Elmaradt boszorkányper

Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Megijedtek. Elmondom azt is, hogy miért. Először is az európai boszorkányperek történelméből megállapítható, hogy a perbe fogottak – s többségében kivégzettek – nemek közötti aránya 20 és 80 százalék a nők javára. Szóval az igazságszolgáltatásnak e parázs heve nemcsak nőket barnított egészen porhanyóssá, hanem.

A II. Szegedi Boszorkányfesztivál programfüzetében olvastam, hogy e rangos rendezvény fővédnöke, Ujhelyi István volt államtitkár, országgyűlési képviselő, a mezei védnöke pedig Szentgyörgyi Pál alpolgármester, akik július 9-én a megnyitó ünnepségen beszédet mondanak. Elmentem, naná! Ők viszont nem – és ez a nem komoly gondolkodásra késztetett. Rögvest utánaolvasva Szeged boszorkányos történelmének szép lassan világos lett tisztségviselőink távolmaradásának oka is.

Megijedtek. Elmondom azt is, hogy miért. Először is az európai boszorkányperek történelméből megállapítható, hogy a perbe fogottak – s többségében kivégzettek – nemek közötti aránya 20 és 80 százalék a nők javára. Szóval az igazságszolgáltatásnak e parázs heve nemcsak nőket barnított egészen porhanyóssá, hanem.

Bizony, kedves férfitársaim, a történelemnek abban a kegyetlen korszakában minket is máglyahalállal büntettek, ha a nép úgy gondolta, hogy. És volt, amikor úgy gondolta. Ez a tény pedig önmagában is rémisztő.

De mondok egy konkrét példát, amely teljesen éghetővé… izé, érthetővé teszi Szentgyörgyi és Ujhelyi hiányzását. (Erre mondaná minden körültekintő, nemes szívű osztályfőnök, hogy: igazolt.)

Szeged. Igen barátaim, a mi napfényes városunk. Itt zajlott ugyanis Magyarország leghírhedtebb boszorkánypere 1728-ban, ahol egyszerre tizenhárom embert égettek el. A haláleseteknél azonban sokkal érdekesebb az, ami ezeket a szerencsétleneket a máglyára jutatta.

A boszorkányüldözések abban az időben társadalmi és természeti események együtthatása okán indultak el. A szegedi eset közvetlen kirobbantó oka egy hatalmas aszály volt, amikor is elterjedt a városban az a hír, hogy a boszorkányok eladták a töröknek az esőt. Emellett volt árvíz a megelőző években, éhínség, pestis. Egy másik tényező volt, hogy a város lakosságának száma nagyon megnőtt a 18. század elején: a török hódoltság után 1700-ban háromezren voltak, 1709-ben hatezren, és 1728-ra már tizennégyezren. Rengeteg bevándorló volt tehát: szerbek, németek, magyarok. A városon belül különböző pártok harcoltak; a város irányításáért például egy német és egy magyar párt. Mindezek a konfliktusok szerepet játszottak abban, hogy néhány elszigetelt boszorkányvádból hirtelen olyan vádaskodás lett, amire leginkább a „mindenki mindenki ellen” volt a jellemző. A boszorkányüldözések egyik irányítója a német párt egyik vezetője, Podhradszky György volt, az egyik áldozat, Rózsa Dániel pedig a magyar párt képviselője. Rózsa Dániel perbefogása mai napig nem tisztázott. Ami biztos, hogy Kökényné Nagy Anna bábaasszony, az elsőként megvádolt „boszorkány” nevezte meg a gonosz had kapitányának a város egykori főbíráját – hosszas kínzások után.

Szóval a történelem eme homályos éveiben botorkálva bárki könnyedén rátalálhat a maga igazságára. Talán így járt Szentgyörgyi és Ujhelyi, akik Rózsa Dániel perbefogása mögött politikai, koncepciós eljárást fedeztek fel. Igen, megijedtek. Talán attól tartottak, hogy ezen az istenadta szegedi népen ismét úrrá lesz a babonás áhítat. Aztán amolyan spontán felkelés közepette perbe fogják majd városunk becsületes elöljáróit.

Szentgyörgyit mint a sportingatlanokat eltüntető-átminősítő mágust, Ujhelyit pedig – a Zuschlag-ügy okán – mint szabadulóművészt…

Előző sztori

Családi hétvége volt a Partfürdőn

Default thumbnail
Következő sztori

Vasutassztrájk - több helyen szünetel a közlekedés

Legutóbbi hasonló cikkek