Rézbőrű vs. sápadt arcú

A „politikai korrekt viselkedés”, amelyet egy kicsi, de egyre agresszívabb és hangosabb kisebbség erőltet a világra napról napra degeneráltabb arcát mutatja. Már színészek és sportolók esedeznek bocsánatért, amiért az általános iskolai farsangon indiánnak, netán afrikai harcosnak öltöztek. Felnőtt emberek könnyezve gyakorolnak önkritikát, mert 30 évvel ezelőtt jelmezükkel „kigúnyolták” az amerikai vagy az afrikai őslakosokat. A Jóisten óvjon most bárkit is, hogy a farsangi időszakban mondjuk Bob Marley-nak vagy Othellónak öltözzön, hiszen politikailag egy életre elássa magát és örülhet, ha az Antifa nem gyújtja rá a házát.

Persze a filmipart vagy a színházakat sem kíméli a BLM-őrület, meg akarják tiltani, hogy fekete szerepeket fehér színészek is játszanak, hát elég nehéz lenne így Magyarországon vagy mondjuk Csehországban George Gershwin Porgy és Bess című operáját előadni, mert azért operaházainkban kevés afroamerikai színész játszik. Csak nehogy azt higgyük, hogy a „Nagy Indiánkönyv” megúszta a sipákolók ámokfutását. De nem ám! A liberálisan érzékeny neomarxista széplelkek most éppen Karl May-nak feszültek neki, jobban mondva egy készülő Winnetou-filmnek. A főszerepet a német Alexander Klaws kapta meg. Na lett is belőle hatalmas botrány, mert a liberális baloldal ordas farkasként vetette magát a színészre, sőt a skalpját követelték, ha már az indiánok (jaj bocs, az amerikai őslakosok) védelméről van szó.

„Rasszista, náci, hogy merészeli, kigúnyolja az őslakosokat, ez maga a fehér felsőbbrendűség, a kisebbségeket elnyomó barbárság…” Szerencsétlen színész már minden fórumon elnézést kért, hogy ő csak egy szerepet játszik és senkit sem akart megbántani. A Bad Segebergben található Karl May kulturális alapítvány vezetője, Ute Thienel védte meg Klawst. Egy interjúban arról beszélt, hogy Mahatma Gandhi személyét Ben Kingsley testesítette meg a világhírű filmben, amely nélkül kultúránk szegényebb lenne. Ez igen jó meglátás, hiszen emberek milliói ismerték meg a filmen keresztül az indiai politikus életútját és harcát a gyarmatosítók ellen.

Persze Winnetou és Old Shatterhand nem voltak létező személyek, ám alig van könyvespolc a világ gyermekszobáiban, ahol ne lehetne megtalálni Karl May valamelyik művét. Az ügyben megszólalt Robert Packard, egy Berlinben élő amerikai színész is: „Az apám a Lakota törzs tagja, az édesanyám a Dakota törzsből származik. Kérdezzék csak meg bármelyik nővérünket, fivérünket, hogy zavarja-e őket Karl May regénye és az abban leírt barátság, testvériség? Senki sem fog erre igennel válaszolni. Ami viszont zavar minket, az a kívülről jövő gyámkodás, na, attól tényleg pipa vagyok.” Uff, ő beszélt. Érdekes módon ezt már nem hozta le a német közmédia és a liberális lapok sem. Na ja, ők biztos pont Magyarországgal voltak elfoglalva. Hiszen mindennap kell egy ellenség a liberálisok kínzócölöpére.

Georg Spöttle