Én, az elnyomó

Reggel sárga csillaggal ébredtem a szavak szatócsboltjában. A billog ott van rajtam, de mégsem fáj a helye. Inkább nevetnék és kezet fognék. Mert mindez annyira hihetetlen és logikátlan.

„Nyilván egész más dolgok nehezítik az életét egy jól kereső berlini polgárnak, egy vidéki földművesnek, egy háborús árváját egyedül nevelő anyának, egy Szudéta-vidéki németnek vagy egy sokgyermekes, házasságban élő, Anschlussra váró polgártársnak, de nehéz nem észrevenni, hogy problémáinkat nagyjából ugyanaz okozza: a karvalyorrú, cionista zsidók uralmát ki és újratermelő rendszer, és a rendszer fenntartóira jellemző pénzéhes gondolkodás, arrogancia. Másokat ledominálni igyekvő, a mások szempontjaira süket, rosszabb esetben azokkal szemben kifejezetten ellenséges arrogancia. Ez uralja a világot, és ezt kell kerülgetnünk minden pillanatunkban.”

Kegyetlen szavak, mintha a ’30-as éveket látnánk magunk előtt. Pedig nemrég hangzott el. Három napja. Azaz nem is. Csaltam. Az egyetemen egy tanulságos játékot játszottunk. Oktatónk adott egy szövegrészletet, amely a cigányokról szólt, arról, hogy nem dolgoznak, ha pénzhez jutnak, akkor elverik luxusra, nem takarékoskodnak. Csak néhányan éreztük, hogy egy kis csavart csempészett be, mert az írás

Illyés Gyulától

származott, A puszták népében jellemezték így a cselédeket, csupán a szavakat cserélték ki. Azok, akik a romákra asszociáltak, egy életre megtanulták, nem a bőrszín, a helyzet, a kor, hanem a szegénység okozza a problémákat. S akkor nézzük az eredetit:

„Nyilván egész más dolgok nehezítik az életét egy jól kereső fővárosi meleg férfinak, egy vidéki leszbikusnak, gyermekét egyedül nevelő túlsúlyos anyának, egy muszlim fejkendőt viselő nőnek vagy egy sokgyermekes, házasságban élő cigány nőnek, de nehéz nem észrevenni, hogy problémáinkat nagyjából ugyanaz okozza: fehér, heteroszexuális férfiak uralmát ki- és újratermelő rendszer, és a rendszer fenntartóira jellemző macsó gondolkodás, arrogancia. Másokat ledominálni igyekvő, a mások szempontjaira süket, rosszabb esetben azokkal szemben kifejezetten ellenséges arrogancia. Ez uralja a világot, és ezt kell kerülgetnünk minden pillanatunkban”

– mondta szerdán

a Pride megnyitó beszédében

Vay Blanka

(pár éve még

Vay Márton

házasságban élő, LMP-aktivista).

„Ez arról szól, hogy valaki hajlandó-e felismerni, hogy a világ változik. Hogy a környezetünk változik. Ez arról szól, hogy valaki érti-e a 21. századot”

– a sorok ismerősen csengenek,

Fekete-Győr András

, a Momentum elnöke mondta, aki Budapest Pride-hoz való csatlakozásra buzdított.

Harminc szervezet vesz részt

a vonuláson az MSZP budapesti szervezetétől a MigSzolig, a Szegedi LMBT Közösségért Csoporttól a Tolerancia csoportig. Céljuk a

„nyílt odafigyelés egymásra, a sokszínűség elfogadása, a kiállás és a szabad döntés lehetősége”

. Nemes szavak, amelyek jobb- és baloldaliak számára egyaránt elfogadhatóak. Azonban, ha az ország felét elnyomónak, a felvonuláson részt nem vevő nagyobbik részét pedig elmaradott, világot nem értő mucsainak állítjuk be, úgy nehéz lesz. Mert minden kézfogáshoz két kéz kell. S nem árt közben megtanulni, ha dörömbölés helyett udvariasan csengetünk, akkor sokkal többen nyitnak ajtót. Addig azonban ráfordítom a kulcsot a hevederzárra.

Nagy Feró

azt énekelte, hogy

„utálom az egész 20. századot”

. Én azt fogom hozzádúdolni szombaton délután, hogy nem akarom érteni a 21. századot. Mert úgy tűnik, itt van. Nem Amerikában, nem a CEU-n, hanem a budapesti utcákon.