Ősbemutató: Benyovszky a saját útját járja

Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Fotók: Gémes Sándor

A kettő, sőt inkább a három az egyben koncepciója bevált: az is kapott valami pluszt, aki csak zenekart élőben hallani jött, mint ahogy az is, aki a népek táncának ritmusára volt kíváncsi nagyszínpadra rendezett keretek között. Szombaton este sem koncertet nem hallgathattunk, sem néptáncgálát nem láthattunk, akképpen, ahogy korábban módunk volt, de a lábdobogással kísért tapsviharból ítélve utóbb ezt nem bánta senki. A premier ráadástáncának végére a közönség úgy érezhette magát, mintha egy új műfaj születésénél bábáskodott volna.

Azt eddig is tudtuk, hogy a néptáncnak és Ghymesnek külön-külön is megvan a közönsége Szegeden. Az utóbbi évtizedekben tapasztaltuk, hogy a minőségi felhozatal mellett sem egyszerű vállalkozás egy néptáncgála vezető motívumának vagy kerettörténetének kiötlése, hát még annak színpadra varázslása a soknemzetiségű tánccsoportokkal. Óriási teret kell itt a Dóm téren kitölteni tánccal és zenével, térben és időben. A rendezőnek ráadásul borzasztóan rövid idő alatt kellett összecsiszolnia profikat és amatőröket. Ha jól láttam, minden egyes nemzeti táncait előadó csoportot saját bandája kísérte, a díszletek félig takarásában. Ezek egymást követő kiállásait kellett a Ghymesnek elcsípnie, ami az önálló színpadi jelenléthez szokott profiknak mindenképpen szokatlan feladat lehetett.

Az előadást megelőző nyilatkozatok hangsúlyossá tették, hogy itt valami másban lesz részünk, mint amit “néptáncgála” címén megszoktunk : Zsuráfszky Zoltán, a rendező-koreográfus hollywoodi produkciót ígért, míg Szarka Tamás valami varázslatosat. Az ősziesre fordult időjárásban – bár jól felöltöztem – ezért fáztam némileg az összhatástól. A prológus zeneileg meggyőző volt, mindjárt az elején kiderült, leendő slágereket ismerünk majd meg első kézből. Az, hogy a kor megidézését barokkosan kezdték, s nem népiesen, megnyugtatott, valódi értelemben vett színházi produkcióban lesz részem. A funkcionális díszlet, az inkább kellékekkel operáló megoldások ezt tovább erősítettek bennem.

A felvidéki hangulatot megelevenítendő – elsőként – a szlovákok léptek színre, s ekkor jöttem rá, hogy az ő talpalávalójukról nem a Ghymesnek kellett gondoskodnia, azt saját zenekaruk hozta magával, illetve, hogy ez így lesz a továbbiakban is. Kezdtem érteni a koncepciót, bár a főszereplő megkettőzésének indoka (Rátóti Zoltán kontra Fitos Dezső, a narráció megszemélyesítésnek okán) csak nem akart leesni. Fölöslegesnek tűnt, azonban beláttam, az átállásokat nagyban segítette. Az sem volt világos, miként oldják majd fel e kettősséget, de a végén Benyovszky révbe érvén csak leszállt saját életének hajójáról, s mintegy “happy end”-ként átvette a múltját végigtáncoló énjétől a főszerepet.

A fináléba torkolló madagaszkári afrodallamok az egyedüliek, melyeket a Ghymes húzott, illetve tamtamolt el a fekete táncosoknak és a hozzájuk csatlakozó sokadalomnak. Ez a nóta pedig már-már “dzsungelkönyvésre” sikeredett, akár egy musical záróakkordjaként is elment volna.

A nemzeti néptánccsoportok közül nekem a franciák produkciója tetszett a legjobban, illetve a szegedi Százszorszép Gyerekház apró “kínai-japán” táncosai. De ki-ki döntse el maga, milyen is ez a Benyovszky, és milyenek a szereplői, hiszen vasárnap a Duna Televízió jóvoltából felvételről, este nyolc órától megnézhetik a tegnapi premiert. (Ahhoz képest, hogy ugyanaznap este kilenckor kezdődik az utolsó – és egyben második – előadás a Dóm téren!)

A közönség reakcióiból ítélve a Benyovszky nagy siker lehet, de abban biztos vagyok, hogy a koreográfiát és a Ghymes kitűnő zenéjét kivéve kőszínházi vagy vetített változatában – a saját útját járva – sokat fog módosulni… Hiába, kis helyen több profi fér el, ha épp nincs ott is néptáncgála.

no images were found

Default thumbnail
Előző sztori

Szocialista lélegeztetőgéptől az antiszocialista inkubátorig

Következő sztori

NB III: Volán-rajt idegenbeli vereséggel

Legutóbbi hasonló cikkek