Visszakacsintana bizony a Kádár-korszak, de megérné Botkáéknak. Kis ráfordítás itt, nagy pénz amott, és végre senki nem sírna, hogy elveszik a fürdőjét! Nem is értem, miért nem vágnak bele? Vagy egyszerűen csupán ilyen magasról tesznek az egészre, a köznépre, közpénzből?
Olvastam valahol, hogy a a hattyasi szennyvíztisztítónak köszönhetően tisztább víz ömlik a Tiszába, mint amilyen a szőke folyóban folydogál. Hallom a megyei tiszti főorvost, amint azt mondja, nincs baja a Tiszának, az köszöni, most jól van, csak éppen nem szabad benne fürödni Szegednél. Egészségügyi szempontból sem az itteni folyami víz, sem a folyami úszás nem ártalmas. Ettől függetlenül – balesetvédelmi és víziközlekedési szempontok miatt – tilos a fürdés, szól az indoklás. A szabályok meg azért vannak, hogy betartsuk őket. Pont. Nincs apelláta. Tetszene fürdőbe járni, ott úszkálni!
A Partfürdő árnyastól, kiszáradt medencéstől az Ifjúsági Ház Kht. tulajdonába ment át, azóta nem begyere ott pancsolni. Pedig… Bontják a Gombát is, ezen a nyáron ott sem csobbanunk már… Az időközben összevont fürdő és sportigazgatóság tehát a város szívében a Ligetfürdőn és az újszegedi sportuszodán osztozik. Ne feledjük az Anna fürdőt és a Szikit sem! Ez is több a semminél.
A nép meg amúgy sem jár strandra, mert ilyen úri huncutságra nem telik – és nem is fog jó ideig – a családi büdzséből.
Mindezek ellenére a szegedi polgár még vágyhatna vízpartra, szabad strandra, amennyiben meg lennének teremtve az emberhez méltó ott tartózkodás feltételei. Teszem azt, lenne néhány pár tusoló, öltözőkabin, illemhelység, némi árnyékvető. Hogy csak a legfontosabbakat említsem. Mert kocsma, az mindenütt van, mert az kell, mert az megéri valakinek.
Ha rajtam múlna, nem adnék ki működési engedélyt e pléhkocsmákra, csak a fenti feltételek biztosítása mellett. Hogy úgy nem érné meg? Egy próbát csak tehetnénk! Talán ismét megtelne a part homokozó kissrácokkal, röplabdázó, turulozó, pokrócos fiatalokkal és a félrehúzódva nyugalmukat kereső nagyszülőkkel, fehér csónakos vízimentővel.. És talán valamelyik úszóház visszatérne a merülőkosaras Tisza-vizes medencékhez, mint anno.
Visszakacsintana bizony a Kádár-korszak, de megérné Botkáéknak. Kis ráfordítás itt, nagy pénz amott, és végre senki nem sírna, hogy elveszik a fürdőjét! Nem is értem, miért nem vágnak bele? Vagy egyszerűen csupán ilyen magasról tesznek az egészre, a köznépre, közpénzből?
Mondhatják, miket hordok itt össze, még hogy strandélet a Tiszának partján, a vizek évében, hova gondolok! Meglehet, a tikkasztó forróság mondatja velem ezeket, napszúrást kaptam. Tényleg: miért nem a folyópart lágy homokjában – hátamban a naplementével – hasonfekve, olvasgatva zárom e napot egy laza fröccsöt kortyolgatva?
Mert az olcsósított fröccs már adott, meg a strandtalanság a köbön!
