Elbúcsúztatták a dómban Fábián Tamást + FOTÓK
Az Etiópiában kegyetlen módon meggyilkolt Fábián Tamás szegedi geográfus és a többi áldozat tiszteletére engesztelő szentmisét tartottak a dómban. A misét – melyen jelen voltak a családtagok, rokonok, kollégák, jó barátok, egykori és mostani tanítványok, ismerősök – Kondé Lajos, a Szeged-Csanádi Egyházmegye pasztorális helynöke celebrálta.
Fábián Tamás életútja
„Fábián Tamás 1958-ban Szombathelyen született. Tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen végezte, előbb 1980-84 között földrajz-testnevelés szakos általános iskolai, majd 1986-89 között földrajz szakos középiskolai tanár szakot teljesített. A Természeti Földrajzi Tanszék állományába 1986-ban került, terepi kutatómunkánknak azonban már korábban is aktív segítője volt. Alapvető feladatai: a terepgyakorlatok és a tanulmányi kirándulások vezetése, regionális természeti földrajzi gyakorlatok tartása, a Védett természeti értékek, a Természetvédelem földrajzi alapjai című kurzusok gyakorlatainak ellátása. A sok gyakorlati óra keretében szoros kapcsolatot alakított ki a hallgatói közösségekkel. Fontos feladata volt a tanszék akkreditált talaj- és vízvizsgálati laboratóriuma keretében a minták kezelése (gyűjtés, előzetes előkészítés stb.), a tanszéki infrastruktúra fenntartása és fejlesztése. Aktív ásványgyűjtőként az egyik leggazdagabb gyűjteményt tudhatta magáénak. (Ehhez kapcsolódva rendszeresen tartott speciális kollégiumokat a Kárpát-medence ásványai címmel.) Kedves hobbija, életeleme volt a természet morfológiai szempontú megismerése (Magashegységek formakincse című speciálkollégiuma az egyik leglátogatottabb volt a karon, de a Magyar Hegymászó Klubnak is aktív tagja volt). Rendszeresen tartott előadást a Magyar Földrajzi Társaságban, hatékonyan segítette a geotudományi érdeklődésű hallgatók beiskolázását, földrajzi versenyeket szervezett (most épp a Jakucs-versenyt), rendszeresen publikált a Földrajz Tanításában, a Földgömbben.”„Azért vagyunk itt, hogy hálát adjunk Istennek a talentumért, amivel megajándékozta elhunyt testvérünket, aki mindig többre vágyott, hogy fölkutassa a világ értékeit, szépségeit, megismerje mindazt, amit Isten alkotott és adott nekünk.” Hálát adunk azért – folytatta
Kondé
atya, hogy elhunyt testvérünk gazdagabbá tette életünket és közösségeink életét is. A fájdalom mellett ilyenkor a keresztény ember szívében ott van a reménység is, bár lezárult a földi élet, hisszük, hogy feltárul Isten végtelen szeretete, a halál utáni élet. Amikor ma megemlékezünk elhunyt testvérünkről, amikor imádkozunk érte és hálát adunk, akkor az a remény és hit él bennünk, hogy ő már megtalálta ezt a szeretett közösséget Istenben. Hisszük, hogy ő már megtapasztalta az igazi életet, Isten közelségét, az emberi élet teljességét. Nehéz a búcsúzás – mondta Kondé Lajos, de ugyanakkor halljuk Jézus biztatását: ne nyugtalankodjék szívetek, higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek. „Ezzel a hittel ajánljuk elhunyt testvérünkért a szentmise áldozatot, ezzel a hittel imádkozunk érte, szeretteiért és mindazokért, akik az emberi gonoszság, gyűlölet, az értelmetlen erőszak áldozatai lettek” - fejezte be az atya. A barátok nevében
Petrovics Kálmán
, az EDF Démász Szegedi VE igazgatója búcsúztatta
Fábián Tamást
. „Természetes, őszinte lénye kemény makacsságával és büszkeségével ötvözve eljuttatta őt a világ szinte minden tájára. Nem elégedett meg a tudással, amit megszerzett, igyekezett bemutatni mindent, amit tapasztalt, átadni élményeit azoknak, akik nem jutottak el e távoli vidékekre. Azok nevében, akik hozzám hasonlóan szerették őt, azt ígérem: megőrizzük azt a felbecsülhetetlen értéket, amit Tamás ránk hagyott. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy továbbadjuk azt a szellemiséget, amit képviselt.” Az egyetemi oktatók, kollégák nevében
Pál-Molnár Elemér
egyetemi docens, az SZTE TTIK Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport vezetőhelyettese, az Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék egyik vezetője méltatta az elhunyt érdemeit. „Nincsenek szomorú emlékeim Tamásról, hangsúlyozta, mindig vidám, optimista, tettre kész barát volt. Meggyőződésünk, hogy élete nem volt hiába való, sokkal gazdagabbak lettünk attól, hogy a barátai lehettünk. Életének egyetlen értelme az ember és a természet igazi megismerése volt. Ahogyan fogalmazott: őt az ezerarcú golyóbis érdekelte. Lelke, szellemisége életünk végéig elkísér, az új, az ismeretlen tudás megismerési vágya minket is tovább éltet. Szolgáljon az emléke példaképül, inspirációként mindannyiunk számára” – fejezte be Pál-Molnár Elemér. Az elhunyt fényképe előtt egy szál virággal minden megjelent lerótta kegyeletét.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
