Glatter, Radnói, Radnóczi, Radnóti – A költő neveiről

Negyedik, befejező részéhez érkezett a SZEGEDma.hu a száz éve született Radnóti Miklósra emlékező sorozata. Kedden az egykori szegedi bölcsészhallgató alakját idéztük meg, szerdán a költő itteni lakóhelyeiről, csütörtökön meghatározó egyetemi professzorairól olvashattak, utolsó írásában pedig Radnóti különböző névváltozatairól értekezik Miklós Péter.

Radnóti Miklós

a huszadik századi magyar líra egyik legnagyobb hatású képviselője, akinek versei mellett műfordításai, kritikái, tanulmányai is megfelelő irodalomtudományi figyelmet és elemzést igényelnek. Miközben kötetein és a középiskolai tankönyvekben versei fölött a Radnóti Miklós név szerepel, ő maga életében soha nem viselte hivatalosan ezt a nevet. Radnóti Miklós (1909-1944) édesapja

Glatter Jakab

, édesanyja

Grosz Ilona

volt. Radnótit

Glatter Miklósként

anyakönyvezték, s ez a név szerepelt a hivatalos dokumentumokon egészen 1934 júniusáig. A fiatal költő eleinte saját nevén publikált. 1927-ben jelent meg először verse Radnóti-Glatter Miklós néven, később még egy ideig a Glatter Miklós, illetve a Radnóti Glatter Miklós költői nevet használta. Radnóti Miklósként először egy kritikát (

Berda József

Öröm című kötetéről) jegyzett a Kortárs 1929. decemberi számában. Első verse, amelyet Radnóti Miklós névvel közölt a Pogány köszöntő - első kötetének címadó szövege - volt a Kortárs 1930. február 11-i számában. Innentől a Radnóti Miklós nevet viselte írásaiban a költő, egyetlen esetet (1934-ben megvédett doktori értekezése) kivéve.

Ferencz Győző

- A Radnóti Miklós élete és költészete (Bp., 2005) című könyv szerzője - szerint Radnóti már középiskolás korában elhatározta, hogy ezen a néven lép költői pályára. A névváltoztatás gondolata többször fölmerült a fiatal Radnótiban, azonban levelezésében ennek első nyoma csak 1932 májusában bukkant föl. 1933 végén már nagybátyja cégvezetőjével és ügyvédjével is tárgyalt a névváltoztatás mielőbbi kérelmezése ügyében. Anyai nagybátyja, a gazdag

Grosz Dezső

volt az édesanyját és ikertestvérét a születésekor, édesapját pedig tizenkét éves korában elveszítő Radnóti gyámja, aki ugyan nem nagyon helyeselte unokaöccse irodalmi és tanári ambícióit, de anyagilag támogatta egyetemi évei alatt, sőt később is (majdnem egészen haláláig). 1933 ősze és 1934 tavasza között a névváltoztatás ügye akadozni látszott, ami Radnótit meglehetősen elkedvetlenítette. Ennek fő oka az volt, hogy nevének hivatalos megváltoztatásával is szerette volna kifejezni nemcsak azt, hogy magyar az identitása, hanem azt is, hogy magyar költő. Műveinek és költészetének egyfajta értelmezési mezőjét adhatja ez a határozott állásfoglalás a magyar nyelvhez, a magyar nemzethez és a magyar kultúrához való tartozás mellett. Ezzel a hivatalos aktussal, jogi lépéssel - a névváltoztatással - a magyar költészet tradíciójába kívánta helyezni saját magát és műveit Radnóti.

Egy évtizeddel később éppen ilyen megfontolások vezethették, amikor a katolikus vallásra tért. Leveleiben már korábban kifejtette, hogy nem sok köti az izraelita valláshoz és a zsidó kulturális hagyományhoz. Legfőbb szempontja az volt, amikor a keresztelkedés folyamatos halogatása mellett döntött, hogy az őt pénzzel támogató nagybátyját nem akarta megbántani az izraelita felekezetből való távozással. Szegedi professzorainak (az irodalomtörténész

Sík Sándor

piarista szerzetesnek és a francia irodalmat és kultúrát oktató Zolnai Bélának) nagy és életre szóló hatására mutat, hogy Zolnait kérte meg a keresztapaságra, a katolicizmus legfontosabb beavató szentségében pedig Sík Sándor részesítette 1943. május 2-án a budapesti Szent István bazilikában. A keresztelőn Zolnai professzort távollétében Radnóti egyik legjobb barátja,

Ortutay Gyula

helyettesítette. Mindkét egyetemi tanára nagy hatással volt rá. Nem véletlen, hogy Sík Sándorhoz írta bölcsészdoktori értekezését (

Kaffka Margit

művészi fejlődése),

Zolnai Bélához

pedig francia szakos diplomamunkáját. Éppen ebben az időszakban lett számára különösen fontos nevének megváltoztatása, magyarosítása. 1934 májusára ugyanis elkészült disszertációja (a védésre júniusban került sor), s azt a kor szokásai szerint kinyomtatva, könyv alakban is be kellett nyújtani. Radnóti szerette volna, ha erre már választott és írói neve kerül. Sík Sándor - aki megértette Radnóti igényét - még a kari tanácson is kérte a professzorokat, engedélyezzék, hogy csak a bölcsészkarnak benyújtandó példányokat jelentesse meg saját nevén, a többit pedig Radnóti Miklós néven jegyezhesse. A kari tanács végül azt engedélyezte, hogy Glatter-Radnóti névvel jelenjenek meg. Időközben Radnóti nagybátyjának ügyvédje sem tétlenkedett, s 1934. június első napjaiban megtörtént a névmagyarosítás. Azonban nem a költő által kért Radnótira, hanem Radnóczira változtatta családnevét a belügyminiszter 42.986/1933. számú rendeletével, amelyet 1934. június 4-én adott ki az egyik miniszteri osztálytanácsos. (A dolgot tovább bonyolította, hogy egy ideig a Radnói név engedélyezése volt napirenden, amit a belügyminiszter illetékese javasolt, sőt Grosz Dezső ügyvédje sem ellenzett. Javasolta is a költőnek, akit ez nagyon földühített, s mindvégig kitartott a Radnóti Miklós név mellett, így természetesen a Radnóczi név nagy csalódást okozott neki.) Radnóti Miklós neve a hivatalos iratokon ettől kezdve Radnóczi Miklós, később dr. Radnóczi Miklós. Érdekes, hogy egyik legkedvesebb szegedi barátja az irodalomtörténész, 1956-ban szegedi egyetemi rektor Baróti Dezső - aki eredetileg

Kratochfill Dezső

volt - azért választotta a Baróti nevet, mert ez rímel a Radnótira. (Ezt az „összecsengő" névváltoztatást - mint levelezésükből kitűnik - valószínűleg már egyetemi tanulmányaik kezdetén, az 1930-as évek elején eldönthették.) Így tehát doktori értekezésének első kiadása is Radnóczi Miklós névvel jelent meg a Ferenc József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetének kiadásában, de ez a munkája is megjelent nem sokkal később Radnóti Miklós név alatt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának gondozásában. 1945 tavaszán az ostrom utáni fővárosban a költő feleségének első dolga volt, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminiszterétől, Radnóti fiatalkori barátjától, Erdei Ferenctől kérje a Radnótira való névváltoztatás engedélyezését, hogy mire a költő a deportálásból hazatér, hivatalosan is Radnóti Miklós legyen a neve.

Gyarmati Fanni

ekkor még nem tudta, hogy Radnóti már hónapok óta halott...