Futsal: a közöny néma

Emberek, Szegeden szezon közben lépett vissza egy élvonalbeli együttes!

Újabb hét, újabb futsalmeccs. A Csömörhöz utazik az UTC. Idegenbeli fellépés, evidens dolog lenne a pontszerzéshez vezető út rögösségét szajkózni a beharangozóban. Szóba jöhet az aktuális forma, a sérültek száma, a heti edzésmunka jellege. Persze, a foci már csak olyan, hogy a kiszámíthatatlanságba kapaszkodva bármikor képes kaján vigyorral felrúgni a bukmékerek merev matematikáját. A pénz ugyanakkor engedelmeskedik ennek az egzakt tudománynak. Gazdasági kérdésekben kétszer kettő sosem öt, a kereteket feszegetni nem, csak túllépni lehet. Persze, vannak csapatok, amelyek bő merítéssel dolgozhatnak, és vannak, amelyek éppen csak kijönnek a saját lehetőségeikből. De amíg van egy pár cipő a játékosok lábára, van busz, ami elvigye őket a meccs helyszínére, addig a labda is gömbölyű. Addig lehet küzdeni és hajtani a klubszínekért, a szurkolókért, vagy a városért. Természetesen, lehet egymásra ujjal mutogatni, számokkal, vagy jogszabályokkal hadat viselni. Politikai érdekek és személyes sérelmek mentén ömölhet a szitok a Tiszába, miközben az ország egyéb szegleteiben csak értetlenkedve vakarják fejüket a futball világát anyanyelvi szinten olvasók. "Emberek, Szegeden szezon közben lépett vissza egy élvonalbeli együttes!" - írják majd szégyenszemre a címlapok? Nos, én mit írjak a jelen helyzetben? Szóljon e cikk statisztikába merülő esélylatolgatásról, vagy vetítsen előre egy váratlan, bravúros sikert a szorult viszonyok ellenére? A magam részéről csak annyit szeretnék inkább nyomatékosítani, ez - egyelőre - nem egy nekrológ. Mert még most sem késő észhez térni...