Horthy és Szeged (I.)
Fotók: Gémes Sándor
Horthy Miklósról és a nevével fémjelzett korszakról rendeznek konferenciát a hétvégén az újszegedi Rendezvényházban. Az esemény kapcsán röviden bemutatjuk a kormányzó és Szeged kapcsolatát. Városunk ugyanis fontos pontja Horthy politikai pályának, hiszen itt lett hadügyminiszter, és itt kezdte meg (az őt később a hatalomba segítő) Nemzeti Hadsereg megszervezését is.
Szegedet 1919 márciusában francia csapatok szállták meg. Semleges városnak nyilvánították, és döntöttek a városi polgári közigazgatásnak a – Bétrix ezredes vezette francia városkormányzóság alá rendelt – visszaállításáról. Ezzel áprilisra a francia csapatok – egyre szorosodó, kezdetben laza – kordonja fokozatosan elszakította a várost a Tanácsköztársaság államától. 1919. április 24-én Gömbös Gyula a bécsi ellenforradalmi csoport képviseletében Szegedre érkezett, és megkezdte a helyi Antibolsevista Comite (ABC) szervezését (amely első nyilvános nagygyűlését csak május végén tartotta). Az ABC fő föladataként a szervezők a következőket jelölték meg: a politikai vezetés átvétele és nemzeti érzelmű fegyveres erők szervezése.
„Szegedország” hadügyminisztere
1919. április 30-tól az egyik helyi lap, a Szegedi Vörös Újság ismét régi nevén, Szegedi Friss Újság címmel jelent meg. Május 4-én az alsóvárosi templomban a katonák már fölvarrt rangjelzéseikkel vettek részt Zadravecz István ferences házfőnök miséjén, akinek beszédének alapgondolata volt, hogy „Legyen úgy, mint régen volt”. Szegeden, a Klauzál téren gróf Károlyi Gyula kormányát 1919. június 2-án eskette föl Zadravecz páter, majd szónoklatában a nemzeti öntudat magyarság körében való ébresztésének és a „régi édes Haza” visszaszerzésének a fontosságát emelte ki. A kabinet megalakulása után a francia városparancsnokság „Szegedország” gazdasági, politikai és igazgatási életének irányítását a Károlyi-kormány hatáskörébe utalta. Június 12-én jelent meg először a kormány hivatalos lapja, az Új Magyarország.
Horthy Miklós 1919. június 5-én érkezett Szegedre, ahol – Bokor Pál emlékiratai szerint (Szegedországtól Magyarországig. 1939) – a következő szavakkal állt az ellenforradalmi kormány szolgálatába: „Nem hallgathatom Kenderesen a fű zúgását, amikor szerencsétlen hazám porban fekszik.” Hadügyminiszteri esküjét ugyanaz nap déli tizenkét órakor tette le a Széchenyi tér és Vörösmarty utca sarkán álló törvényszéki palotában Károlyi Gyula miniszterelnök kezébe. „Én, Horthy Miklós esküszöm az élő Istenre, hogy Magyarországhoz és ennek alkotmányához hű leszek, a hivatali titkot megőrzöm, a hivatalommal járó kötelességeket részrehajlatlanul, lelkiismeretes pontossággal és legjobb tehetségem szerint teljesítem. Isten engem úgy segéljen.”
A Nemzeti Hadsereg fővezére
Első hadparancsát – a Nemzeti Hadsereg fölállításáról és küldetéséről – 1919. június 9-én adta ki. „A vörös terror leküzdésére, valamint a törvényes rend és biztonság helyreállítása céljából a Magyar Nemzeti Hadsereg felállítását elrendelem. A hadsereg a nemzetet szolgálja és a nemzeti kormány honvédelmi, rendfenntartási eszköze; pártérdeket nem szolgál, a tényleges szolgálatot teljesítő egyének a politikai pártéletben részt nem vehetnek. Az 1918. október 31. óta szétzüllesztett katonai szervezet helyreállítandó, a fegyelem és a szolgálati rend biztosítandó.”
