Blogstar: Botkából legfeljebb mosóporreklám lehet...

Botkának a jelek szerint semmi nem jó. Se a kormány gesztusai, se a pártja ajánlata. Holnap még plakátarc lehet ugyan belőle az övéi között, de holnapután esetleg már az se - írja a Blogstar szerzője, Horváth K. József.

Botka László, Szeged polgármestere, az MSZP választmányának nyáron megbuktatott elnöke bosszús. Voltaképpen

, hiszen nyáron a kongresszuson

– csaknem ötven százalékkal több szavazatot adva Hiller Istvánnak –, hogy közben Botkát tartották az MSZP legnépszerűbb politikusának. S arra is esküsznek, hogy ő lenne képes a legtöbb szavazatot összehozni a szocik számára a választásokon. Még sincs iránta bizalom. Hiába mondta el a júniusi pártkongresszuson, milyen feltételekkel vállalja a miniszterelnök-jelöltséget. Bár vastapsot is kapott, párttársai mégis úgy tesznek, mintha mi se történt volna. Szoci tempó! - A francokat nem! – mondta indulatosan a friss 168 órának – amikor azt firtatták,

, ahogy párttársai mondogatják róla. Csak ahhoz nem adja a nevét, amit most csinálnak a háttérben. Őszintén szólva egyáltalán nem dőlök a kardomba attól, hogy a szocik nem akarják feltartott kézzel elfogadni Botka feltételeit, bár meggyőződésem, hogy azokkal sem volnának előrébb. De erről később. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy Botka szerint a háttérben egyszerű egyezkedés zajlik arról, hogy ki kerüljön az országos lista első harminc helyére, illetve a 120 egyéni választókerület jelöltjei közé. A pozícióharc pedig nem más, mint annak beismerése, hogy a szocik beletörődtek a 2018-as választások elbukásába, a parlamenti fizetős helyeket akarják a szegfűs és nem szegfűs csókosok közt elosztani. Biztos, ami biztos alapon. Ezért nem kell nekik Botka programja és feltételrendszere. „Ehhez keresnek egy plakátarcot” – reflektált erre Botka. „Többször mondtam, plakátarcot lehet az internetről is letölteni, a legócskább mosópornak is szokott plakátarca lenni. Engem meg legyenek szívesek békén hagyni! – tette hozzá. Kiemelte még: „Ez nem valami sértettség részemről. Amit most mutatnak magukról, az azt jelenti, hogy tényleg feladták, s mondják, hogy a Botka nem akarja vállalni!” Mi tagadás, szívet melengető érzés tetten érni azt az elementáris dühöt, ami Botkából árad, miközben igyekszik szabadulni a felelősségtől, s a júniusban közreadott feltételei mögé menekülve próbálja megtartani párton belül politikusi hitelét. Ez persze legyen az ő gondja, meg a szociké, a DK-jé, az Együtté, meg a többié, akik ott sürgölődnek az ellenzék parlamenti kifizetőhelye, reménybeli húsos fazekacskája körül. Ugyanakkor egyáltalán nem valószínű, hogy Botka ajánlata választási győzelemhez vinné az ellenzéket. Mint ahogy az is biztos, hogy az ország számára lenne a legkevésbé megoldás. A szegedi polgármester három dolgot akar. 1. Közös ellenzéki listát. 2. Azt, hogy az egyéni jelöltek kiválasztásánál ne a párthoz tartozás, hanem a szavazatszerzési képesség számítson. 3. Megállapodást kell kötni az új baloldali politikáról. Az persze önmagában kérdés, miből gondolja Botka, hogy a közös lista, amin nyilván a Jobbik tagjai is helyet kapnak, vonzó lesz a választók számára. Képzeljük el a jobbikos választókat, milyen örömmel szavaznának olyan listára, ahol Gyurcsány Ferencet, Vadai Ágnest vagy Szanyi Tibort is viszont lehetne látni. Ahogy a DK-s szavazók is röhögőgörcsöt kapnának, ha nekik a Vona Gábor nevével díszített listára kéne voksolni. Arról nem szólva, hogy a szavazatszerzési képesség magas foka miatt beválogatott képviselőjelöltek között a választások után hogyan lehet politikai közös nevezőt találni. Nem nehéz megjósolni: bizonyára sehogy. A 2018-as balliberális választási győzelemnek tehát vajmi kevés az esélye, hiába győzködné erről a szocikat Botka László. Látni kell, hogy a mandátumért mutyizók közelebb állnak a realitáshoz. Botka persze könnyen beszél, mert neki 2019 októberéig még megvan a polgármesteri fizetése. Hogy aztán mi lesz vele, majd elválik. Annyi bizonyos, hogy a szegediek nagyon nincsenek vele megelégedve. Nemcsak azért, mert kígyót melengetve a kebelén szíves örömest befogadná a fogyatkozó szavazótáborát pótlandó migránsokat, akiket a szegediek a hátuk közepére sem kívánnak. Hanem azért is, mert polgármesterként folyamatosan szemben áll a kormánnyal, ott ekézi a kabinet munkáját, ahol tudja. Pedig a kapcsolaton egyáltalán nem látszik, hogy politikai konkurensek irányítják a várost, illetve az országot.

kutatóbázist, uszodát, Tisza-hidat, ipari parkot, agglomerációs területet kaphat a kormánytól, mindezt sok új munkahellyel.

a szegediek legnagyobb örömére. Botkának a jelek szerint azonban semmi nem jó. Se a kormány gesztusai, se a pártja ajánlata. Holnap még plakátarc lehet ugyan belőle az övéi között, de holnapután esetleg már az se. Nem véletlen, hogy a napokban új miniszterelnök-jelölt neve röppent fel a baloldalon, Andor Lászlóé, a szocik volt uniós biztosáé. Voltaképpen az ellenzéki miniszterelnök személye a magyarok többsége számára teljesen mindegy. Egy a lényeg, veszekedjenek még sokáig. Lesz rá idejük. Magyarország ugyanis továbbra sem kér belőlük.