Kübekháza: végleg iskola nélkül?

Amint a decemberi Déli Szó magazin kistelepülésekről szóló összeállításában is olvasható, már nem csupán az ezer lakos alatti, de a kicsit nagyobb falvakban is egyre bizonytalanabbnak tűnik a jövő...

Csongrád megyében 2008 őszétől ismét kevesebb településen működik általános iskola: a Szegedtől 18 kilométerre fekvő, 1640 lakosú Kübekháza is bezárni kényszerült alapfokú oktatási intézményét. Az önkormányzat döntéséről - mely akár véglegesnek is bizonyulhat -, az azóta eltelt idő tapasztalatairól és a jövő kilátásairól kérdeztük meg a község polgármesterét, a bezárt iskola volt igazgatóját és a Védegylet szegedi képviselőjét.

Az elmúlt nyáron még „lincshangulatról" szóltak a beszámolók a kübekházi iskolabezárással kapcsolatban, év végére azonban lecsendesedett a falu. Az itteniek belenyugodtak a kialakult helyzetbe, leginkább a rájuk kényszerített tehetetlenség miatt. A kübeki gyerekek - majdnem 90 diák - a Szegedi Kistérség Többcélú Társulása által működtetett óriási méretű ún. Közoktatási Intézmény Kossuth Lajos Iskolájában folytatják tanulmányaikat Szőregen.

Támogatás hiányában vége az önállóságnak?

Amikor 2008 júliusában kiderült, hogy az önkormányzat nem kapta meg az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatására létesített alapból (ÖNHIKI) pályázott összeget, nyilvánvalóvá vált, hogy a 81 millió forintos költségvetésű iskolát az állam által biztosított 40 milliós normatívából nem képes tovább működtetni. A falu a hiányzó pénzt nem tudta kigazdálkodni, így a képviselő-testület a helyi általános iskola bezárása mellett döntött. Az előzményekhez tartozik, hogy a kübekházi iskola 7-8. osztályosainak száma egy évvel korábban sem érte el a törvény által meghatározott 15 fős minimum létszámot, így már 2007 júliusától csatlakoztak a szegedi kistérségi oktatási intézményhez. Akkor még abban bíztak, hogy ezzel a lépéssel - ha tagintézményként is, de - megmaradhat a falu iskolája.

Ez azonban nem így történt, de ebben egyáltalán nem egyedülálló Kübekháza esete. Számos hasonló példát hoz fel

Szentistványi István

, a Védegylet szegedi csoportjának koordinátora

(középső képünkön)

. Az országos tapasztalatok kapcsán a kistelepülésekért, kisiskolákért elindított Élőlánc Magyarországért Mozgalom elnökségi tagját,

Lányi András

egyetemi docenst idézi, aki szerint „a mikro-társulások rendszerint akkor még jól működnek, amikor két létszám- és forráshiányos falu összeáll, és közösen működteti intézményeit. A baj mindig a többcélú kistérségi társulás által működtetett óriásintézményekkel van, melyek keretében a társult tagintézmények lassan elsorvadnak, a központi település szava dönt mindenben - hiszen általában lélekszám szerint megy a szavazás -, s a falu nem szólhat bele a saját intézménye dolgaiba. (De nem is marad sokáig saját intézménye!)" Szentistványi szerint az is abszurd dolog, hogy a kistérségi oktatási intézmény főigazgatója egyben egy szegedi iskola vezetője is, hiszen így az önálló kistelepülési iskolákkal szemben inkább a megyei jogú város és saját tanintézete érdekeit képviselheti.

Konkolyné Bárkányi Ibolya

, a kübekházi iskola volt igazgatója (jelenleg Szőregen igazgató-helyettes) is úgy véli, hogy jelenleg a lassú leépítés folyamatát látjuk megvalósulni az iskolák esetében: amikor nem tudják önállóan működtetni ezeket, akkor kisebb települések összefognak, és egyik helyen az alsó, másik helyen a felső tagozatos diákokat viszik tovább. Egy idő után azonban ez is meghaladja erejüket, és kénytelenek betagozódni egy-egy nagyobb intézménybe. Ezután pedig lassan elfogy az önállóságuk, majd lassacskán megszűnnek a helyi iskolák is.

Előre megfontolt politikai döntés állhat a háttérben

Molnár Róbert

(alsó képünkön)

kübekházi polgármester szerint tisztességtelen a kormányzat részéről az a képmutatás, amivel a reformokról és fejlesztésekről szóló nagyhangú kampányok árnyékában a kisebb települések önkormányzatait sorra ellehetetlenítik. „A támogatások megvonásával és a ránk kényszerített, de teljesíthetetlen pluszfeladatokkal olyan fontos területek, mint az egészségügy vagy az oktatás helyzete válik előbb-utóbb kilátástalanná. Velünk fizetteti meg a kormányzat a saját rossz gazdaságpolitikáját."

A polgármester egyértelműen politikai döntésnek tartja az ÖNHIKI-pályázatuk elutasítását, mivel Szőregen már a kübekházi diákok után járó normatívával is számolva kezdték meg az ottani iskola százmilliós nagyságrendű fejlesztését. Az oktatási törvény normatívaváltozásáról úgy vélekedik, hogy a rendelet „nem kimondott, de elérni kívánt célja, hogy a kis települési iskolákat a helyi önkormányzatok bezárják, a gyermekek oktatását pedig a környékbeli nagyobb iskolákban oldják meg". Molnár Róbert meggyőződése, hogy ha ezek a tendenciák folytatódnak, néhány éven belül minden kétezer fős település elveszíti iskoláját. Konkolyné Bárkányi Ibolya beszámolt róla, hogy már a júniusi évzárón szóba került, ha nem kapja meg az önkormányzat az ÖNHIKI-támogatást, akkor nem lesz pénz az iskola további működtetésére. „Sejtettük, hogy ez mit jelent - de hogy valóban be kell zárjuk az intézményt, ezzel csak nyár közepén szembesültünk. Tehetetlenek voltunk, nem szólhattunk bele a döntésbe. Nem voltak szakmai érvek. Sajnos, egyedül a pénz döntött a kérdésben." Az igazgatónő elmondta, hogy az alsó tagozat maradhatott volna Kübekházán, akár két összevont osztállyal is, de egyrészt ez sem jelentett volna sokkal kisebb kiadást az önkormányzatnak, másrészt ez a tanítási forma nem annyira hatékony, mint az évfolyamonként önálló osztályokban való tanulás...

A kübekházi iskola bezárásáról szóló cikkünket holnap folytatjuk.