunk, ha a forint valamivel a 300 körüli értékre "erősödik". Ennyire a padlón gazdaságunk legutóbb az úgynevezett "rendszerváltás"-t követően, 1991-ben volt. Most csak október óta 30 ezer ember vesztette el megélhetését, és a Reformszövetség szerint még legalább ennyien, hanem dupla ennyien jutnak hasonló helyzetbe. Január óta már több mint 3000 cég jutott csődbe, s legalább 23 ezer vállalkozás szűnhet meg év végéig, amin nincs mit csodálkozni, hiszen tovább romlott a cégek likviditása: egy év alatt jelentősen nőtt az átlagos kintlévőség-állomány, miközben 31-ről 20 százalékra zsugorodott a cégüket hitelképesnek tartók aránya. Hab a tortán, hogy idén a GDP-arányos költségvetési kiadások ismét átlépik az ötvenszázalékos határt, és jövőre tulajdonképpen a 2006-os szintre jutunk, amelyik

választási költségvetéssel és költekezéssel volt megterhelve.

Tovább is van mondjam még? Vagy elég volt? Kár, hogy a java még hátra van, miközben még akár három tanácsköztársaságnyi ideig is kihúzhatja a gyurcsányizmus! Ám e válság közepette mindenből egyre kevesebb jut, s ez az időre is igaz lehet.