Pozsgay Imre Szegeden: A mai magyar baloldalból hiányzik a nemzettel való azonosulás

pozsgai01kf

Új könyvével kapcsolatban a rendszerváltás fontos pillanatai mellett saját politikai pályáját és kortársait is megemlítette a szegedi beszélgetés során.

A napokban töltötte be nyolcvankettedik életévét Pozsgay Imre, mégis aktív még mindig – legújabb, Bihari Mihállyal és Kósa Ferenccel közösen írt kötete, a Mi történt velünk szolgáltatta az apropót ahhoz, hogy újból Szegedre látogasson a Kádár-korszak és a rendszerváltozás jelentős politikusa. A Közéleti Kávéház rendezvényén előbb Szalay István, majd a hallgatóság kérdéseire válaszolt az egykori miniszter. Habár a beszélgetés a rendszerváltás köré épült elsősorban, nem egyszer előkerültek az ezt megelőző és egyben azt ezt követő évtizedek is.

A női kvóta sem liberális újdonság

Az országos politikába 1969-ben kapcsolódott be, ekkor került fel Budapestre, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának sajtóalosztályát vezethesse. 1970 nyarán kiállt amellett, hogy nyilvánosságra kell hozni a római nagykövet disszidálását, ezt azonban megtiltották neki. Ugyanebben az évben a X. Pártkongresszus miatt is összezördült másokkal, mert ő úgy látta, hogy teljes nyilvánosság kell, élő közvetítéssel, míg az ellentábor maradt volna a jól bevált cenzúra mellett. Végül eltávolították a sajtóalosztályról, ekkor fogadta el Benke Valéria meghívását a Társadalmi Szemléhez, itt főszerkesztő-helyettesként funkcionált. Dicsérte a lapot, amelynek keretei között szabadon tudtak szellemi életet élni, s ragaszkodhattak a nyílt párbeszédhez. Benke Valériáról úgy vélekedett, hogy „statisztikajavító” volt, fel kellett mutatni, hogy van nő is a pártvezetésben. Pártkongresszus előtt előfordult, hogy szinte szó szerint a traktorról rángattak le megfelelő mennyiségű parasztot, hogy a hivatalosan elvárt arányok meglegyenek.

pozsgai05kf

A népi ellenzék számára a nemzeti sorskérdések voltak a legfontosabbak

A Magyar Demokrata Fórum megalakulásáról elmondta, ez válaszlépés volt arra, hogy a korábbi egységből kilépett a „demokratikus ellenzék”, a későbbi SZDSZ magja, akik a Beszélőben megjelentették a Társadalmi szerződés című dokumentumot 1987 júniusában, amelyben Pozsgay szavai szerint „jó bolsevik módra” leszögezték, hogy ők saját magukat tartják az ellenzék vezetőinek. „Ez a népieknek nem tetszett, ezért leírták a számukra fontos szempontokat: a határon túli magyarság elismerését, jobb bánásmód biztosítását számukra, a nagyon rossz egészségügyi adatok javítását, az alkoholizmus elleni küzdelmet” – sorolt fel néhány példát az MDF által lényegesnek tartott kérdésekből. Úgy látta, számukra első helyen a nemzeti sorskérdések álltak, de erre épült minden más, többek között a demokratikus átalakulás is, amelyet ugyanolyan fontosnak gondoltak.

A Lakiteleken tartott találkozón programként a demokratikus szocializmust jelölte meg, amelyet Pozsgay Imre szerint Sólyom László félreértett, mert valódi rendszerváltást értett alatta, hiszen az 1959-es godesbergi programra gondolt, amelyben Németország Szociáldemokrata Pártja elvetette a marxizmust, lemondott annak megvalósításáról.

Privatizációt társadalmi ellenőrzés mellett

„1988-től napirenden volt a privatizáció, ebben vitánk volt Antall Józseffel, mert elutasítottam a spontán privatizációt. Nem voltam ellene, csak azt szerettem volna, hogy ne legyen rablás, hanem helyette társadalmi ellenőrzés mellett hajtsák végre” – mondta.„Te a diktatúra vagyonát véded?” – idézte Pető Iván kérdését Pozsgay Imre. „Nem, én a nép vagyonát védem, amelyet a diktatúra alatt hozott létre” – válaszolta.

Szerinte a lengyel példához hasonlóan nem kellett volna visszafizetni az adósságokat, mert kártalanították volna a hitelező magánvállalatokat a nyugati államok. Szalay István vitába szállt e kijelentéssel, Németh Miklósra hivatkozott, aki ezt nem tartotta járható útnak, mert a lengyelek állami hiteleket vettek fel.

pozsgai03kf

Előkerült a négyigenes népszavazás is, a közhiedelemmel ellentétben nem arról szavaztak, hogy közvetlen, vagy közvetett módon válasszák-e a köztársasági elnököt, hanem a következő kérdést tették fel: „Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?” Igaz, közvetve ez ugyanazt jelentette, végül szerény többséggel az igenek nyertek, így Pozsgay Imre helyett az MDF-SZDSZ-paktum keretében Göncz Árpád lett a köztársasági elnök, aki rögtön el is árulta Antallt a taxisblokád idején.

Utalt a Heti Válasz egy korábbi interjújára, ahol megkérdezték tőle, hogy hogyan jutott el a Fideszhez. „Nem én változtam, ők jutottak el hozzám”, s hozzátette, egyáltalán nem baj, hogy a Fidesz ilyen utat járt be, Orbán Viktornak is az Indiai Kongresszus Párt példájával bizonyította ezt. Ezt a szervezetet a brit hatalom hozta létre a helyi lojális ellenzéknek, s végül ők vívták ki a szubkontinensnyi ország szabadságát.