1919. július 5-én a francia megszállók és az antant bizalmát nem élvező gróf Károlyi Gyula lemondott kormányfői hivataláról. Ezen a napon este a Szegedi Nemzeti Színházban a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) díszelnökévé választották Horthy Miklóst, akit aztán az összegyűltek hosszan ünnepeltek. Horthy a (mai Dózsa György utcában álló) patinás Kass Szálló egyik első emeleti részében rendezkedett be. Szegeden egyik fő támogatója a konzervatív ferences házfőnök, Zadravecz István – és a vezetése alatt álló alsóvárosi parasztpolgári réteg – volt. A későbbi kormányzó szinte minden nap ellátogatott Alsóvárosra, ahol Zadravecz páterrel ideológiai kérdésekről, politikai tendenciákról és perspektívákról beszélgettek. A nagyhatású szónok Zadravecz nyilvános szerepléseikor később gyakran párhuzamot vont a Szegedről való indulás hasonlatából kiindulva, a kormányzó Hunyadi János és Horthy Miklós, valamint – elég szerénytelen módon – a ferences Kapisztrán Szent János és saját maga között. Ezt az analógiát – a tizenötödik századi nemzeti uralkodócsalád sikereinek hosszú sorolásával – a harmincas évek végén, negyvenes évek elején is hangoztatták, így kísérelve meg történetileg megalapozni Horthy dinasztiaalapítási kísérletét. Zadravecz István és Horthy jó kapcsolatának jele, hogy a kormányzó később a katolikus tábori püspöki székbe ültette szövetségesét.
Pénzgyűjtés és zászlószentelés
1919. július 12-én P. Ábrahám Dezső – elsősorban monarchiakorabeli vezető hivatalnokok és politikusok részvételével – alakított kormányt. Ebben a kabinetben Horthy már nem vállalt szerepet, azonban az új miniszterelnök a kormányalakítást követő napon a Nemzeti Hadsereg főparancsnokává nevezte ki. 1919 júliusában a szegedi baloldali és liberális polgárok és politikai csoportok követelni kezdték, hogy Gömbös és Horthy hagyják el a várost. Ugyanezekben a napokban Zadravecz István házfőnök és Szombathelyi Béla alezredes fölkereste Löw Immánuelt – a nagyhírű tudós (filológus, művelődéstörténész és botanikus) szegedi főrabbit – azzal a – végül nem is eredménytelen – kéréssel, hogy a szegedi zsidó nagytőkések támogassák anyagilag a Nemzeti Hadsereg szervezését.
1919. július 19-én tartotta a Nemzeti Hadsereg zászlószentelési ünnepségét a Mars téri laktanyában. A Szűz Máriát is ábrázoló, Cum Deo pro Patria et Libertate föliratú zászló alatt vonult be Horthy 1919. november 16-án Budapestre. A zászlóanya Kelemen Béláné – az ellenforradalmi kormány történetét összeállító (1923) Kelemen Béla államtitkár felesége – volt. Horthy ekkor így szólt a katonákhoz: „Ismerem Szeged népét, Kossuth nemzetének büszkeségét. A szegedi katonák már a háború alatt megmutatták, hogy hazájukért képesek életüket és vérüket áldozni. Vegyétek most is ezt a zászlót, e drága kincset, és jelszavatok legyen: Ezzel vagy ezen!” Horthy hadserege 1919. augusztus 4-5-én indult el Szegedről a Dunántúlra. (Prónay Pál tiszti különítményeseinek első állomása a Szeged melletti Szatymaz volt, ahol tíz kommunistát végeztek ki.) A fővezér augusztus 13-án hagyta el repülőgépen a várost, és utazott Siófokra.
