Labdarúgás: megindulna felfelé az őszi hajrában a SZEOL

Négy forduló van hátra az NB II őszi szezonjából: a tabella utolsó helyén álló újonc SZEOL SC-re kulcsfontosságú meccsek várnak, hiszen közel sem mindegy, hogy milyen helyzetből várhatja majd a gárda a tavaszi folytatást. Az idény első felének végéhez közeledve kérdeztük Búrány Zoltánt, a szegediek nemrégen sérülésből visszatért játékosát.

Mindössze négy meccs maradt az NB II őszi idényéből, a SZEOL SC számára azonban mindegyik találkozó kiemelt fontossággal bír: ezeken a meccseken dől el az, hogy miképp várhatja majd a tavaszi folytatást az újonc együttes, ahol eldől a sorsa, és kiderül, sikerül-e elérnie a szezon előtt kitűzött célját, azaz a bentmaradást a másodosztályban. Vasárnap kéthetes szünetet követően folytatódik a bajnokság, a SZEOL a Siófok elleni hazai mérkőzéssel nyitja meg az utolsó 2016-os periódust, amit majd a Szeged 2011-Grosics Akadémia elleni városi rangadóval zár le december 11-én. „A Mosonmagyaróvár ellen jó lett volna úgy távozni a pályáról és ezzel nekimenni a szünetnek, hogy minimum egy ikszet elértünk volna, mert győzelemért mentünk oda, de sajnos ez nem sikerült. Úgy láttam a csapaton, hogy az első pár nap az még benne volt a fejekben, de a srácok gyorsan túltették magukat ezen, és ahogy

Tóth Ákos

elmondta, mindig a következő meccsre kell koncentrálni. A bennmaradáson kívül közelebbi célunk, hogy a hátralévő négy meccsen pontokat szerezzünk, így ne maradjunk le, és így tudjunk fordulni a tavaszra, ilyen szempontból a Siófok elleni meccs is sorsdöntő lesz. A győzelemért szállunk harcba, ennek megfelelően készülünk. A pálya állapota kérdéses, lehet, hogy a racionális foci fog dominálni és inkább leegyszerűsítjük a játékot, mint ahogy tettük azt a ZTE ellen” – mondta el portálunk érdeklődésére

Búrány Zoltán

, a SZEOL SC játékosa. A SZEOL tizenegy vereségéből hat is egygólos volt, és közel sem beszélhetünk arról, hogy az együttest nagyon megverték volna a meccsein, ám a kiegyenlített, szoros meccsekből egyelőre nem tudtak pontot fogni Puskás Csabáék – ez a folytatásban elengedhetetlen lesz a jövő évi NB II-es tagság kiharcolását tekintve. „Sokszor mondják a szerencsefaktort is, de ilyen passzban vagyunk. Lehet benne valami, én inkább azt mondom, a szerencséért tenni kell, semmit nem fognak ingyen adni, egyszer biztos, hogy javunkra fog dőlni majd a mérleg nyelve, bízom benne, hogy már most hétvégén meg tudunk indulni a másik irányba. Mindenképpen pozitívum, hogy az utóbbi meccseken kialakítottuk a helyzeteket, korábban kevesebb adódott előttünk, most már csak be kellene rúgni ezeket. A stabilitásban, védekezésben is van még mit fejlődnünk, ehhez több koncentráció kell, valamint be kell tartanunk a taktikai utasításokat, elöl pedig azt a kevés lehetőséget is ki kell használnunk, ami adódik” – válaszolta a szegediek középpályása.

Az őszből hátralévő négy meccsből háromszor is hazai pályán játszik majd a SZEOL: igaz, az egy idegenbeli kirándulás az egyik legnehezebb túrák közé tartozik, hiszen a Nyíregyháza otthonában lépnek pályára Tóth Ákos tanítványai november utolsó hétvégéjén, ezen felül pedig a vasárnapi, Siófok elleni meccsen kívül a szintén újonc Dorogot, valamint a már említett városi rangadót játssza a SZVSE-stadionban a SZEOL. „A négy meccsből hat pontot kell is és lehet is hozni. Miért ne legyünk telhetetlenek, többet is lehetne, az NB II-ben van pár kiemelkedő csapat, a többiek nagyjából egyenrangúak. Miért ne sülhetne el úgy, hogy mi kerüljünk ki jól ezekből a meccsekből? Minimum hat pont reális cél lehet a négy meccsre. Nagyon hosszú a bajnokság, még ha most a mezőny végén is tanyázunk, de ez villámgyorsan fordulhat, tudjuk milyen a foci: valaki elkap egy jó szériát, akkor hirtelen a tabella közepén is találhatja magát, ahogyan lefelé is lehet zuhanni fordított esetben” – tekintett a folytatásra Búrány Zoltán. A kék-feketék 27 éves játékosa mindössze egy hónapja tudott először pályára lépni az idei bajnokságban: a klub saját nevelése az október 22-i, Vác elleni idegenbeli bajnokin játszott első alkalommal, hiszen egészen addig sérüléssel bajlódott .„A sérülésem elég makacs és kellemetlen volt, nem kívánom senkinek. A jobb oldali lágyékom el volt meszesedve és beszakadt, ezt meg kellett műteni. Ennek a rehabilitációja elég lassú lefolyású, rengeteg fájdalomcsillapítóval teli időszak. Mióta visszatértem, egyre többet enged, egyre többet merek vállalni. Egy ilyen hosszú időszak után fejben is rendezni kell a dolgokat, nyilván félti az ember a lábát. Sokat kihagytam, azon vagyok, hogy minél hamarabb visszaszerezzem a formámat, függetlenül attól, hogy a bajnokság végén vagyunk, de úgy érzem, meccsről-meccsre jobb” – fogalmazott állapotával kapcsolatban Búrány Zoltán. Az NB I-ben is megfordult játékos a nyáron szerződött vissza nevelőegyesületébe: mint kitért rá, volt más lehetősége is, ám sokáig nem gondolkozott ezen a döntésen. Korábban többször is szó volt már arról, hogy Szegedre szerződik, a hazatérést pedig a lába miatt is jó lépésnek gondolta. „Szegedi vagyok, itt nőttem fel, a nevelőegyesületemnél focizhatok, így nem tartott sokáig a gondolkozás” – összegzett Búrány Zoltán.