Emléktáblát avattak a szegedi légitámadások áldozatai előtt tisztelegve + FOTÓK

emlektabla_avatas_mj 038

Régi adósságát törleszti Szeged, amikor emléktáblával tiszteleg a légoltalom és az 1944-es légitámadás áldozatai előtt. A táblaavatón elhangzott, a légószolgálatosok több mint 70 légiriadót és 6 stratégiai légibombázást szenvedtek el hetven évvel ezelőtt.

A II. világháború idején a légoltalmi szolgálatosok először 1941 áprilisában bizonyítottak, akkor jugoszláv bombázók jelentek meg Szeged légterében, majd 1944-ben a szövetségesek hat alkalommal támadták a várost. Haág Zalán, a körzet Fidesz-KDNP-s önkormányzati képviselője az emléktábla-avatáson emlékeztetett, csak polgári keretek között lehetett megszervezni a légoltalmat, Szegeden több mint ezren vettek részt ebben a munkában és további százak önkéntesként segítettek. „Ennek ellenére a hetven évvel ezelőtti légitámadásoknak mintegy száz halálos áldozata volt, rengeteg sebesült, özvegyek és árvák maradtak a bombázások után” – fogalmazott. A közgyűlés kulturális bizottságának elnöke kijelentette, adósságot törleszt a város azzal, hogy emléket állít a hetven évvel ezelőtti eseményeknek, felkarolva Oláh András Pál történész kezdeményezését. „A körzet önkormányzati képviselőjeként fontosnak éreztem, hogy felkaroljam ezt az ügyet. A szegedi közgyűlés felülemelkedve a mindennapi pártcsatározásokon és parciális érdekeken, egyhangúlag hozzájárulását adta az emléktábla felavatásához” – fogalmazott Haág Zalán.

Több mint tíz éve kutatja a témát Oláh András Pál történész, aki beszédében arról is szólt, hogy német mintára épült ki a légoltami szervezet, melynek lényege az volt, hogy az állam által irányított hatósági légoltalmat és a lakosság önvédelmét egymásra építve hozták létre. Szegeden a pénzhiány mellett nehézséget okozott, hogy kevés óvóhelynek alkalmas pince volt és megfelelő mennyiségű oltóvíz sem állt rendelkezésre. „A légoltalom tovább él, velünk van, hiszen az utódszervezetei, így a katasztrófavédelem, a mentők és a rendőrség ugyanazt a munkát hivatottak elvégezni, az átlagemberek élete és vagyoni biztonsága felett őrködni. Ezért a tisztelet mindenki részéről nekik is kijár” – fogalmazott a történész, majd megköszönte mindazok segítségét – így az emléktábla-állítást kezdeményező Bálint Sándor Szellemi Örökségéért Alapítványét is –, akik támogatták a kezdeményezést.

A rendezvényen Gyimesi László fideszes tanácsnok elmondta, légi veszélyeztetettség szempontjából Szeged az egyik legfenyegetettebb város volt, hiszen fontos vasúti csomópont volt, ezen kívül üzemei és ipartelepei is fontosak voltak a hadiipar szempontjából. „A civilek több mint hetven légiriadót és hat stratégiai légibombázást voltak kénytelenek elszenvedni. A légószolgálatosok önfeláldozásra kész, bátor emberek voltak, akik minden támadás alatt és után a végsőkig kitartottak. Kitartottak, és ezzel sok szegedi polgár életét mentették meg” – szögezte le. Beszédében kiemelte a múlt ápolásának fontosságát, és szólt arról is, hogy a légószolgálatosok a ma emberének is példát mutatnak, mert reménytelen helyzetben is helyt álltak. „Példájuk azt mutatja, nem adhatjuk fel hazánkat, városunkat, nem adhatjuk fel elveinket, értékeinket és hitünket” – hangsúlyozta Gyimesi. A fideszes tanácsnok úgy fogalmazott, ma is igaz, hogy a közösség érdeke fontosabb, mint az egyéné. „Ma is igaz, hogy az ország vagy a város sorsa előbbre való, mint az egyén becsvágya. Mindig büszkének kell lennünk azokra, akik valamilyen áldozatot hoztak közösségük érdekében” – tette hozzá.

