Kultúra

Ady Bandi és az „egyetlen zseni” – rendhagyó irodalomóra a Nyugattal

Ady Bandi és az „egyetlen zseni” – rendhagyó irodalomóra a Nyugattal

2013. május 30., csütörtök
Ady Bandi és az „egyetlen zseni” – rendhagyó irodalomóra a Nyugattal
7_gs

A Nyugat első nemzedéke szerzőinek életművéből és egyéniségéből villantott fel mozaikokat egy rendhagyó tanórán a Szegedi Nemzeti Színház három színművésze.

Szerda, 11 óra 35 perc. Becsöngetnek a Tömörkény-gimnáziumban, majd a következő jelenet játszódik le: –

Osvát Ernő

!

Fenyő Miksa

! – Ignotus tanár úrnak tisztelettel jelentem, a csoport létszáma 16 fő, ebből igazoltan hiányzik

Móricz Zsiga

… – Már megint nem találja a Hét krajcárját? – Nem, most néprajzi gyűjtésen van a Rokonoknál… – Dehogy, a Szegény embereknél. Meggyőzzük

Ignotus

tanár urat (alias

Szívós László

), hogy kihasználva a kedvező helyzetet, alapítsunk lapot, Nyugat, illetve Nyugat.hu néven. A tehetségek minden feltétel nélkül való felkarolására, az irodalom függetlenségének védelme és az európai szabad szemlélet a cél. A Bristol kávéházban kezdünk működni – nem mellesleg, mert ott van wifi is… „Góg és Magóg fia vagyok én” – robban be

Ady

(

Poroszlay Kristóf

), a „húzónév” a képbe. Ady, akit eredetileg Andrásnak kereszteltek – nagy sietve, mert kicsi és fejletlen csecsemő volt. Később szülei rájöttek, hogy fiuk neve milyen közönséges – akkoriban ugyanis a rendőrviccek faragatlan figuráját nevezték Mihaszna Andrásnak, így lett Endre. Tudták, hogy Ady verseit a középiskolások fegyelmi terhe mellett olvashatták, és hogy a ma oly nagyra becsült poétát a korabeli élclapok, így a Borsszem Jankó is pellengérre állította? És azt, hogy

Kosztolányi

így vélekedett

Karinthyről

: „Ez a marha volt köztünk az egyetlen zseni.” Élő előadás – alighanem ez az, amit az irodalomórákból hiányolunk, s amit egy-egy ilyen rendhagyó alkalom megadhat. Egy leheletnyi korrajz, személyes hangú kommentárok, mikrotörténeti adalékok, vers és próza színészek szájából. Ez nem más, mint a lehetőség, hogy elképzeljük, Ady, Kosztolányi és

Babits

is élő emberek voltak, nem a „holt költők társasága” kapott helyet a szöveggyűjteményekben.

A sorsával küzdő ember

Tavaly az Antigonéval járta körbe Szeged középiskoláit Barnák László színész-rendező csapata, Szentesre és Makóra is eljutottak. Idén a 105 éve indult Nyugatot és annak szerzőit szerették volna rendhagyó irodalomóra keretében közelebb vinni a 11. osztályos középiskolásokhoz. A Nemzeti Kulturális Alapnál minden évben lehet színházi-nevelési programra pályázni, így ingyenesek az előadások az iskoláknak. Mivel mind a Szegedi Nemzeti Színháznál, mind pedig a középiskoláknál tetszésre talált a kezdeményezés, így Barnák László folytatta a munkát. A nyugatos előadást Szívós Lászlóval és Poroszlay Kristóffal hozta létre, akiknek muzikalitásukra is épített, hiszen az irodalomórán szintetizátor, ének és zenei aláfestés is színesíti az élményt. Az előadás szerkesztői Barnák László és Békési Eszter drámapedagógus, a szegedi Radnóti-gimnázium magyar, dráma, mozgókép- és médiaismeret tanára. Barnák László portálunknak elmondta, ezeken az alkalmakon szeretnék, ha a középiskolások a nagy nevekre nem mint kötelező anyagra tekintenének, hanem meglátnák bennük a sorsukkal küzdő embert. A színművész úgy tapasztalta, a diákok élvezik ezt a speciális színházi formát, melyből természetesen nem hiányozhat a játékosság és a humor sem.

Guglizz rá!

A rendező arról is beszélt, nem volt egyszerű a válogatás a szerzők között, végül a Nyugat első generációja mellett döntöttek, azon írókat és költőket bemutatva, akik elindították Magyarországon a modern irodalmat: Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Juhász Gyula és Csáth Géza. A rendhagyó óra teljes mértékben épít a tananyagra, a szerzők a tankönyvi sorrendet követik, az előadásban az írók-költők számos alkotása hangzik el részben vagy egészben. A NYUGATpontHÚ cím ugyanakkor jelzi, kicsit szerették volna a 21. századi diákok életéhez igazítani az irodalomórát. Az elhangzott szövegek mind megtalálhatók a szöveggyűjteményekben, és elérhetőek az interneten, Barnák László reméli is, hogy a diákokat ezzel ösztönözni tudják, hogy egy-egy kedves verssorra, érdekes egyéniségre rákeressenek. Az előadás így mind az irodalmat, mind pedig a színházat közelebb hozza a tanulókhoz. A színész azt is elmondta, a tanárok nagyon hálásak és jónak tartják ezt a lehetőséget.

Jön, jön, jön: Tartuffe!

Szegeden nyolc iskolába vitték el a nyugatos előadást. A Tömörkény-gimnáziumban két nap alatt mintegy 150 diák láthatta a rendhagyó irodalomórát, Makón pedig a Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképző Iskolában 120 tanuló gyűlt össze a tornateremben. Barnák László azt is elárulta, jövőre Moliére Tartuffe-jét szeretnék bevinni az iskolákba, méghozzá – hogy ezúttal a nyelvtan is szerephez jusson – három magyar fordítás speciális összehasonlításával…

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.