Pünkösd, az öröm ünnepe

Csíksomlyón, a pünkösdöt köszöntő évenkénti nagy, szabadban zajló misén a zarándokok sokszor tapasztalták: a szertartás verőfényben indul, aztán egyszer csak leszakad az ég. A két Somlyó közti nyeregben az időjárás már csak ilyen, pillanatok alatt nagyot fordul.

Csakhogy a hívek legöregebbjei más jelet is vélnek mindebben. Különösen, ha a glória-szakaszhoz érve jön az eső és a szél, akkor ők szentül hiszik, a Biblia szavai élednek meg: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése…”

Pünkösd kinek ünnepi meghittséget és szakrális tartalmat ad, hiszen ez a keresztény egyház születésnapja, amikor az apostolok a Szentlélek áldását kapták; kinek meg profánabb dolgot, a tavaszünnepet jelenti.

„Piros pünkösd napján szívek megújulnak”

– mondja a népi töredékekből építkezett Kodály-mű, mutatva ennek az ünnepnek a többarcúságát. A néptudatban ugyanis pünkösd a tavasz valóságos kiteljesedését is jelenti. Örömünnep. Egykori szokás szerint házról házra járva a fiatal lányok köszöntőt mondtak. A vidék népe ezt püskösdikirályné-járásnak hívta. A megújulást jelképezte, mint valamennyi tavaszünnepünk.