Nyilas Elek: "Egy új stadionnak csakis pozitív vonzata lehet!"
A szegedi futball krónikása, Vitos György félszezonértékelőre kérte a Szeged 2011-Grosics Akadémia vezetőedzőjét, Nyilas Eleket.
Olykor bizony kísért a múlt a jövőre már 115 éves szegedi futballtörténelemben. Sporttörténeti tény, hogy a Soroksár - igaz, egy emelettel feljebb - korábban is megtréfálta a sokkal esélyesebb Szegedet. Egészen pontosan az 1931-32. évi Profi Liga II. osztályában, ahová 5 szezonnyi élvonalbeli szereplést (pluszként Magyar Kupa-ezüstöt) követően még Bástya FC néven esett vissza Szeged mindenkori I. osztályú labdarúgócsapata. A névadó tulajdonos,
Bástyai Holczer Tivadar
is teljesen beszüntette a SZAK-ból létrehozott profiklub támogatását, ám Szeged FC néven még sikeresebb Tisza-parti együttes alakult, amely a II. osztály küzdelmeit is veretlenül(!) zárta, 20 bajnoki meccsből 15 győzelemmel, 5 döntetlennel, 52-13-as gólaránnyal és 35 ponttal. Csupán az ugyancsak veretlen Soroksár FC előzte meg őket egyetlen egységgel, s a kiírás szerint bajnokként ők juthattak fel az I. osztályba. De az ezüstérmes is osztályozót játszhatott az élvonalban utolsó előtti Bp. Vasassal, s az a párharc (ellentétben a botrányba fulladt 1989-essel) a paprikamezesek diadalával végződött: Szeged - Vasas 3-0 és 0-2! Most viszont nem lesznek osztályozók a 2. helyezettnek, így a Szeged 2011-Grosics Akadémia kizárólag a Soroksár megelőzésével juthat csak vissza az NB II-be. Erről és sok egyéb érdekességről kérdezte
Nyilas Elek
vezetőedzőt
az idényt kiértékelő interjújában honlapján
Vitos György
, a szegedi futball örökös krónikása.
- In medias res! Mi a véleménye arról, hogy a Soroksár, éppen a fiával a soraiban, 1932 után újra elütheti a feljutástól a Szegedet?
- Ezzel az érdekes ténnyel különösebben nem foglalkozom. A sikeres múlt nagyszerű dolog, de csak abból tőkét kovácsolni manapság már nem lehet. Mi elindultunk egy bajnokságban, amit szeretnénk minél sikeresebben lejátszani. Azt, hogy a Soroksár csapatát is meg kell előzni hozzá, vitathatatlan tényként kezelem. Az, hogy a fiam éppen ebben az együttesben játszik, mások számára különleges ízt ad az egész bajnokságnak, számomra viszont nem. Ő egy jó játékos, aki kizárólag a saját csapata eredményességéért hajt, akár az édesapja "kárára" is. Ezt hívom én profi szemléletnek.
- Térjünk vissza a közelmúlthoz! Hogyan látja az elmúlt hónapot a nyári és kora őszi kezdetekhez viszonyítva?
- Ahogy eddig is tettük, szakadatlanul edzünk és keményen dolgozunk. Ez a hónap sem telt el másképpen. Folytattuk a nyáron megkezdett munkát, ami abból állt, hogy továbbra is kiemelten fontos szerepet kapott a csapatrészek összecsiszolása a folyamatosabb és eredményesebb játék érdekében. Ezek mellett hasonlóan nagy hangsúlyt fektettünk és fogunk is arra, hogy ha máshogyan igen, de fizikálisan sohasem nőhet fölénk egyetlen csapat sem!
- Az együttes fejlődését tekintve mik voltak a legnagyobb pozitívumok illetve a negatív jelenségek?
- A nyári történések után nagyon kevés idő maradt mindenre a csapattal kapcsolatban. Sőt, valamennyi ellenfelünkkel szemben késésben voltunk. Ennek ellenére igyekeztünk és mindent megtettünk annak érdekében, hogy egy egészséges közeget alakítsunk ki, amiben olyan szellemiségű játékosok kapnak helyet, akik mind emberileg, mind erkölcsileg érdemesek arra, hogy egy olyan város kiemelt együttesében bizonyíthassák tudásukat, amelyiknek nagy céljai vannak, és egyáltalán nem mellesleg, de hatalmasak a hagyományai! Ezt bizonyosan nem sikerült minden igényt kielégítően végrehajtani, ám az őszi eredményeink ha nem is a legjobbak a csoportunkban, de egyáltalán nem rosszak. Ezért én a szereplésünket - mindent összevetve - pozitívnak ítélem meg, ami remek alap lehet a további munkához.
- Kiket tudna kiemelni a felnőtt keret egészét tekintve?
- Természetesen vannak olyan játékosok, akik huzamosabb ideig képesek voltak jobb teljesítményre és olyanok is, akiknél sokkal több volt a hullámzás a játékukban. Ezt tudtuk, hiszen sok labdarúgó különböző edzettségi szinttel érkezett, amit nem egyszerű rövid idő alatt azonosra emelni. Eddig is megfigyelhető volt, hogy sosem emelek ki egyénileg játékost egy-egy jól sikerült mérkőzés után, minthogy azt sem teszem, hogy valaki csak egyedüli hibásként van megemlítve egy buta kapott gólért. Csapatban gondolkodom: a csapat nyer vagy veszít, nem egy játékos. Példaként említeném, hogy sokszor egy hátul történő remek becsúszásból induló gyors támadásból születik gól. Ilyenkor ugye nem illik csak a gól szerzőjét megdicsérni.
- Mi a véleménye a szegedi ultrák viszontagságos túráiról, hogy "hazai pályán" is élőben láthassák a kedvenceiket?
- Sokak véleménye szerint ki szoktam kerülni az ilyen "rázós" kérdéseket, de ez nem igaz. Egyszerűen ez nem az én asztalom. Annak viszont nagyon örülnék, ha 2014 tavaszán az a fanatikus szurkolói hangulat lenne jelen a mérkőzéseinken, ami feldobja a játékosainkat, és segít nekik a nehezebb pillanatokban. Jómagam nagyon is jól tudom, mit jelentene ez, hiszen rengetegszer megtapasztaltam játékosként, mennyi pluszenergiát tud az ember a fergeteges buzdításkor mozgósítani! Remélem, mihamarabb rendeződik a helyzet, és segítségükkel még eredményesebbek leszünk!
- Végezetül a csapat első számú szakmai vezetőjeként mit üzensz a december 20-i szegedi közgyűlésen az új stadionról szavazó városi elöljáróknak?
- Nagyon örülök, hogy egy ilyen nagy lehetőség előtt áll a szegedi sport, azon belül a labdarúgás. Ma már egy ekkora város, mint Szeged - országunkban a 3. - elképzelhetetlen egy ilyen komplexum nélkül. Ráadásul még segíti is az egészséges életmódra való nevelést. Egy ilyen szuper stadionhoz komoly, magasabb szinten játszó csapat illik, tehát egy ilyen létesítménynek csakis pozitív vonzata lehet! Ha csupán a szavazatok hiányoznak, akkor nem hiszem, hogy lenne olyan városi képviselő, aki nem látja benne előre, mekkora plusz lesz ez a szegedi sport számára!
