„Összeállt a darab” – így válaszolt kérdésemre Zsuráfszky Zoltán, az augusztus 9-én és 10-én látható szabadtéri produkció, a Benyovszky rendező-koreográfusa a főpróba előtt.
– A próbák tükrében beváltja a darab a várakozásait?
– Összeállt a darab, ehhez a nagyon különleges témához gyönyörűen megértették a táncosok is, hogy én mit szeretnék csinálni, szeretik a zenét, mindenki érti a dolgát, és remélem, hogy most már készen vagyunk.
A darab utazik a történelmi időben, a földrajzi térben, és a szabadtéri programjában pedig ősbemutatóként. A nemzetközi néptáncfesztiválra ideérkezett csoportok mind-mind azokról a tájakról jöttek, amelyek Benyovszky életének fontos állomásai voltak, felvidéki birtokainak visszaszerzésén át a lengyel forradalom eseményeibe való bekapcsolódásán át, az orosz fogságon, a japán partokon való kikötésen át, majd a Madagaszkárra való érkezésig Franciaországon keresztül.
Plusz negyven fokban hógéppel
– A tegnapi közönségtalálkozón hollywoodi élményt ígért a közönségnek. Show-szerű is lesz a darab?
– Nem, megmaradunk a néptánc formanyelvében, de filmszerűen szeretnénk egyes eseményeket megjeleníteni: a plusz negyven fok dacára hógéppel dolgozunk, szibériai vonulás hatalmas bundákban, bábokat is alkalmazunk – ilyen típusú modern, vagy legalábbis olyan eszközöket is használunk, amelyek szokatlanok a néptánctól, de a látványba mindenképpen beleférnek.
– Milyen együtt dolgozni Szarka Tamással?
– Tamással dolgoztunk már együtt, én még tánctanárként, mikor még autentikus zenét játsszó táncházi zenészek voltak. Örömmel hallgattam és figyelem a Ghymes együttes jubileumi évadát. Mi megtaláltuk egymást, Tamás gyökerei, zenei világa, az, hogy a világzene sem áll jelenleg a Ghymes együttestől távol, ez azt hiszem, hogy olyan szabadságot ad egy rendező-koreográfusnak, hogy a Ghymes zenéjére nagyon jó koreográfiát lehet készíteni.
Megosztottuk a feladatot, ő természetesen zenei rendezőként a saját zenekarával is dolgozik, de a dramaturgiai elemeket is átbeszéljük vele.
– Sok előkészületet igényelt utánézni a különböző népek táncának?
Ez egy életfelfogás, ez a folyamatos ars poeticám, a munkásságom, de a Benyovszky-darabra nagyon alaposan készülni kellett, alaposan neki kellett feszülni a dramaturgiai pontoknak.
Kimagasló esemény
– A saját pályáján most hol helyezné el a Benyovszkyt?
– Körülbelül hat hete fejeztem be az „István, a király” koreográfiáját, és most megszületett a Benyovszky. Egy hét múlva az „István, a király”-koreográfiám a Dóm téri színpadon lesz látható, amire 20-30 ezer embert várunk, a Benyovszkyra ha kétszer négyezer ember kijön, az már nagyon nagy élmény lesz nekem. Igen jelentős esemény az életemben, hogy a Dóm térre kérnek fel. Nagyon szeretek itt dolgozni. 1996-ban a Sámántáncot, 2005-ben a Boldogasszony vendégséget rendeztem, most pedig itt a Benyovszky. Remélem, hogy ezek az elmúlt munkáim, így a Benyovszky alapján is kapok majd új lehetőségeket itt a Dóm téren. Egyáltalán nem végállomásnak tekintem tehát a Benyovszkyt, hanem egy olyan utat látok, aminek nagyon komolyan ki vannak jelölve a pillérei, és ezen a Benyovszky egy nagyon erős pillér: nagyon sok újszerű dolog, megoldás született benne, az ősbemutató ereje, az új zenéje, a vadonatúj koreográfiája, mind hallatlanul fontossá teszik számomra a ezt a bemutatót.
Nagyon köszönöm a kollégáimnak, Simoncsics Jánoséknak, hogy segítették a munkámat, köszönöm a szabadtérinek, Bátyai Edina igazgatónőnek a lehetőséget. És köszönöm a szólistáknak, a táncosaimnak, munkatársaimnak a világosítóktól a díszlettervezőkig, mind-mind olyan fontos feladatokat látnak el, amik nélkül nem jön létre a darab, a háttérben dolgozó kollegák nélkül, hiszen nemcsak Rátóti Zoltán, Szarka Tamás és Zsuráfszky Zoltán kell ehhez a darabhoz, hanem ezek az emberek a munkájukkal ott ragyognak a Dóm téren – ezt köszönöm mindenkinek…
