Selejtezős sallangok

Meglett a kijutás!

Sporttörténelmi mérkőzést játszott a magyar labdarúgó válogatott két szempontból is Bulgáriában november 16-án. Arra a kálváriára, ami a helyszín kiválasztását illette a mostani magyar szurkoló nem emlékezhet. Legfeljebb a világháborúk idején, vagy rendkívüli geopolitikai helyzetekben fordulhatott elő utoljára, hogy a rendező ország nem tudta megrendezni válogatottunk elleni mérkőzését. Amit a bolgárok műveltek, pontosabban a harminc évvel ezelőtti aranygeneráció pár azóta sportvezetővé vált tagja Mihajlov, Lecskov és Kosztadinov, csaknem példanélküli (lentebb látjuk majd milyen hasonló botrányok öveztek korábbi és mostani selejtezős meccseket). Még a Bulgáriánál sokkal nehezebb helyzetben levő országok Izrael és Ukrajna is meg tudja rendezni hazai mérkőzéseit bár semleges helyszínen (ld. a felcsúti Izrael-Svájc amúgy felemelő meccset. Félbeszakadt, nem megrendezett meccsekről később értekezek.

A siker sok aspektusból vizsgálható.

A sportszakmai elemzéseket elvégzik a szakértők számos fórumon, vlogokon. Én a társadalmi fogadtatásra voltam kíváncsi. Nem kellett nagymintás vizsgálat hozzá, hogy azonosítható legyen némely kedves honfitársunktól a bosszankodás, a keserűség és a jobb esetben megjátszott álnok örömködés. 

Feltételezve, de nem megengedve, hogy az MLSZ is változtatgatott volna naponta a helyszínek között a legendás békéscsabai Pásztor Józsefnek adok igazat. A lilák korábbi ikonikus játékosa azt nyilatkozta, hogy ha mit csinálunk ilyet évekre eltiltanának minket. Túlzásában van némi igazság, emlékezzünk vissza, hogy a csodálatosan megrendezett 2021-es EB meccseket követően milyen mondvacsinált indokokkal zárták ki a nézőket pár meccsre a Puskás Arénából.

Visszakanyarodva a fent említett bolgár sportvezetői trió sportszerűtlen bénázására három olyan korábbi selejtező találkozót fogok most áttekinteni, amelyeket nem tudtak megrendezni vagy befejezni szervezői hiányosság, vagy valamilyen botrány kapcsán.

A két legemlékezetesebb Brazíliához köthető. 

Az első 1989-ben a 90-es VB selejtezőiben történt. Rioban Brazília 1-0-ra vezetett Chile ellen, mikor a vendégek kapusa egy pályára bedobott petárda mellett elterült és levitette magát a pályára. A chileiek levonultak a pályáról abban a reményben, hogy a javukra írják jóvá a mérkőzést. Csak pár profi brazil sportfotósnak köszönhető, hogy a brazilok bebizonyították, hogy Rojas készült erre az eseményre és a kesztyűjébe rejtett borotvával vágta meg magát és lett így véres a feje. Brazília így jutott ki a VB-re miután konkrétan a zöld asztalnál korábban már úgy könyvelték el az eredményt, hogy az azóta már ötszörös világbajnokok nem kvalifikálják magukat Olaszországba. Chilét végül kizárták az 1994-es VB selejtezőiből.

A másik botrányos esemény tanúi két éve lehettünk, bár annak nem volt már különösebb tétje. A COVID idején a hisztéria odáig fajult, hogy brazil járványügyi hivatalos személyek ellepték a pályát arra hivatkozva, hogy négy argentin Premier League játékos megsértette a karantén protokollt.

Botrányos folyamat van kibontakozóban az afrikai VB selejtezők mostani lebonyolítása kapcsán. Az Afrikai Labdarúgó-szövetség 2021 óta folytatott szigorú politikája, amely a jobb minőségű nemzeti stadionok építését és felújítását ösztönzi, azt eredményezte, hogy a következő héten 53 csapatból 17 semleges pályán, a hazai szurkolóktól távol rendez mérkőzéseket.
 

Patrice Motsepe, a CAF (Afrika Labdarugószövetség) elnöke szerint "teljesen elfogadhatatlan", hogy egyes tagok nem rendelkeznek olyan stadionnal, amely megfelel a nemzeti és klubcsapatok nemzetközi mérkőzéseinek megrendezésére vonatkozó előírásoknak.

Látható, hogy nem példanélküli a bolgár-magyar meccs rendezése körül kialakuló nehézség és botrány.

Az összes esetben egy dolog közös: a szurkolók isszák meg a levét, hogy a nemzeti labdarugószövetségek alkalmatlan vezetőket foglalkoztatnak.

A történet lezárásához két új adalék szombat reggeli információt érdemes kiemelni:

• Boris Mihajlov lemondott a Bolgár Labdarugószövetség éléről.
• Továbbá az Amerikai Népszava „újságírója” jól összefoglalta a hazai ellenszurkolók érzésvilágát kirohanásával a közösségi médiában.

Azt találta írni, hogy „nem szurkolunk mi sem a magyar válogatottnak és ehhez semmi közötök.” Mindenesetre Montenegró ellen 65.000-en ott leszünk kiszurkolni a csoportelsőséget és veretlen menetelést.

ifjabb dr. Thékes István

főiskolai tanár, egyetemi docens, oktatáskutató, tanyang fejlesztő

Van véleménye Önnek is témában? Várjuk levelét: velemenyszegedma@mediaworks.hu