Színházbarátok a Kultúra Napja díjazottjaival

Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából kötetlen beszélgetésre invitálta a Színházbarátok Köre azt a három művészt, név szerint Pál Tamás első karmestert (Szeged város Aranygyűrűje), Czár Gergő balett-táncost (Kölcsey-érem), Borovics Tamás színművészt (Kölcsey-érem), akik munkásságuk elismeréseként az idén megkapták e rangos városi kitüntetéseket.

A díjazottakkal Vajda Júlia Liszt-díjas magánénekes, Fabulya Andrea tanár (Radnóti-gimnázium) és Kurucz István tanár (Eötvös-gimnázium) beszélgetett, Nagy László, a színház ügyvezető igazgatója pedig magára vállalta a moderátor szerepét. Minden kérdező a saját vendégét faggatta, később azonban már mindenki mindenkitől kérdezhetett, a végén pedig a lelkes, főleg fiatalokból álló közönség is bekapcsolódott a kötetlen, jó hangulatú csevelybe.

Megtudhattuk, hogy Borovics ódivatúnak és avittnak érzi a művész úr megszólítást, a tapsot viszont – kollégáihoz hasonlóan – nagyon szereti, hiszen ezért áll ki nap mint nap a színpadra. Pál Tamás karrierje évtizedek óta Szegedhez kötődik, hisz a világot bejárt karmester a legendás Vaszy Viktor posztját örökölte meg a színházban, és saját bevallása szerint akkor még, meglehetősen fiatalon, nem volt felkészülve erre az embert próbáló feladatra. Később színi igazgatóként ugyancsak követett el hibákat – ismerte be derekasan -, noha munkásságának egyes korszakait, fejezeteit ma is büszkén vállalja.

“Amikor sok év után újra Szegedre látogattam, olyan érzés fogott el, hogy itthon vagyok. Amit életemben karmesterként elértem, azt mind itt tanultam meg Szegeden. Méltó szerettem volna lenni tanítómesteremhez, Vaszyhoz” – mesélte Pál Tamás.

Czár Gergő a harmadik évadját tölti a Szegedi Kortárs Balett társulatával. Pécsről és Debrecenből azért jött el, mert úgy érezte, szakmailag megrekedt, nem fejlődhet tovább. A szegedi együttes óriási kihívás a számára, gyökeret vert itt, megtalálta számítását, sőt immár koreográfusasszisztensként is kipróbálta tehetségét.

Mindhárman megkapó őszinteséggel vallottak a negatív és a pozitív kritikákhoz való viszonyukról, a családhoz, a kollégákhoz és a közönséghez fűződő kapcsolatukról, kedvenc szerepeikről, a színpad varázsáról, a díjakról, további munkájukról, a végén pedig – a moderátor kérésére – három (magukra, a színházra és a városra vonatkozó) kívánságukat osztották meg a hallgatósággal.

Ezúttal Borovicsot idézzük: „Magamnak azt kívánom, hogy legyen még három kívánságom” – kezdte viccesen. “Először is legyen egészség, ez a legfontosabb. A színháznak azt kívánom, hogy sikeresen vészelje át ezt a világválságos hóbelevancot, mert attól tartok, az újabb nadrágszíj-húzogatást megint a kultúra sínyli majd meg. Szeged pedig úgy jó, ahogy van.”

Előző sztori

Fekete Ház: Bemutatták az Íróportrék kötetet

Következő sztori

Határtalan Harmónia előadás-sorozat Szegeden