Hétköznapi horror a hűtőpultokban

Gyermekeink egészséges fejlődése érdekében nem csak a televízió műsorkínálatát kell alaposan áttanulmányozni, de talán vásárolni sem kellene magunkkal vinni őket.

Jövendő nagybácsiként egészen más szemmel kezdtem fürkészni a televíziós csatornák kínálatát, kiszűrve mindazon műsorokat, melyek személyes véleményem szerint árthatnak a kicsi lelkének. Annyi már biztos, hogy a kereskedelmi tévék agyzsugorító reality-tengere mellett az elsők között kap helyet a tiltólistán néhány természetfilmes csatorna is. Talán furcsának tűnik elsőre ez a döntés, a gyerkőcöt pedig természetesen nem áll szándékomban hermetikusan elzárni a négy falon túl zajló világtól sem, sőt: reményeim szerint én is rengeteg kirándulásra viszem, hogy saját maga fedezhesse fel a zöldövezet összes tücskét és bogarát. Az említett csatornák többsége azonban néha visszataszítóan közel hozza a betondzsungelben elpuhult lelkületű emberhez a természet kegyetlen mivoltát. Persze nem a rendkívül érdekes, ismeretterjesztő anyagokkal van a gond, hisz abból is van bőséggel. Az oroszlánok vadászati szokásainak bemutatása kortól függetlenül a tévé elé szegezi a nézőket, mikor azonban premier plánban követhetjük végig, ahogy a kétségbeesetten rúgkapáló állatot jó ragadozószokás szerint szabadítják meg belső szerveitől és tépik darabokra, némiképp kibillenthet minket lelki egyensúlyunkból. Egy rosszul sikerült vadászat után leszakadt állkapoccsal kóválygó oroszlán közeli képét követően pedig talán a kertévés celebek félmeztelen mutatványai is felértékelődnek némiképp.

Azt pedig valószínűleg még nehezebb lesz neki megmagyaráznom hogy szegény kismalacnak miért kellett ilyen fiatalon felvágott gyomorral, vákuumcsomagolásban végeznie az egyik üzlet húspultjában. Tudjuk, hogy az állat akkor is ugyanolyan halott, ha felismerhetetlenül kicsi darabokra szeljük fel. Tudjuk azt is, hogy ez a malac sorsa, hiszen a természet kegyetlen és mi is a részei vagyunk. Mégis több ezer évig dolgoztunk rajta, hogy ne kelljen a fogunkkal és a kezünkkel széttépnünk a vacsoránkat, és legalább a minimális méltóságot megadhassuk a tápláléklánc alsóbb fokán maradt társainknak. Az áruházban lőtt fotót sokan sokféleképpen értelmezhetik, a legtöbb olvasónkban talán semmiféle ellenérzést nem kelt, és álszent kirohanásnak vélik az alábbi sorokat. Néhányan pedig ismét konstatálják, hogy bár csodás gépeket készítünk és hatalmas épületeket húzunk fel, mégsem vagyunk többek öltönyös majmoknál. Bízunk benne, hogy írásunkat egyik olvasónk sem vette a húsfogyasztás ellen irányuló hadmozdulatnak, csak a reményünket kívántuk kifejezni, hogy lesz étvágyunk a vacsorához. Sült malacban és töltött káposztában gazdag új évet kívánunk minden olvasónknak!