Ávós-humorista, hóhérkötéllel

Nagyívű karriert futott be. Eldönthetetlen, hogy miben volt sikeresebb: kabarettista- és vallatótiszt-eredménylistája is „példás”. Kit halálra nevettetett, kit halálra szánt. Úgy hívták: Komlós János.

1947 őszén köszöntött be a politikai perek korszaka. A főpróba színhelye: Szeged. Egy addig ismeretlen antikommunista csoport volt az áldozat. A színjátékot a fővárosból vezényelte az erre legalkalmasabb: a Rákosi-diktatúra oszlopa, a rettegett belügyminiszter, Rajk László. A piszkos munkát a helyi államvédelmi osztály vicefőnökére, Komlós Jánosra bízta. A széplelkű ávósnak ez lett a pre-humorista korszakából való vizsgamunkája. Róla az terjedt el: két fárasztó esti kínzás között szívesen átosont a szomszédos színházba, egy kacagtató operettelőadásra. Ez a „kultúrember” részegen olykor arról mesélt, hogy két elítéltet saját maga akasztott fel nyilvános kivégzésen. Amikor az ÁVH nyugdíjazta, kabarettistaként a színpad lett a világa. Ha humorát időben megismerik az áldozatai, talán halálra is nevetik magukat.

Kell egy fantomszervezet

A szegedi konzervatív erők becserkészésére mesterterv született. Ki más, Komlós volt a csapdaállító. Egy titkosügynökre bízta a provokátorszerepet. Ez a provokátor a háborús önkéntes, a harcban fél karját vesztett Lévay Béla személyében találta meg emberét. A frontról kényszerűen hazatért fiatal patrióta a szegedi politikai élet egyik fontos alakja lett, kiterjedt kapcsolati hálóval. Tökéletesen alkalmas volt arra a szerepre, amit akaratlanul eljátszott. A titkosügynök utasítására szervezni kezdte az ellenálló kört. Egyre-másra győzte meg a véleményformáló jobboldaliakat. Senki nem sejtette, hogy a provokátor mindent jelent, és Komlós már lecsapni készül.

Új szál: az „amerikai kém”

Ekkor azonban közbeszólt Rajk: szőjenek bele egy szálat az amerikai imperialistákkal való összejátszásra, hogy az ügy propagandaértéke súlyosabb legyen. Vagyis: kellett egy kém. Lett is! Egy „valódi”, hamisítatlan amerikai ügynök, Pestről. Bálint László könyvéből – Különös szervezkedések Szegeden és környékén 1945-1953, Belvedere, 2005 – megismerhetjük a kalandos történetet: Lévay Béla kapcsolatba kerül egy magát Molnárnak nevező emberrel, aki közli: ha tenni akar valamit a hazáért, akkor Pestre kell utaznia, ott a Gesztesi cukrászdában találkoznia kell egy szürke öltönyt viselő és aktatáskát szorongató, 35 év körüli férfival. Egymásra találnak. A szürkeruhás tudatja, küszöbön a rendszerváltozás, a hatalom átvételére Szegeden is fel kell készülni. Az első lépés: megszervezni az illegális Magyar Ellenállási Mozgalmat.

Negyven titkos ellenálló

Lévay nagy lendülettel szervezett. Sikerrel: csatlakozott a kisgazdapárt alelnöke, Horváth Márton és titkára, Vass Béla, aztán a Polgári Demokrata Párt népbírája, Taraszovits Ödön, a szabadságpárti járásbírósági titkár, Székelyhídy Antal – és sokan mások. Az ávósok pedig, amikor lett vagy negyven rászedett ember, lecsaptak. Akkor már híre volt a szegedi ávósok profizmusának, a szadizmusáról hírhedt Komlós János volt a legjobb. Ő később, más humoripari munkásként mondogatta: nem egy tréfás kópé, akkor se, ha olykor csörgősipkát tesz a fejére. Ja: a csörgősipka és az ávós zubbony – bizarr párosítás. Hát még hozzá a hóhérkötél, bár lehet, hogy csak előkészítő volt a halálosztásnál. De vallatóként is prímán működött. Az eredmény pedig a Lévay-csoport tagjai számára kiosztott börtön, fegyház, vagy kényszermunka, minimumtól 15 évig. És vagyonelkobzás, hivatalvesztés, Szegedről örökre kitiltás. Hát persze, akiket Komlós kínzott, bevallották azt is, amiről nem is álmodtak.

Várkonyi Balázs

Kiemelt kép: Fortepan