Kultúra

A történeti muzeológiától egy nemzetközi sikerig

A történeti muzeológiától egy nemzetközi sikerig

2008. szeptember 4., csütörtök
A történeti muzeológiától egy nemzetközi sikerig

Fotók: Gémes Sándor

Augusztus 20-a, nemzeti ünnepünk alkalmából Zombori István megyei múzeumigazgató Széchényi Ferenc-díjat kapott. Az igazgatót ebből az apropóból immár egyéves hivatali idejének értékelésére is kértük.

Hiller István

oktatási és kulturális miniszter Széchényi Ferenc-díjat adományozott a közgyűjtemény szakterületén dolgozó szakembereknek, akik magas színvonalú elméleti vagy gyakorlati tevékenységükkel, új módszerek kidolgozásával és alkalmazásával szolgálják szakmájukat - így szól a kitüntetés kísérőszövege.

- Milyen érzésekkel gondol a díjra, mely munkája elismerését látja benne leginkább?

- Úgy gondolom, hogy ezt a díjat még a történész-muzeológusi tevékenységem miatt kaptam. Mielőtt múzeumigazgató lettem, három évtizedig a múzeum történeti osztályának vezetőjeként dolgoztam. Ebben a minőségemben több konferencia szervezésében vettem részt, és jónéhány publikáció jelent meg a történeti osztály szervezésében. Ez tulajdonképpen arra vezethető vissza, hogy a történész-muzeológiának a Nemzeti Múzeumra alapozva a hetvenes évektől kezdve nagyon jó szakmai továbbképzési rendszere volt az országban, amely a legkülönbözőbb olyan szakmabeli, iparági és egyéb tevékenységre vonatkozott, mint például a fotók, bútorok, iparművészeti tárgyak, fegyverek stb. gondozása. Ezek a továbbképzések 1990-ben a rendszerváltással félbeszakadtak, de a szakma nagyon érezte a hiányukat.

- Így telt el tíz év...

- Igen, 2000-ben itt, Szegeden a Fekete Házban összehívtam egy konferenciát, amin azt fogalmaztam meg, hogy újra létre kell hozni a továbbképzési rendszert. Ennek nyomán a Nemzeti Múzeumra alapozva felújítottuk a magyarországi történeti muzeológiát, és létrehoztuk a MAMUTT-ot, a Magyar Múzeumi Történész Társulatot, ami hiányt pótolt az olyan nagy múltú szervezetek mellett, mint a Magyar Régészeti vagy a Néprajzi Társaság. Azóta minden évben két-, illetve háromnapos szakmai konferenciát tartunk, ami egyúttal továbbképzés is, felújíttattuk Budapesten a Nemzeti Múzeumban a történész-muzeológusi és raktáros továbbképzést. Az idei, szegedi szervezésű háromnapos szakmai továbbképzésre Szlovákiában került sor Dunaszerdahelyen, Galántán és Pozsonyban „Főúri hagyatékok a múzeumokban a Kárpát-medencében" címmel. Azt hiszem, ez a legutóbbi konferencia koronázta meg az eddigi történész-muzeológusi tevékenységemet, amely alapján ezt a díjat kaptam. Nagyon büszke vagyok rá.

Szakmai bravúr

- Alig több mint egy éve irányítja a Csongrád megyei múzeumi szervezetet. Hogyan értékelné az elmúlt hónapok munkáját?

- Összességében időarányosan elégedettek lehetünk ezzel az egy évvel. Ez a múzeum egy nagyon jó csapat, amelynek az elmúlt nyolc-tíz esztendőben nem volt megfelelő vezetése. Úgy érzem, hogy sikerült a munkatársaimat ösztönöznöm, és az ő képességeiknek megfelelően felgyorsultak a tevékenységeink. Az elmúlt időszak gazdag volt nagyobb kiállításokban mind Szegeden, mind a vidéki múzeumokban. Szegeden felújítjuk a Varga Mátyás-házat, halad a Várban a kőtár rendbehozatala, újramegnyitása, a Vár középkori templomának ásatása; nyáron megtörtént a parkosítás, a védendő részek különböző kamerarendszerekkel, érzékelőkkel való ellátása, így a biztonság terén nagyon sokat léptünk előre. Szimbolikus jelentőségű dolog, de annak is nagyon örülök, hogy a múzeum tetejére visszakerült a zászló!

- És most itt vannak a bibliai műkincsek...

- Ez a legfrissebb

Biblia-kiállítás

olyan nemzetközi siker, ami megintcsak kollégáim felkészültségét bizonyítja: egy ilyen hatalmas, mintegy négymilliárd forint értékű kiállítást sikerült megrendezni három akkora teremben, amekkora soha nem volt még a szegedi múzeumban - ez önmagában is szakmai bravúr, és remélem, hogy ezt a közönség látogatása is igazolni fogja. Terveink között szerepel, hogy a Boross József utcai raktárunk eladása révén jövőre egy új nagy, igazi európai szintű raktár- és restaurátorközpontot fogunk létrehozni, amelynek reményeink szerint a szakma a csodájára fog járni.

Együttműködés az egyetemmel

- Ismert a múzeum és az egyetem régészeti tanszékének együttműködése, legutóbb azonban az új tanszékvezető, Révész László hivatalba lépését követően a múzeum több munkatársa, akik korábban a tanszéken is oktattak, abbahagyta oktatási tevékenységét. Veszélybe kerülhet az együttműködés?

- Mi a tanszékvezető úrral rendeztük a helyzetet. A szegedi egyetemi régészképzésnek meghatározó, gyakorlati része a múzeumra épül. Ez az együttműködés továbbra is megmarad, és én ehhez ragaszkodom is, nagyon szeretném, ha a múzeum és az egyetem - és a tanszékvezető úrral ebben megállapodtunk - különböző rendezvényeket, konferenciákat a jövőben együtt is rendezne; a múzeum ehhez az erkölcsi-anyagi támogatását biztosítja. Valóban úgy alakult, hogy egy-két kollégám visszalépett az oktatástól, de szeretném hinni, hogy a jövőben ismét megjelennek majd oktatókként is, kétségtelen azonban, hogy most az autópálya nyomvonalán történő feltárási munkák révén nagyon le vannak kötve a munkatársaim. Az egyetemmel nagyon jó kapcsolatot ápolunk, a régészeti, a történeti és néprajzi tanszékek mellett most az antropológiai tanszékkel is szeretnénk kapcsolatainkat szorosabbra fűzni.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.