A szolgálat egyik központja, az egykori tűzoltólaktanya, a mai mentőállomás épületén lévő emléktáblát Kretovics László rókusi plébános áldotta meg. Brzózka Marek szegedi szobrászművész kompozíciója egy bombázót formáz meg, amint az rárepül a célpontra, Szeged városára.

18 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.

  • '>
    18. belvarosi
    2014. július 23., szerda, 13:02
    Válaszolok

    …akik nélkül az emléktábla el sem készült volna…

  • '>
    17. Ugróegér
    2014. június 4., szerda, 21:07
    Válaszolok

    Figyelő!
    Tulajdonképpen én csak a felsővárosi áldozatokra szerettem volna felhívni a figyelmet, ami az eredeti cikkből kimaradt. Egylbként a Kereszt utcában is találtak el lakóházat.

  • '>
    16. Figyelő
    2014. június 3., kedd, 13:22
    Válaszolok

    Jaj, lemaradt!
    Akkor még találat érte az akkori vízitelepet is, amit az 1960 -s években építtetek újra, a mai formájába.

  • '>
    15. Figyelő
    2014. június 3., kedd, 13:16
    Válaszolok

    Ugróegér!
    A volt Lippai fatelepen soha nem volt rádióadó!
    Az amerikai bombázógépek bombázó tisztjeinek (ők kezelték az irányzó berendezést a bombavető, célzó műszereken) célpontként a Tisza folyó felett átvezetett távvezeték tartó oszlopát (torony) koordinátáit adták meg célpontnak, mint rádióadó tornyot!
    A bombák Felsőváros egy részére hullottak – vélhetően pontatlan célzás következtében. Találat ért házakat a Tabán utcában, a Csaba utcában, az Etelka soron, a Csillag téren, az Erdő utcában, a Halász utcában.
    A fentiek forrása: Édesapám és apai Nagyapám, akik akkoriban ott laktak Felsővárosban, a Gyártelep utcában. Nem mellesleg, a nagyapám főgépész (ott gőzgép által hajtott gatterekkel dolgoztak) volt a Lippai fatelepen.
    Megjegyzés: A mostani Szeged térképeken a Halász és a Gyártelep utcát ne keresd, mert az ottani panelépítkezés során ezek az utcák meglettek szüntetve.
    A két utca egy 1972 vagy 1974 évi Szeged térkép kiadáson még szerepel.

  • '>
    14. SP
    2014. június 3., kedd, 12:55
    Válaszolok

    Pontosabban a Tápénál lévő volt vámházat érte találat, illetve a Tisza fölött átvezető távvezeték tartó oszlopot nézték rádió adó antennának.

  • '>
    13. Ugróegér
    2014. június 2., hétfő, 21:48
    Válaszolok

    A bombázásoknak felsővárosi áldozatai is voltak, amikor a Lippai fatelepen lévő német rádióadót bombázták. A rádióadót előző nap áttelepítették, így kárt nem tudtak benne tenni, de az eltévedt bombák polgári áldozatokat követeltek.

  • '>
    12. Ultis
    2014. június 2., hétfő, 10:52
    Válaszolok

    9: minden elismerés az Önöké, a kritika ezt a két kampány üzemmódba kapcsolt gyenge politikust illette

  • '>
    11. szemlélö
    2014. június 2., hétfő, 09:16
    Válaszolok

    Tisztelt Oláh Ùr,

    Keresni fogom a kapcsolatot Önnel.
    Üdvözlettel: egy kortárs nyugdijas..

  • '>
    10. Endre
    2014. június 2., hétfő, 07:56
    Válaszolok

    Szerencse, hogy Szeged ennyivel megúszta…persze minden egyes ember élet komoly veszteség.

  • '>
    2014. június 2., hétfő, 07:07
    Válaszolok

    Tisztelt hozzászólók!

    Köszönöm a megtisztelő véleményüket! Egy kis időbe telt, hogy rászánjam magam, de úgy éreztem nekem is meg kellene osztanom a véleményemet, élményeimet.

