A népszavazást kezdeményező Seres Mária neve ma már senkinek nem ismeretlen az országban. Szerdán Szegedre is ellátogatott, hogy feltegye a kérdést: „Egyetért-e ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés?”
Mivel több íven is folyt a gyűjtés, Seres Mária még továbbutazásakor nem tudott számokat mondani, hogy mennyit tett hozzá Szeged a kezdeményezéshez. „Azt látom mindenhol az országban, hogy az emberek nagyon szívesen odajönnek, és aláírják az ívet, tudják, miről van szó, nem kell már magyarázni, mi ez a kérdés” – beszélt tapasztalatairól Seres Mária, aki magánszemélyként kezdeményezte a referendumot. „Szerintem mindenki egyetért azzal, hogy a rendteremtést el kell kezdeni, és a képviselők példamutatással tartoznak nekünk – a kérdés ugyanis valójában erről szól, a törvény előtti egyenlőségről, arról, hogy ha nekünk el kell számolni a költségeinkről, akkor jogosan várjuk el, hogy a képviselők is ezt megtegyék. Ebben egyet is értenek az emberek. Szegeden is azt tapasztaltam, hogy a sajtó foglalkozik a témával, az emberek örülnek, hogy segíthetnek nekünk, és gratulálnak” – tette hozzá.
Csepp a tengerben?
Mint Seres Mária elmondta, mindenféle véleményt hallott szegedi gyűjtése során, de jók a tapasztalatok, aki jött, mindenki aláírta az ívet. Van, aki radikálisabb akar lenni, mások azt mondják, a képviselők úgyis találnak kibúvót. Ellenérv szokott lenni, hogy drága a népszavazás, megér-e ez ennyit? „Erre ezerszer léphettek volna a képviselők, nekik egy darab indítvány ugyanezt megtenni, amit mi négy hónapon keresztül kétszázezren elérhetünk” – érvelt Seres Mária, és hozzátette: „Mindenkinek van javaslata, mit kellene még népszavazásra vinni – én ezeket gyűjtöm, és figyelek rájuk. Tudom, hogy ez a kérdés csepp a tengerben, hatalmas feszültség van a társadalomban, minden réteg megszenvedi ezt a mostani helyzetet, és nem látja a kivezető utat, nincs meg a remény. Ezt kellene visszaszerezni: ha az összefogás erejét megérezzük, az mindenkire doppingként hat, én ezért vágtam bele ebbe a kezdeményezésbe” – mondta Seres Mária, aki arról is beszámolt, hatalmas tapasztalatra tett szert, amit át fog majd adni azoknak, akik elszánják magukat a cselekvésre, és nem másokra várnak, hanem ők akarnak tenni. „Született egy honlap, ami aztán mondhatni a virtuális irodámmá fejlődött. Nagyon sokat köszönhetek az internetes közösségi oldalaknak, mert ha valaki feltette a témát, és ajánlotta a baráti körének, akkor lehet, hogy egyszerre két-háromszázezer ember értesült róla” – mondta a népszavazás kezdeményezője. A gyűjtőtársakkal a honlapon keresztül tartják a kapcsolatot, akik között már egy összetartozás érzés tapasztalható, és az igény, hogyha vége ennek a kezdeményezésnek, utána is tegyenek valamit.
Az egyetlen ellenfél
Most egyetlen ellenfél van, az idő – fogalmazott Seres Mária. Mint elmondta, az nem kérdés, hogy lesz 200 ezer aláírás; az a kérdés, hogy február 12-ig meglesz-e, vagy pár tízezerrel lemaradnak a sikerről. Még legalább 60 ezerre van szükség a hátralevő időben. „Ha ez bekövetkezik, még az sem kudarc, mert teszek róla, hogy ezt a több tízezer aláírást lássák a képviselők, és én bízom benne, hogy lesz ezután olyan döntés, ami összhangban van ezzel a kezdeményezéssel” – fejezte ki reményeit Seres Mária.
A beadás után Országos Választási Bizottság megszámolja az aláírásokat, és onnantól a köztársasági elnök hatásköre a népszavazás kiírása. Hogy gyűjtésben magánszemély idáig eljusson, ez még hazánkban példa nélküli. Az Albert házaspár ismert kezdeményezése mögé ugyanis civil szervezetek, sőt parlamenti párt is odaállt. Seres Mária elmondta, a gyűjtés első hónapja azzal telt, hogy ő is próbált olyan támogatókat találni, akiknek van országos szervezetsége, de ezek híján egyedül vágott neki – a társadalmi szervezetektől, mint mondja, udvarias elutasítást kapott, mondván: ez politikai kérdés, amiben nekik veszélyes állást foglalni.
A cselekvési kedvet visszaadni az embereknek
„Hogy egy politikus hajlandó-e alávetni magát annak, hogy ellenőrizhető vagy sem, ez erkölcsi kérdés, és ennek az üzenetértéke fontos: az, hogy politikai szervezettől függetlenül a magánembereknek van lehetősége arra, hogy összefogjanak. Ez egy jelzés, nem is feltétlenül a politikusaknak, hanem sokkal inkább a magánszemélyeknek, hogy ha akarunk és tudunk összefogni, akkor bármit elérhetünk” – hangsúlyozta Seres Mária. „És ne higgyük azt, hogy a politikusok mindent meg tudnak oldani egymás között. Őket mi választjuk, és igaz, hogy ők igazából csak négyévente kíváncsiak a véleményünkre, de bízom abban, hogy a következő ciklusban sok olyan képviselő kerül be, aki nem lobbiszíntérnek tekinti majd a Parlamentet, hanem valóban a köz-munkát szeretne ott végezni.” És mindenhol kell egy első fecske: „Számomra idegen területbe vágtam, de látom, hogy meg lehet csinálni, csak elhatározás kérdése. Ezt a cselekvési kedvet kell visszaadni az embereknek, és talán ebben példát tudok mutatni, ha nem is tízmilliónak, de annak a 200 ezernek, aki aláírja az ívet, annak biztosan.”
