Akik „letaplózzák” a képviselőket

Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Kocsmai stílus és látszatpolitika Szegeden

Fotók: Gémes Sándor

A „kocsmai politizálástól” a büntetőügy gyanújáig címmel tartott a hét első napján sajtótájékoztatót Kalmár Ferenc, a KDNP szegedi frakcióvezetője és Haág Zalán frakcióvezető-helyettes. A Kereszténydemokrata Néppárt új, Victor Hugo utcai székházában a képviselők a négyéves önkormányzati ciklus első két évét értékelték.

Az őszi „ciklusfelező értékelőn” először Haág Zalán beszélt a címben is megfogalmazott problémáról, a városvetetés közgyűléseken tapasztalt lekezelő, nem éppen az ülésterem díszes fala közé illő hangneméről, stílusáról. A frakcióvezető-helyettes szerint az MSZP-SZDSZ koalíció felől érkeztek már olyan alpári jelzők is az ellenzék tagjai felé, mint például a „tapló”, de gyakoriak az olyan célzások is, melyek burkoltan bár – legutóbb például a Pulcz utca kapcsán – de szintén komoly sértéseket tartalmaznak.

A stílus maga az ember

A képviselő hozzátette, miközben kocsmai stílussal fűszerezett, határozott polgármesteri kommunikáció folyik, addig mindez a magabiztosság a városházán kívül, a valóságban egyfajta Patyomkin-politizálásban manifesztálódik: a látszat a fontos, nem a tartalom. Az eurorégiós versenytársaink egyre távolabbra kerülnek, épp úgy, mint a hasonló adottsággal rendelkező alföldi városok, mint például Kecskemét, Debrecen. Míg a választások idején évi négy-ötszáz új munkahely megteremtését vállalta a polgármester, addig a statisztikák szerint Szegeden nőtt a munkanélküliek száma. Kalmár Ferenc párttársa szavaihoz kapcsolódva elmondta, érezhető, hogy Szegeden folytatódik az erőpolitizálás, ami azt jelenti, hogy bármilyen lényegi párbeszéd nélkül minden körülmények között végrehajtani Botka László akaratát. Fontos döntéseknél sem az ellenzéknek, sem az érintetteknek, az érdekvédelmi, szakmai, civil szervezeteknek nem hallják meg a javaslataikat. Az MSZP-SZDSZ tagjai pedig statisztaszerepet vállalnak a közgyűléseken. Ez látszik a helyi napilap által közzétett statisztikából, ahol a legtöbb felszólalás az ellenzék soraiból történt. Akadt olyan kormánypárti képviselő is, akinek bár körzete van, mégis kétéves csend után szólalt fel legutóbb.

Kívül csinos, belül romos

„Ezért amikor Botka László azzal vádolja a Fidesz-KDNP frakciót, hogy folyton vele foglalkoznak, talán azért van így, mert a Tisza partján az erőpolitizálás hibáiért ő a felelős, szinte csakis ő, egy személyben jelenti a városvezetést” – így Kalmár. „Bár a látszatpolitikát Botka úgy értelmezte, hogy örül ennek a kifejezésnek, hiszen ezek szerint látszik a városon, hogy fejlődik, ez azonban nem így van. Konkrétan úgy lehetne ezt szemléltetni, mint a Tisza Lajos körút árvíz után épült belvárosi házainak a választások előtti felújítását. Kívül minden gyönyörű, a belső udvarok azonban romosak, legutóbb az egyik házban egy konzol zuhant az udvar kövére. Jól jellemzi a városvezetést az is, hogyan szabadul meg a problémás területektől. Az amúgy is nehéz helyzetben levő egészségügyet átadta az egyetemnek. (Egyébként a Botka kampányában 2000 ágyasra tervezett új klinikai tömbben jó, ha 200 ágy lesz.) Ez nem szakmai, hanem politikai célirányú döntés volt, hiszen évi százmilliós működtetési költségért cserébe a polgármester megszabadult az egészségügytől.” A képviselő kiemelte, hogy a városvezetés kiadja kezéből Pozsonyi Ignác városnak adományozott és kórháznak szánt Pulcz utcai ingatlanját is, illetve a legnagyobb természeti kincsét, hét termálkútját, amit az előző városvezetések mindegyike megvédett a privatizálástól. De Kalmár szerint Szeged politikai elitjének elmúlt két éve botrányoktól sem mentes. A tekecentrum-ügy, a Mars téri botrány és a Ligetfürdő-panama után a SZVSE-pálya eladása körüli visszásságok láttak napvilágot, olyannyira, hogy nyomozás is folyik hivatali hatalommal való visszaélés gyanúja miatt.

Élhető város, de meddig?

Összefoglalásként a képviselők elmondták, hogy az elmúlt két esztendő az elszalasztott lehetőségek évei voltak. Miközben a szegediek is a kormánypárti politika ellen szavaztak a 2008. márciusi szociális népszavazáson, és népszerűségben már Szegeden is beérte a jobboldal a baloldalt, Botka László mégsem a megfelelő következtetéseket vonja le. Ahelyett, hogy Szeged érdekében összefogna az ellenzékkel és az érdekképviseletekkel, kommunikációs és látszateszközökkel próbálja elfedni a valóságot. Ha ez a tendencia a következő két évben is folytatódik, akkor egyre nehezebb lesz Szegedet úgy aposztrofálni, hogy az élhető város…

Előző sztori

Felbukkant a Szegedi Vadaspark szökevény hiúza

Következő sztori

Göncz Kinga válasza Magyar Anna levelére