Sokkal több ilyen alkalomra lenne szükség, hogy összejöjjünk, egymásra találjunk, eggyé váljunk saját titkos, hétköznapi történeteinkkel, lakhelyünk, mindennapjaink főterén. A régmúltban voltak közös ünnepeink, melyeken rangra, nemre és korra való tekintet nélkül mindenki részt vehetett, amikor még egy nyelvet beszéltünk. A képzelet és valóság akkoriban még nem vált el ennyire egymástól, pőrébbek voltunk, kevesebb volt a takargatnivalónk. Ezekből az időkből mára csupán a színház misztériuma maradt érintetlen, s most nem mi mentünk be szentélyébe, hanem az jött ki közénk, megnyilvánulni, felfoghatóvá, megismerhetővé válni.
A kétszemélyes kanadai Les Sages Fous társulat “Bizzarium: Aquarium“-ának bárkája három éjszakán át keresett kikötésre alkalmas helyet Szeged belvárosában a városlakók érdeklődésének sodrásában. A szombat estére összegyűlt – megállított, feltorlódott – mintegy háromszáz fős nézősereg örvénye magába szívta, a képzelet óceánjának mélyébe rántotta a játszókat, akik mintha csak erre vártak volna jó előre magukra öltött búvárruhájukban.
Abban a mélységben, melyben még nem roppan össze az ember, a hullámzás ringatta, kiismerhetetlen áramlatok kavarta mindenségben indulhattunk alkalmi hőseinkkel felfedező útra. Az alámerülés terének könnyedségét visszaadó mozgásuk, szellemes bábjátékuk szavak nélkül, esetenkénti bugyborékolás közepette mesélte el a talált igazgyöngy történetét. Ezt az értéket próbálták felszínre hozni, s e küldetésüket az utolsó percekben siker koronázta, bár alig bírták már szusszal. Mire lejárt a hátukon hordott, ötven percre hitelesített palackjaik ideje, ha fuldokolva is, ismét felmerültek közénk, hogy hajójukra kászálódva úgy tűnjenek el az utcák, házak alkotta szorosok útvesztőjében, mintha soha nem jártak volna itt, közöttünk…
A művészek az Északi-tengeri Gdansk fekete városából a mi THEALTER fesztiválunkat útba ejtve, Gorlitzet érintve az adriai fehéren szikrázó Zadarba tartanak. A tengerentúlon és Európában közel ötven fesztiválon kápráztatták el eddig közönségüket. A szabad színházak nemzetközi találkozójának vasárnapi zárására egy tovább hízó igazgyöngyöt hagytak hátra nézőikben, akik a mindennapok szürke mélyébe visszazuhanván ismét a kagylók kemény héjához hasonlatosan bezárkózhatnak önmagukba – titkon egy következő ilyen alkalomra várva.
