A hamisan vádolt Lőrinc és a dinnye

Nem, ma nem kell félteni a termést az ókori vértanútól: az egy másik Lőrinc, a szeptemberi, s annak a napjához kötik a dinnyerontást. Ám akinek ma van emléknapja, köze sincs a népi legendáriumban őrzött szörnyű dologhoz, a dinnyekedvelők szerint megbocsáthatatlan tetthez. Persze tudjuk, valójában egyik Lőrinc se pisilt dinnyébe, a szólás igazságmagva csak annyi: szeptember első napjaiban tényleg vizesedik, s ízetlen lesz ez a gyümölcs.

A mai Lőrinc a katolikus lexikon szerint „… a legnagyobb tisztelettel körülvett szentek közé tartozik. A szentmise római kánonjában is helyet kapott, s a régi római naptárban kiemelt ünnep volt vértanúságának napja. Életéről azonban semmi, haláláról is csak néhány megbízható történeti adat maradt ránk.” Amit a hittudomány valószínűsít: tizennyolc évszázaddal ezelőtt, 225 táján születhetett. Hogy hol, azt nem tudni.

Ha nincsenek valós adatok, akkor megindul a történetképzés: ez a népi emlékezet pótcselekvése, űrkitöltő mechanizmusa. Lőrinc diakónus legendája így szól: II. Szixtusz pápa egyik bizalmasa volt. A köré épült mítosz szerint gyógyított, emberek szeme világát adta vissza, s az elesetteket segítette, a szegényeket alamizsnával támogatta. Amikor a főpásztor úgy érezte, ellenségei az életére törnek, reá bízta az egyház kincseit, azzal, hogy ha őt elfognák, bizalmasa ossza szét a kincseket a szegények közt.

Mentora elfogatása és halála után három nappal, augusztus 10-én Lőrinc is kínhalált halt. Hogy miként, arra az egyházkrónika kétféle választ ad: talán lefejezték, de lehet, hogy tűzzel végeztek vele. Csak az biztos, hogy sorsát a hite és hűsége pecsételte meg. Azon a helyen, ahol halála bekövetkezett, Nagy Konstantin császár bazilikát emeltetett. Ez később zarándokhellyé vált.

„Szent Lőrinc könnyei”: a nép nevezete el így az augusztusi meteorhullás misztikus jelenségét. A kozmikus tüneménynek persze semmi köze a vértanúhoz, csupán arról van szó, hogy a legtöbb meteorit az ő napja táján zuhan a semmibe.