    1. A német bombázás Újszeged ellen 1944. november 16-án éjjel történt, elég jól dokumentáltam már, mint az összes többi légi eseményt, a terveim szerint mindezt nem sokára végre le is írom. Nagyon hálás lennék a kedves kommentelőnek,ha élőszóban is hajlandó volna nekem elmesélni az élményeit. 2014. szeptember 3-án a Móra Múzeumban a bombázásokról egyébként egy kiállítást készülünk megnyitni, addigra egy dokumentumfilmet szeretnék leforgatni hasonló stílusban, mint ez:
    http://www.youtube.com/watch?v=4W6diLbxsh8

    Hálás volnék a szíves együttműködésért!

    2. Miután nem ismerik egyesek a teljes történetet, ezért úgy gondolom, hogy a teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy
    a. A légónak minden tisztelet kijár, mert életeket mentett. Az utódszervezetei képviselői tegnap a munkánkat megfelelően meg is köszönték.
    b. A költségvetés a látszat ellenére nem volt túlságosan bő, de kijött belőle egy olyan műalkotás,nem elcsépelt megoldásokkal, egyedi darab és szerintem megfelelőképpen képviseli azt a célt, amit kell neki. Egyébiránt a költségvetése nem valószínű, hogy megoldotta volna az IH gondjait.
    c. A tábla felállítását a város közgyűlése EGYHANGÚLAG TÁMOGATTA! Minden képviselő ellenvetés nélkül. Ehhez nem kell további magyarázat.
    d. A magam részéről igyekszem minden politikai befolyástól távol tartani magamat, mivel a nézetem szerint a történész bizonyítson és nem politizáljon. Még egyetemi hallgató voltam, amikor a Hadtörténelmi Közlemények egyik rovatában erre a tételre figyelmeztettek egy fiatal kutató kollégát, akinek a nevével mostanság igen sűrűn találkozhatunk a sajtóban…
    Régóta küzdöttem ezért a megemlékezésért, a légó méltó tiszteletéért. A magam részéről 5 méteres szobrot emeltem volna a tiszteletükre, de azt senki nem támogatta volna, anyagilag végképp nem. Ezt a táblát is több, mint egy évig hajtottuk, mire idáig eljutottunk vele. Számos apróbb csatározás, alku, együttműködés eredménye ez, amire méltán lehet minden szegedi büszke!
    A tényeket tovább árnyalja, hogy jó néhány évvel ezelőtt már próbáltam egy hasonló akciót keresztülvinni, az akkori városi adminisztráció arra sem méltatta az ügyet, hogy legalább egy osztályvezetővel tudjak tárgyalni. Sok-sok év után most sikerült ezt elérni és ez aligha a véletlen műve!

    Üdvözlettel: Oláh András Pál
    http://www.legihaboru.hu

  • '>
    8. jozkó
    2014. június 1., vasárnap, 22:51
    Válaszolok

    Az emlékműről.

    Talán szerencsésebb lett volna a kialakítás , ha a bombázó /makett/ felülről repül rá a célra…vagyis a tábla fölé helyezte volna a tervezője…
    Igaz, akkor “zuhanó bombázó” benyomást keltett volna
    / pedig a B24-esek nem azok voltak/- de nagyobb biztonságban lenne az alkotás a nehezebben elérhető fém repülőgép vonatkozásában!
    Így túlságosan is könnyű célpont lehet egy arra cirkáló fémgyüjtő “vadásznak”, aki könnyedén leszedheti…nem géppuskával….feszítővassal.

  • '>
    7. Ultis
    2014. június 1., vasárnap, 20:07
    Válaszolok

    Ez a két fideszes miért nem a dolgát tette 4 évig (munkahely, közbiztonság, béke megteremtése) és most miért dörgölőznek olyan hősökhöz és hőstettekhez amihez már csak életkoruk miatt sincs semmi közük? Így akarnak pár szavazatot? Srácok, nektek nem mások tollaival kellene ékeskedni hanem saját eredményeket elérni. Ja, olyan nincs? A tiszteletdíjat meg felvettétek?