Folytatjuk…
Életrajz: Horthy Miklós
Nagybányai Horthy Miklós 1868. június 18-án született Kenderesen. Régi magyar protestáns nemesi családból származott, amely még a 17. században kapott nemesi oklevelet II. Ferdinánd magyar királytól. Apja, nagybányai Horthy István a főrendiház tagja volt, édesanyja dévaványai Halassy Paula. A debreceni református kollégiumban tanult, majd 1886-ban elvégezte a fiumei tengerészeti akadémiát. Aradon kötött házasságot 1901-ben a római katolikus vallású jószáshelyi Purgly Magdolnával. Négy gyermekük született. Magdolna (1902-1918) fiatalon meghalt vörhenyben. Paula (1903-1940), előbb vitéz fái Fáy László földbirtokos, majd gróf Károlyi Gyula felesége lett. István (1904-1942) a MÁV főmérnöke, majd kormányzóhelyettes volt, repülőgép szerencsétlenségben halt meg Ukrajnában. Miklós (1906-1993) brazíliai nagykövet volt, neje gróf Károlyi Mária Consuelo (1905-1976).
Horthy 1909 és 1914 között Ferenc József császár és király szárnysegédje volt. Az 1912. évi mozgósításkor fregattkapitányként a Budapest hajó parancsnoka volt. Az első világháború kitörésekor 1914-ben sorhajókapitányként a Habsburg csatahajó parancsnoka, majd a Novara gyorscirkáló parancsnokságát vette át. Az olasz hadüzenetkor az olasz partokat bombázó flotta jobbszárnyát vezette. Az 1917. májusi otrantói ütközetben súlyosan megsebesült. Gyógyulása után mint a Prinz Eugen parancsnoka működött. 1918. februárjában Cattarónál elfojtotta a matrózfelkelést. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának utolsó főparancsnoka az őszirózsás forradalom után visszavonult kenderesi birtokára, majd Szegeden Károlyi Gyula kormányában elvállalta a hadügyminiszteri tárcát. Károlyi lemondása után a Nemzeti Hadsereg fővezére lett. A proletárdiktatúra bukása után vonult be Budapestre 1919. november 16-án.
A nemzetgyűlés 1920. március 1-jén megválasztotta Magyarország kormányzójának. Annak ellenére, hogy a királyság mint államforma fönnmaradása mellett volt, mégis 1921 márciusában és októberében megakadályozta IV. Károly visszatérését. 1921-ben Bethlen Istvánt bízta meg kormányalakítással. 1927-ben megalakította a kétkamarás országgyűlést. A háborúban és az ellenforradalom idején érdemeket szerezettek magjutalmazására létesítette a Vitézi Rendet, 1930-ban pedig a Corvin-lánc és Corvin-koszorú kitüntetést. Államfősége idején többször kiterjesztette a kormányzói jogkört. 1942 elején a kormány létrehozta a kormányzóhelyettesi intézményt, majd fiát, Horthy Istvánt kormányzóhelyettessé választotta a magyar parlament. Belpolitikájában egyaránt határozottan lépett föl a baloldali és jobboldali szélsőségek ellen, Az úri középosztály mellett a konzervatív nagybirtokos és nagytőkés csoportokra is támaszkodott. Külpolitikájában – amelynek fő célkitűzése a revízió és a területgyarapodás volt – a nyugati hatalmakkal kereste a kapcsolatot. Ez a Berlin-Róma tengellyel való szövetségkötéshez vezette és a második világháborúban való részvételhez. A háború menetében való fordulat után a háborúból való kilépést fontolgatta, és ennek érdekében különböző puhatolózásokba kezdett az angolszász nagyhatalmaknál. A Kállay Miklós vezette magyar kormány különbéke kísérletei azonban rendre meghiúsultak. A náci német csapatok 1944. március 19-én megszállták az országot, és Horthy kénytelen volt kinevezni az új németbarát Sztójay-kormányt. 1944 októberben kísérletet tett a háborúból való kilépésre. Ezt megakadályozta a német segítséggel végrehajtott nyilas puccs. A személyes védelmet biztosító német ígéret fejében lemondott Szálasi Ferenc javára. A háború befejezése után egy ideig Németországban volt amerikai fogságban. A jugoszláv kormány kiadását mint háborús bűnösét többször is kérte, de az Egyesült Államok ezt megtagadta. A nürnbergi perben (1946) tanúként hallgatták ki. 1949-ben Portugáliában telepedett le. Estorilban halt meg 1957. február 9-én. Először a lisszaboni brit temetőben temették el, majd 1993. szeptember 4-én szülőföldjén, Kenderesen helyezték örök nyugalomra.