Trianon

„Trianon szomorú esemény, de úgy gondolom, változtatni már nem tudunk rajta” – mondta Szalay Istvánnak, aki arról beszélt, hogy öt év múlva lesz a századik évfordulója a gyászos diktátumnak. Pozsgay rámutatott, Dánia nem bánkódik Schleswig-Holstein miatt (az 1864-es, poroszokkal és osztrákokkal folytatott a háborúban vesztette el Dánia a két tartományt – szerk.), de ott már nem is élnek dánok. A Kárpát-medence elcsatolt részein viszont magyarok igen, ezért nem felejthetjük el. Pozsgay aggodalmát fejezte ki a szórványmagyarság iránt, amely elveszti iskoláit, s gyakran már az egyházban sem lel támaszt.

Előadását követően több hallgatói kérdésre válaszolt Pozsgay Imre. Az egyikben a magyar baloldal helyzetéről kérdezték a politikust. „Nem vagyok baloldalellenes” – szögezte le rögtön válaszában Pozsgay. Azonban véleménye szerint a mai magyar baloldalból hiányzik a szolidaritás, s a nemzettel azonosulás. A nyugat-német szociáldemokraták vezetője azt tanácsolta neki, hogy rájuk figyeljenek, s ne Földközi-tenger melletti országok hasonló pártjaira – ezt sem sikerült megfogadni. Az MSZP-ből való kilépését is ezekkel indokolta, tette végrehajtásakor egyszerre tartotta magát baloldalinak és nemzetinek is.

"Trianon szomorú esemény, de úgy gondolom, változtatni már nem tudunk rajta" – Szegeden járt Pozsgay Imre. Részletek ITT: http://szegedma.hu/?p=594134

Szerző: Szegedma Hírportál2015. december 4.

11 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.

  • '>
    11. dudus
    2015. december 6., vasárnap, 09:06
    Válaszolok

    egyszerre ilyen is és olyan is…egy s..gel két lovat…így kell ezt csinálni. Átmenteni magunkat a levitézlő jóból az alakuló jóba. Ezek a szlogenek: én már ’70-ben megmondtam… meg: én már láttam, hogy nem lesz ennek a cuculizmusnak jó vége, de nem mertem, mert akkor engem eltaposnak, így csendben tűrtem… De sok ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulás hangzik-hangzott már el a szűr-akarom mondani köpönyegforgató politikusoktól

  • '>
    10. nem NP
    2015. december 5., szombat, 17:26
    Válaszolok

    9. B B 12 évvel idősebb.
    Biszku belügyminiszterként (1957–1961) az 1956-os forradalom utáni megtorlás egyik irányítója volt. Nem kis különbség van a szerepük között.

    https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Biszku_B%C3%A9la

  • '>
    9. wazze
    2015. december 5., szombat, 16:39
    Válaszolok

    Akkor puszikáld meg. Biszku bá csak 1-2 évvel idősebb volt nála.
    Már ha tetszik Pozsy gyomorforgató szövege.
    Kitűnik belőle, hogy elítélte a lövetést. 🙂
    Fiatalon írta, csontig benyalva Kádárnak. 🙂

  • '>
    8. Lényegre törő
    2015. december 5., szombat, 15:41
    Válaszolok

    7. Pozsgay 23 évesen még nem volt abban a helyzetben 1956-ban hogy a tömegbe lövessen!

  • '>
    7. wazze
    2015. december 5., szombat, 15:13
    Válaszolok

    Nekem is mozog a gyomrom, mint Pozsy bácsinak az ‘ellenforradalomtól’ egykoron.
    Muszáj vagyok inni egy stampedli páleszt.
    Az egyiknek (Biszku bátyó) életfogytot javasol a szügyész, a másikat (Pozsy bá) meg sztárolják.
    Ki érti ezt.
    Én biztosan nem annyira.
    Meddig lesz fenn a tudósítás?
    Mert ha sokáig, kénytelen volnék lemenni valami hányás elleni gyógyikáért a patikába. 🙂

  • '>
    6. érték
    2015. december 5., szombat, 12:39
    Válaszolok

    Idézet Pozsgay elvtárstól – ’56 kapcsán…
    “Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek. A szociális elemet Mindszenti-Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Löwenstein herceg. Hogy mégsem „nemzeti szocialistának” keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani.” Petőfi Népe 1957. december 15. 🙂
    http://mandiner.hu/cikk/20131127_pozsgay_imre_forradalom_vagy_ellenforradalom_1957_december_15

  • '>
    5. tény
    2015. december 5., szombat, 11:48
    Válaszolok

    A európai liberális demokráciák kormányzó pártjai csak a nevükben nem liberálisok.
    A nem nemzeti pénzvilág pénzeli, irányítja (zsarolja) a vezetőiket.

  • '>
    4. Remete
    2015. december 5., szombat, 11:01
    Válaszolok

    Végül is az illiberális nép-nemzeti államot építő imádott nemzetvezető is kemény liberálisként kezdte. “1992 és 2000 között a Liberális Internacionálé egyik alelnöke volt. Ez nagyobb távolság, mint az MSZMP-től az internacionálé!

  • '>
    3. P P
    2015. december 5., szombat, 10:13
    Válaszolok

    1. Te csak tudod. Könnyedén neoliberális gyurcsányistává alakultál.

  • '>
    2. P P
    2015. december 5., szombat, 10:10
    Válaszolok

    Nem csak a maiból. Aki a pufajkásokkal együtt énekelte az internacionálét az tudhatná ezt a legjobban.

  • '>
    1. Remete
    2015. december 5., szombat, 09:03
    Válaszolok

    A kommunista nem vész el, csak átalakul!