  • '>
    6. szemlélö
    2014. június 1., vasárnap, 18:31
    Válaszolok

    Az a bizonyos Jugoszláv gép, kétszárnyú volt és Ùjszegedet géppuskázta, ez engem kisgyerekként megijesztett!
    A bombázások légiriadóval kezdödtek; általában Baja-Bácska felöl. Akkor óvóhelyre illett vonulni; éjjel és nappal is. De sokan ezt nem szivesen tették, mert találat esetén annyi! Inkább eresz alól kémleltük az eget, s lestük mikor és hol oldják ki a csomagot, aztán ha kellett volna, futás onnan. Szerencsére, bár jól láttuk amint potyogtak, néha láncban is, de futni nem kellett. Persze voltak kevésbé szerencsések is. Rájuk emlékezünk!
    Sok-sok próbálkozáz után eltalálták a vasuti hidat is.
    A rendezö Pályaudvaron pedig egy töltényszállitó vagont: mindenfelé fütyültek, városszerte a felrobbant lövedékek.
    A legemlékezetesebb éjszakánk akkor volt, amikor az oroszok már “felszabaditották” Szegedet, és az újszegedi Kállai ligetben / ma már csak néhány fa/ löszerraktár félét rendeztek be. A németek ezt kiszagólták és aknahatású bombákkal szórták, szinte egész éjjel a terepet. A föld rázkódott, mint ha állandósult földrengés lett volna.Dörögtek az ágyúk, a Sztalin orgonák, a világitó rakéták nappali világosságot eredményeztek stb. A stukák süvitettek, majd hatalmas robbanások… Igy telt az éjszaka nagy része. Nem tudtuk vége lesz e a világnak, vagy megússzuk? A szegedi nök zöme addigra már túlesett a “felszabaditó testvérek” hormon túltengésének következményein. A történészek erre az utóbbi német bombázásra emlékeznek-e?

  • '>
    5. papa
    2014. június 1., vasárnap, 17:03
    Válaszolok

    A püspök gondolom éppen parolázott valakivel vagy a focipénzt osztotta.

  • '>
    4. jozkó
    2014. június 1., vasárnap, 16:24
    Válaszolok

    Azok az emberek, akik /védtelen…/ céltáblákká, célokká tették magukat, amikor életveszélyben lévő bajtársaikon, polgártársaikon az életük kockáztatásával is segítettek, legalább olyan hősök /voltak/, mint a legvéresebb csaták frontharcosai.
    Megérdemlik a tiszteletet és a megemlékezést.
    Az ünnepségek szónokai “hivatalosan” nem exponálhatják a szegedi bombatámadások vétlen, civil áldozatai halálának, sok túlélő szenvedésének, tragédiájánnak, életét végigkísérő rémálmainak okozóit.
    Részben azért, mert már a szövetségeseink az egykori bombavetők – részben azért, mert nem volt “kötelező” a magyar hadüzenet Amerikának.
    Tudom, hogy több ezer méter magasból, egy gyorsan haladó bombázógépből , amit a földi légvédelmi tüzérség nem csalogatott “közelebb”, könnyen lehet kissé mellé dobni a bombákat. A ballisztika törvényei könyörtelenek, szenvtelenek, a bombák pedig éppúgy pusztították a stratégiailag nem jelentős alsóvárosi, felsővárosi házakat és lakóikat, mint a megcélzott, de elhibázott rendezőpályaudvart, raktárakat, hidakat, német rádióleadót!
    Az ismételt szőnyegbombázásokkal a kiszemelt katonai célpontok többségét végül is sikerült lerombolni – de én úgy vélem, nem csak a “D” naphoz kapcsolódó stratégiai bombázások voltak ezek, hanem a már a tervekben, “papíron’ az oroszoknak juttatandó megszállási övezetben a “felperzselt föld” taktikája is…
    Így viszont ez a harci tevékenység már közelít a terrorbombázáshoz – és bűnös stratégia volt ártatlan civilekkel szemben!
    Ez természetesen csak a magánvéleményem – és egyébként is, a történelmet a győztesek írják!

  • '>
    3. bertol
    2014. június 1., vasárnap, 16:05
    Válaszolok

    Sok emléktáblával,és szoborral bővült a város az elmúlt 4 évben,lassan minden nap lehet koszorúzni.

  • '>
    2. belvárosi
    2014. június 1., vasárnap, 15:38
    Válaszolok

    Emberek tízezreinek életét mentette meg a Légó. Erre valóban hálával kell emlékeznünk.

  • '>
    1. Kaprika
    2014. június 1., vasárnap, 14:39
    Válaszolok

    450.000-ből meg is oldották a fiúk a munkahelyteremtést. Az IH felszámolásáról miért hallgatnak?